.

MÁTYÁS VILMOS

erdőmérnök, amatőr szpeleológus, szemenológus, tölgyrendszertani kutató, turista közíró, az Erdélyi Kárpát Egyesület aradi Czárán Gyula osztályának alapítója és főtitkára, a Bihar Turista Klub és a Brassói Turista Egyesület tagja. 

ÉLETE 

Aradon született 1911. április 22-én, az elemit a Kazinczy utcai iskolában, középiskolai tanulmányait a római katolikus gimnáziumban végezte. Főiskolai tanulmányait Sopronban az erdészeti egyetem erdőmérnöki karán 1930–37 között folytatta. A gimnáziumi évek osztálykirándulásai meghatározták a természet iránti szépségekre fogékony Vilmos életét. Az iskola igazgató-tanára, a nagy természetjáró Fischer Aladár a fiatal gimnazista diákokat minden nyáron két hétre kirándulni vitte a Bihar-hegységbe. Fischerről tudni kell, hogy az aradi turisták azon korosztályához tartozott, akik személyes barátjuknak tudhatták az erdélyi turizmus nagy apostolát, Czárán Gyulát. Diákjainak ezeken a kirándulásokon mindig mesélt a nagy elődről, aki egész életét a Bihar-hegység feltárásának szentelte. Az első olyan kirándulás, amelyen az akkor még mindössze 16 éves M. Vilmos is részt vett 1927-ben volt és már akkor egy életre szerelmes lett a vadregényes, ezer arcú Biharba. Fischer tanár úr lelkes történetei mély tiszteletet váltottak ki az ifjúból Czárán iránt, aki példaképévé is vált. 1930-ban, sikeres érettségi vizsgái után hat társával, Orosz Endre országos titkár segítségével megalakítja az aradi Czárán Gyula EKE-osztályt, amelynek titkárává választják. A lelkes fiatalok nagy lendülettel, tervekkel fognak neki a munkának. Rövid idő alatt sikerül a tagság létszámát bővíteni és elkezdik a tervek megvalósítását. Elsőnek kiépítenek a Hegyes-Drócsa-hegységben 80 km színjelzett turistautat, majd Mátyás elkészíti az Arad Hegyaljai turistatérképet Czárán színes litografált portréjával. Sajnos az akkori rendőrség ezt megtudja és még a nyomdából elkobozzák a példányokat, mivel minden helység és hegy nevét magyarul tüntették fel! Alig néhány darabot sikerült kimenteni a hatóság gyilkos kezei közül. Fischer tanár úr legendás kirándulásai alatt számos olyan, akkor még élő öreg turistáról mesélt Vilmosnak, akik személyesen kirándulhattak Czáránnal vagy éppen szoros barátságban voltak vele. Mivel minél több részletet szeretett volna megtudni a nagy elődről, Vilmos jónak látta megkeresni a még élőket és kifaggatni őket a régi kirándulásokról. Így jutott el Hirsfeld Sándorhoz, Merza Gyulához, Ruzitska Bélához, Hanzéros Gézához, akik mindannyian szívesen meséltek róla. Mátyás fontosnak tartotta, hogy minél hitelesebb képet kapjon Czáránról. A fiatal aradi osztály általa kapott meg a Czárán családtól a nagy turistaapostol hagyatékából egy-két személyes tárgyat. Ezek – az egyesületi dokumentumok alapján – Czárán turistabotja, néma zongorája (melyet mindig magával vitt a hegyekbe), iránytűje, három könyv, melyeket Czárán írt és egy- két turistakiadvány. 1930-ban elkészítik a Menyháza–Rézbánya Czárán-emlékutat, melyet összekötnek egészen – a Bakhát-hegységen keresztül – be a Flóra-rétig, az EKE-forrásig. Számos barlangnak elkészíti első térképét, így a meziádi barlang újonnan föltárt részének, a szegyesteli barlang feltáratlan részeinek, valamint más kisebb barlangok térképét. Emlékünnepséget szervez Menyházán az erdélyi turistatársadalom bevonásával, mely alkalommal megkoszorúzzák a Paradaiser villa emléktábláját, ahol Czárán téli szálláshelye volt, valamint zöld-fehér szalagos EKE-babérkoszorút helyeznek a sírjára.
A soproni egyetemi tanulmányai mellett minden szabad idejét a Biharnak és aradi egyesületének szenteli. Az Erdély, a Biharország, a Turisták lapjahasábjain jelennek meg írásai, élménybeszámolói bihari kalandozásairól. A nagyváradi turistákkal, a Bihari Turista Clubbal és Papp Lajos vezetővel szoros baráti kapcsolatot ápol. Egymás turistarendezvényein részt vesznek és próbálnak kölcsönösen egymásnak segíteni abban, hogy a Bihar-hegység Czárán által feltárt részeit újra járhatóvá tegyék, a nagy előd szellemében. 1933-ban Mátyás V. és ötfős csapata elkezdi a Szamosbazár körútjának a teljes felújítását (hidakat, létrákat, útjelző táblákat állítanak) az eredeti Czárán színjelzéseket alkalmazva. Az akkori munkálatokhoz minden hivatalos engedélyt beszereznek, erdészettől és természetesen az országos EKE vezetőségétől is. Sajnos, a munka elvégzése után a Comisia Monumentelor Naturii (Természetvédelmi Bizottság – szerk. megj.) szervezetnél a román turista szervezet, a T.C.R. Secţia Munţii Apuseni vezetője, a nacionalista Valeriu Puşcariu hatalmas támadást intéz az aradi és az országos EKE ellen. A vád: szeparatizmus és nacionalizmus, azért mert Mátyás V.-ék az elhelyezett útjelző táblákon a Czárán által adott elnevezéseket merték használni. Az ügy annyira komolyra fordult, hogy politikai támadássá fajult, amely veszélyeztette az EKE egész működését és feloszlatásához is vezethetett volna.
A kényszerűség fájdalmas megalkuváshoz vezetett: az aradi EKE osztály alapítóját-titkárát, Mátyás Vilmost és öt társát a saját egyesületükből kizárták.
Mindössze annyi „bűnük" volt, hogy rekonstruáltak egy turista útszakaszt! Ezzel elindul egy olyan folyamat, ami Mátyás V. további életét végigkíséri. A B.T.C. osztálya azonnal segítséget nyújt a nagyszerű turistáknak és – vállalva minden lehetséges támadást – befogadja rendes tagként a kizárt tagokat. Tovább folytatja munkáját az egyetem végzése mellett és megírja az 1936-ban megjelenő Biharfüredi kalauzt, teljesen Czárán szellemében. A hatóság egyből lecsap rá és elkobozza, a vád ismerős, a magyar helynevek használata! Csupán a könyv román változata maradhat forgalomban, ez is csak azért, mert a görög katolikus püspökség Biharfüred idegenforgalma érdekében ki tudta járni a hatóságoknál. Egy újabb lelki csapás a dolgozni és tenni akaró Vilmos számára.
Behívót kap a román királyi hadseregbe a kötelező katonasági időszakra. Nem teszi meg és ezáltal dezertőrként menekülnie kell Magyarországra. Csak Erdély visszacsatolása után, 1940-ben tud Erdélybe jönni. 1940-től 1944-ig a Görgényben volt erdőgondnok. A háború végének közeledtével újból menekülnie kellett. Sopronba költözik, ahol több helyen is dolgozik, majd az Erdészeti Kutató Intézet tagja lesz. Élete során soha nem tud egyetlen pillanatra sem a szeretett Biharjától és Czárán szellemétől eltávolodni. Dolgozik, rendszerezi az összegyűjtött ismereteit a Biharról és Czáránról, hogy meg tudja írni a Bihar-hegység kalauzát. Nagyon hosszú ideig nem tud visszajönni Erdélybe, hegyeit, barátait nem láthatja viszont. Csak a hatvanas évek végén sikerül először hazalátogatnia. A hetvenes évek magyarországi politikai helyzete lehetetlenné teszi a monografikus jellegű, a Bihar-hegységről írott turistakalauz megjelenését. Hiába van már teljesen nyomdakészre összeállítva, nincs olyan kiadó, amely kiadná. 1975-ben megjelenik Utazások Erdélyben című útikönyve, mely akkora sikert arat, hogy négy kiadást is megér, így több százezres példányban kerül az olvasók elé.
1986-ban súlyos betegség után 75 éves korában Sopronban hunyt el. Halála után 1988-ban jelenik meg a Bihar-hegység turistakalauza, amely mind a mai napig az egyik alapműnek számít a Bihar-hegységet felfedezni vágyó turistáknak. EKE-beli munkássága és az aradi osztályban betöltött vezetői szerepe felejthetetlen. Az elmúlt politikai rendszer a kitiltott, megalázott Mátyás Vilmos munkásságát nem ismerte el, nekünk, utódoknak kell méltó módon fejet hajtanunk tenni akarása és munkássága előtt. Emléke legyen áldott!

Ifj. Nyisztor Miklós

IRODALMI MUNKÁSSÁGA

Biharfüred környékének kalauza

Utazások Erdélyben

Bihar-hegység útikalauza

Számos cikk, közülük: az Oncsászai - csontbarlangról, Eszkimó - jégbarlangról, József főherceg - barlangról, a Szamosbazár új feltárásáról, több cikk Czárán Gyuláról, összeállítás a Királyerdő - hegység barlangjairól (térképmellékletekkel).

Az erdészeti tudományos tevékenységét több mint 90 szakdolgozat és több könyv tükrözi.