Seprősi Czárán Kristóf Gyula

Seprősi Czárán Kristóf Gyula (Seprős, 1847. augusztus 23. – Menyháza, 1906. január 6.) az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek. Az Erdélyi Kárpát-egyesület örökös tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja.
Főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát, részben a mócok segítségével, akiknek bizalmát sikerült megnyernie.

 ÉLETE

Az első Czáránok az 1700-as évek derekán érkeztek tájainkra Gyergyószentmiklósról. A kereskedéssel foglalkozó, örmény származású család közös erővel megvásárolta 1821-ben Seprőst, a hozzá tartozó birtokkal együtt. Őtt született – teljes nevén – Seprősi Czárán Kristóf Gyula 1847 augusztus 23-án. Elemi osztályait szülőfalujában végezte, majd bekerült az aradi minorita gimnáziumba, ahol csak rövid időt töltött, mert szülei továbbküldik Pozsonyba tanulni, ahol kitüntetéssel érettségizik.
Saját maga mérnöki pályát választott volna, de apja „határozott kívánságára” jogi egyetemet végez Budapesten, majd Bécs városában. Iskolai évei alatt több idegen nyelvet tanul (német, olasz, francia), és megismerkedik az irodalom és a zeneművészet szépségeivel, lehetőségeivel is. Kitűnően megtanul zongorázni (hogy ujjainak frissességét megőrizze, egy klaviatúrát – ún. néma zongorát – hordoz magával a hegyi útjain, ezen gyakorol) és versírással is próbálkozik. Még nem fejezte be az iskoláit, mikor édesapja betegsége miatt hazakényszerül, hogy mint egyedüli fiú a családban (három leánytestvére volt), folytassa a birtok igazgatását, mely egyáltalán nem volt ínyére. Felüdülést számára csak az irodalom, a zene valamint a kirándulás jelentett. Így jutott el a meziádi barlanghoz, melyről legelőször Hunfalvy János „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című könyvében olvasott. Így fedezte fel a barlang első és második emeletét, ő készítette el az első térképét. Bejárta Olaszország, Németország, Svájc és Ausztria legszebb vidékeit. 1886-ban a Magyarországi Kárpát Egyesület rendes tagjává választja. Apja halála (1890) után teendőit gazdatisztjére bízza, és a továbbiakban csak a hegyeknek szenteli életét. Soha nem nősült meg. Nem tartotta helyénvalónak a házasságot egy olyan ember számára, aki az év tizenkét hónapjából kilencet távolt töltött otthonától. Menyházán kibérli a Paradeiser- villát (később Garofina, napjainkban pedig Zsilinszky), melyet saját ízlése szerint rendez be és téli rezidenciaként használ. A déznai várromhoz saját költségén utat készíttetett. Feltárja és kiépíti Menyházát és környékét. Ebben az időben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjául fogadja. Biharfüredi útjai alkalmával ismerkedik és barátkozik meg Dr. Pethő Gyula budapesti geológussal, az ő hatására 45 éves korában beiratkozik (1892-ben) a Selmecbányai Erdészeti és Bányászati Főiskolára, melyet kitőnő eredménnyel végez el. Ezzel kezdetét veszi az a titáni munka, mely naggyá tette Czáránt és ismertté a Bihar hegységet a szépet szerető emberek számára.
A Kolozsváron akkoriban létrehozott Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagjává választja.
Életművéhez nemcsak az általa felfedezett, feltérképezett természeti látnivalók, a hozzájuk vezető – saját költségén – kiépített utak, ösvények tartoznak, hanem az a hatalmas írásos hagyaték, melyek az Erdélyi Kárpát Egyesület lapjában, az „Erdély”-ben látnak napvilágot sorozat formájában, valamint könyv alakban megjelent útleírásai, útikalauzai.
Czárán életrajzát Záray Jenő aradi tanár jelenteti meg 1937- ben „A természetjárás apostola” címmel. A szintén aradi Mátyás Vilmos pedig „A Bihar-hegység” című könyvében leírja Czárán útjait, jelentős segítséget nyújtva ezáltal napjaink kalandkeresőinek. Fischer Aladár líceumi igazgató Mátyás Vilmos segítségével megalakítja az EKE aradi Czárán osztályát; feltárják és újrajelzik a névadójuk által alkotott ösvényeket (melyeknek sajnos, már csak töredéke létezik). Mielőtt befejezné életművét, 1906 január 5-én Menyházán, Czárán meghalt. Most már a mi kötelességünk ápolni emlékét, megőrizni mindazt, amit reánk hagyott, taposni az ösvényeit, hogy ne nőhessék be a feledés gyomjai. Ezt sugallják Czárán Gyula menyházai sírjának fekete márványból készített keresztjébe vésett szavak is: „Csak az hal meg, akit elfelejtenek!”

Forrás:
Siska Szabó Zoltán: Akit nem feledünk el
in rev: Útjelző, Az EKE Bánsági Osztályának Ismertetője,
2005 december, V. évf. 19. szám

IRODALMI MUNKÁSSÁGA
1. Biharfüred környékéről. Turisták Lapja 1899. évf. 93 1.
2. Úti vázlatok Mócopotámiából. „Erdély" 1900. évf. 9-11, 24-26, 66—68,
1. 76—78, 110—111 l.
2. Szkarisóriai váltóforrás. „Erdély" 1900. évf. 46-48 l.
3. Stina de Valei regék (Ismertetése „Erdély" 1900. évf.-ban 18 l. R. H. I.-től.)
4. Úti vázlatok Mócopotámiából. «Erdély« 1901. évf. 50-51, 72 l.
5. Aradmegyei kolindálás és turkatáncoltatás. „Ethnographia" 1901. évf. 221-225 l.
6. Úti vázlatok Mócopotámiából. "Erdély" 1902. évf 9-10 l.
7. Kalauz biharfüredi kirándulásokra. Függelékül rövid tájékoztatóval a Biharhegység egyéb természeti nevezetességeiről. Belényes.
8. Szamosbazár. Turisták Lapja 1904. évf. 97-120 l.
9. Székelyói (rekiceli) vízesés „Erdély" 1904. évf. 16-18 l.
10. A Szt. László körútról. „Erdély" 1904. évf. 89 l.
11. Cseppkőbarlangok Rév környékén. „Erdély" 1905 évf. 4—12, 39—43 l.
12. Biharfüredi regék.
13. „Leviatanopolis." (Újságcikk.)
14. A túri hasadék. „Erdély" 1906. évf. 1—2. sz.