Séta a várudvarban gyógy- és aromanövényekkel fűszerezve

Szeptember 2-án gyógy- és aromanövényekkel ismerkedtünk a vár kertészének (Jáni Rózália) szakszerű bemutatásával, a Várudvarban.

(Szilágyi Eszter)

XVII.Teleki Teljesítménytúra

A tavaly sikeresnek bizonyult a helyszín változtatás, ezért idén is Szovátán, a 2019-es Vándortábor helyszínén építettük ki a Teleki bázisát. Így szeptember 23-án ismét EKÉsek és szimpatizánsaik töltötték be a táborban is használt épületegyüttest. 

A négy útvonalon, 172 résztvevő indult, akiknek túráját 50 szervező biztosította. A résztvevők a fürdőváros temérdek szálláslehetősége közül válogathattak. A szervezők fő bázisa az Outward Bound Ifjúsági Központ volt, ahonnan indultak és ahova érkeztek a meghirdetett túrák. A regisztrációra a táborban is regisztrációként használt „istálló” szolgált, amiben kellemes hűvös volt a kinti nagy meleghez képest.

A 45 km-es maratoni, valamint a 25 km-es félmaratoni távokon két-két bátor versenyző indult. Egyikük hozzácsapódott egy turista csapathoz, akikről eleinte azt hitte valamelyik Telekis vezetett túra. Végül azzal a csapattal jutott fel az útvonal legmagasabb pontjára, a Nagy-Mező-havas 1776 méteres csúcsára, ahonnan már a pontbírókkal együtt jött le.

A 45 km-es útvonal gyalogos távon a jó időnek köszönhetően tavalyhoz képest többen, 12-en vettek részt. A 10 km-es gyalogos táv már népszerűbbnek bizonyult, ezt már 28-an barangolták be, a 25 km-es távon 46 résztvevő volt. Mint minden évben, most is nagy sikere volt a vezetett túráknak, idén is sokan, pontosabban 71-en választották a nyugodtabb sétát, a térkép vagy GPS track böngészése helyett. A nagy igényre való tekintettel idén nemcsak a 10 km-esen, hanem a 25-ösön is indítottunk vezetett túrát. A 10 km-es útvonalakon sok kisgyerek is volt, 9-en voltak 10 évnél fiatalabbak, közülük a legkisebb egy alig pár hetes kisbaba. A 25-ösön a legfiatalabb résztvevő 11 éves volt. A több tavaszt megért hölgyek és úriemberek is szép számban voltak: 5-ön 70, valamint egy úriember 80 év fölött.

Az idős hölgyek nyara kitartott a Teleki hétvégéjén, csodás, tán már túlságosan is meleg volt az idő, az esőnek még nyoma is alig látszott az ösvényeken. A hagyományos gulyás-parti nem maradhatott el, a megszokott konyhatündér-csapat önkéntesei várták a megfáradt, de egy aktív nap élményeivel töltekezett résztvevőket. 

A hagyományhoz híven, a különböző útvonalakról elsőnek érkezettek díjakban részesültek. A teljesítménytúra biztonságát a Maros megyei Hegyimentő szolgálat munkatársai biztosították, akiknek ezúttal is köszönetünket fejezzük ki, akárcsak a teljesítménytúra helyszínét biztosító Outward Bound Ifjúsági Központnak, valamint a Maros Megyei Tanácsnak a támogatásért.

A díjazottak névsora megtekinthető honlapunkon: https://teleki.ekemvh.ro/ 

(Pethő-Dévay Ildikó)

Látogatás Zilahra és környékére

Szeptember 30 - október 1 között a Szilágyságba, valamint Szatmár megyébe látogattunk. Szombaton, Zilahon László László helybéli történelem tanár bemutatásával a híres zilahi Alma Matert (itt érettségizett Ady Endre), a Vigadó épületét és a felújítás vége fele járó főteret tekintettük meg.  Itt a Fadrusz János által készített impozáns Wesselényi Miklós-szobor közelében kapott helyet Ady Endre 2020-ban avatott egész alakos padon ülő szobra, Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész alkotása. Az angyalkás kutat nem csodálhattuk meg a felújítás miatt. 

A továbbiakban Erdei János nyugalmazott földrajz tanárral, a Szilágyság jó ismerőjével négy település négy templomával, valamint Szilágysomlyó történetével ismerkedtünk. Ezen települések kiválasztásában az idei, Sztána-i vándortábor honismereti túrái is ötletadóak voltak. Kraszna és Szilágylompért kazettás mennyezetű templomaikról váltak híressé. Utóbbi Ady Endre emlékét is őrzi, hiszen sokat gyerekeskedett itt élő apai nagyszüleinél. Somlyóújlak árpád-kori református temploma is megér egy látogatást, hisz román kori elemeket őriz. 

  Szilágynagyfalu neve összefonódik Arany Jánoséval hisz a család innen költözött Szalontára, Toldi Miklós legendája ismert helyi hagyomány. Református templomának (15. század) az építéséhez a losonci Bánffyak is hozzájárultak hisz kiterjedt birtokuk központja volt Szilágynagyfalu. 

 Ha Szilágysomlyó, akkor a Báthoryak. Igaz, hogy a vár eléggé lepusztult állapotban van, de a falai között, vezetőnk által tartott történelem óra mindent fölülmúlt. 1532-ben épített katolikus templomában keresztelték meg Báthory Istvánt a későbbi Erdély fejedelmét majd Lengyelország királyát. Itt található Erdély egyetlen Holokauszt múzeuma is, valamint számtalan emlékhely, amely mind-mind Erdei János tanár úr kitartó munkájának köszönhetően marad meg az utókornak.

Vasárnap reggel első utunk a Berettyó forrásához vezetett, az esőmentes nyár rányomta bélyegét a mésztufás vízesésre, alig látható vékony vízsugár folydogált rajta. Ennek ellenére jókedvűen vonultunk Erdőd várát meghódítani, hisz e vár kápolnájában tartotta esküvőjét Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A várat 1481-ben, Drágffy Bertalan építteti, 1565-ben János Zsigmond lerombolta, majd ennek köveiből húzta fel négytornyos barokk várkastélyát gróf Károlyi Sándor. 

Továbbmenve Ákos 12. században épült román kori impozáns, most református templomát látogattuk meg. A templom bemutatását egy kisfilmmel oldották meg, a harangozó pedig készségesen válaszolt a településsel kapcsolatos kérdésekre.

Bogdándon a Sipos László tájházat néztük meg, megismerkedve Tövishát jellegzetes népviseletével, szokásaival.

Hadad település két kastélyt is őriz: az egyik a 18. században a másik a 19. században épült. Mindkettő a híres Wesselényi család nevéhez fűződik. A fiatalabbik a Degenfeld család birtokába házasság révén került, 2006-ben kapták vissza.

Utunk utolsó állomása Porolissum volt, amely egy igazi régészeti csemege. Időutazásnak is nevezhetjük, hisz i.sz. 124- be repültünk vissza. A „település” ókori római város volt Dacia provincia területén, a stratégiai fontosságú Meszesi kapu közelében. A régészeti feltárások a 19. században kezdődtek, ahol maga Torma Károly régész (1829-1897) végzett itt ásatásokat. További ásatások 1977-ben, 2006-ban és 2009-ben voltak. A Szilágyságot, mint honismereti kirándulásaink egyik fehér foltját most már nagyjából kipipálhatjuk, de Erdély még rengeteg látnivalót kínál.

(Szilágyi Eszter)

Munkatúrák a Mária úton

Ha nem vagy elég magas, told meg egy létrával, jelszóval fogott neki október 8-án majd 21-én egy-egy kis csoport, szinte két méteres oszlopokra kihelyezni az M betűs táblákat. Ez a munka az alternatív úton történt és magába foglalja a Bekecset meg a Szakrális Maraton útját. Remélhetőleg segíti majd úgy a zarándokokat, mint a turistákat útjuk biztonságos megtételében.

(Szilágyi Eszter)

Őszi lomb-túra a torockói hegységben

Őszi lomb-túránk idén október 28.-29.-én, hétvégén tartatott meg, két napon át élvezhettük a sárguló-vöröslő falevelek színkavalkádját. Az érdeklődők egy része már pénteken útra kelt, a várfalvi EKE-vár vendégei voltunk, másnap reggel onnan indultunk Aranyosronkra, ahol csatlakoztak hozzánk az otthonról indulók. Bejártuk a kolozsvári EKE-társunk, Mezei Elemér által kidolgozott Ronki- és Pocsováliste szoros útvonalat. A látvány ezúttal sem okozott csalódást senkinek, a résztvevő 31 túrázó közül. Tordai-hasadék, Székely-kő, Vidaly-kő, Bedellő, Bélavára mind jól látszanak az útvonal kilátó-pontjaiból.

Másnap a torockói Ordas-kő volt az úticél. Torockó központjában találkozott a várfalvi csapat az otthonról érkezőkkel, majd a 29 látványra éhes résztvevő megmászta az 1249 m magas Ordas sziklát, onnan csodálva az őszi lomb-orgiát, a Székely-kő vonulatát, a teljes Torockói völgyet, az Aranyos völgyét, Vidaly-követ, a tegnapi túránk helyszínét, Bélavárát, Öreg-havast, és még sorolhatnám mi mindent.

Köszönet az országos EKÉ-nek a vendégszeretetért, Istvánffy Attila és Katalin odaadásáért, Kelemen Gabriella segédtúravezetőnek és az összes résztvevőnek a közös élményért.

(Kakucs Zsolt)

Mária-kő, Gyilkos-kő, Panoráma kabinok a Békás szoros szikláin

Túránkat   október utolsó hétvégéjére, két naposra terveztük a Békás-szorosi Panoráma kabinokban való alvással. Helyszűke miatt a létszám korlátozott volt, szombat délben a Gyilkos-tó-i parkolóból a kis csapat  (6 személy) két részre osztva rajtolt a kijelölt cél irányába.

A két rövid de tartalmas kirándulás körtúrának volt elgondolva, minek a szombati részét kitűnő időben, jó tempóban kora délutánig le is jártuk.  A Mária-kőre a Magyarok hídjától indulva a Kis-Békás-patak patak völgyében szűk ösvényen, valamint függőhidakon át értünk fel.  Itt hátizsákjainktól megszabadulva végigjártuk a Kő kilátópontjait, gyönyörködve a Szorost körülvevő hegykoszorú lélegzetelállító látványában, majd visszasietünk az éjszakai szállást biztositó kabinhoz hol előkészítettük hálózsákjainkat, majd újra kiléptünk elbúcsúzni a Naptól, aminek vörös sugarai végigsimogatták az Oltár-kőt. Kis pihenő, forró tea, vacsora után újra kinéztünk, a táj immár a telehold fényében ragyogott, lent, mint Szentjános bogarak haladnak az autók a nagy kanyarokban, a délceg Oltárkő a forgalmista, az oldalban a fenyők sóhajtozva állják a feltámadó vad szél rohamait, miközben a Föld árnyéka beleharap a Holdba (részleges holdfogyatkozás ezen az éjszakán).

Reggel, korán ébredve, a felkelő Nap sugaraiban fürdő Oltár-kő látványában gyönyörködhettünk. Csomagjainkat összepakolva a Kő nyugati oldalán a Cifra-nyereg keresztezésével indulunk le a Gyilkos-tó irányába.  A tónál találkoztunk társainkkal, kik lelkesedve meséltek a túra első napjáról. Egy forró leves, kulcscsere és máris lépegetünk felfelé, a Gyilkos Kő-t nyugatról kerülve, meredek szakaszon araszolgatva, lassan, de biztosan érünk fel a Gyilkos kői kilátóra, valamint a Panoráma Kabinhoz. Útközben a Csalhó integet, majd velünk szemben a Kis-Cohárd, baloldalt közelben a Gyilkos-kő nyugati nyúlványa, távolabb a Pongrácz-Tető, Ló-havas, Csofronka, Kerek-hegy, Nagy-Hagymás, Fekete-Hagymás és egész távol a Pongrácz tető mögött a Nap a Hargita háta mögé bújik. Nincs idő tovább bámészkodni, a szél viharosan támad, tébolyult lökései elől a kabinban keresünk menedéket. Lábaink alatt a Gyilkos-tó fényei, gyufásdoboz méretű autók, az ablak előtt forralt bort szürcsölve ünnepeljük a sikeres túra második alkonyát. Az éjszaka a tomboló szél süvítésétől hangos, de mi erejét nem érezzük a kabinban. Reggel nem lehet betelni a felkelő Nap látvánnyal. Aztán pakolunk és búcsúzunk a Hegytől. A keleti oldalán ereszkedünk be a háromkúti útban a Gyilkos-tóhoz. Társainkkal találkozva felvetődik a kérdés: Vége? Van, aki fáradt, van, aki ráadást szeretne. Gyors szavazás, vissza a Hegyre. Irány a Kis-Cohárd. Fáradtan, de nevetve, énekelve, szavalva kapaszkodunk fel, az egész csapat, ki fáradt volt is feltöltődött a hangulatos ráadás-sétán. Késő délután értünk vissza az autóinkhoz, rövid búcsú egymástól és persze a Hegytől, indulunk haza.

Köszönöm a kis lelkes csapatnak az együtt töltött emlékezetes perceket, valamint a gyergyói hegyszerető személyeknek, hogy ezt a lehetőséget megálmodták és meg is valósították.

(Csibi Károly)