2018 március 4-én szinte mesébe illően szép téli körülmények között jártuk végig a Só-útját Jobbágyfalvától a Nyárádmagyarós és Sóvárad közötti Farkas-tetőig. Voltaképpen a Mária-zarándokút egy újabb útvonalát tervezzük, amely elkerülné a Székelyberétől Márkodig húzódó aszfaltos útat és beiktatná a zarándokútvonalba a Ferences kolostort Mikházán, valamint Marosszék szent hegyét, a Bekecset. A mintegy 24 km-es túrán 22-en vettünk részt. (Kocsis András)

Március 10-én kis csapat indult tavaszleső nőnapi túrára. A „Piroskától” indultunk az Őrvár irányába. A hattagú hölgykoszorút a Németkalapig egyedül terelgettem, ott viszont csatlakozott hozzánk még egy túratársunk négylábú barátjával. A hirtelen tavasz bátortalan hírnökei csak imitt-amott kandikáltak elő, féltve mutogatva szépségeiket. Az Őrvári körbetekintés utáni sütögetés közben derült ki hogy a Paphegy lábánál piknikezünk és az Őrvár egy dombbal odébb található. (Unger Zsombor)

Szombaton, április 14-én újabb Mária-utas jelzésfestésre került sor a Remeteszegi temető és a Besei-tetőn álló kereszt között. Az utóbbi évekhez képest rekordszámú résztvevő jelentkezett: 19 személy és egy kutya. Így öt csoport alakult ki, akik két időpontban fogtak neki a festésnek. A végén egy pontban találkozott mindenki, ekkor sor kerülhetett a sütögetésre. A leaszfasltozott út miatt megnövekedett a forgalom Remeteszeg főutcáján, ezért vált szükségessé egy új útvonal kijelölése. Remélhetőleg nem csak a zarándokok fogják használni ezt a szép erdei ösvényt, hanem a Marosvásárhelyről kiruccanni vágyók is. (Szilágyi Eszter)

Március 31-én egy 9 személyből álló, elszánt és nagyon lelkes csapat Laposnyáról vágott neki az általuk rég nem járt, valamikor kék háromszöggel jelzett útnak, hogy megpróbáljanak feljutni a Bucsin-tetőre. A Görgényi-havasok kalderájában vezető Székely-patak völgyét követő fakitermelő, jelzetlen, havas úton levő sok medve és farkas nyom sem riasztotta vissza a felderítőket. Még a Gajnásza nyeregben levő derékig érő hó sem tudta megtörni a csapat  kitartását célja elérésében. A nagyon szép időnek köszönhetően útjuk bizonyos pontjain lehetőségük volt megcsodálni a Kárpátok hegyvonulatának több részét is. Köszönet Ősz István Bélának a túra megszervezéséért és megvalósításáért. (Német József Levente)

Április 7.-én a már hagyományossá vált Bekecs túránkra került sor. A szokásokhoz híven nagy csapat verbuválódott az idén is, de egy kisebb társaság Marosvásárhelyről gyalog ment a Bekecsre, hajnali három órakor indulva a somostetői kőmedvétől. Jobbágyfalvi emlékezetes reggelinket követően még hárman csatlakoztak hozzánk, és így érkeztünk célunkhoz. Onnan már a nagy csapathoz csatlakoztunk és együtt tértünk haza. Emlékezetes marad az éjszakai túrázás, a hűvös hajnali pára a székelybői dűlőben, a jobbágyfalvi pihenő, a boldog érkezés pillanata, szomjoltásunk a forrás jéghideg, izletes vizével. Élményeink feledtették velünk a megtett 50 km és a majdnem 2000m szintkülömbség fáradalmait.(Unger Zsombor)

Április 7.-én került sor a Marosvásárhelyi EKE egyik hagyományos túrájára, a tavaszi Bekecs-túrára, melyről lassan már azt is írhatjuk, hogy „emberemlékezet” óta szervezik. Az utóbbi években ismét egyre inkább tömegjelleget ölt, idén például szinte két autóbusznyi résztvevő indult el a Farkas-tetőről, hogy a Körtvélyes-tető és a Mosdókő érintésével felkapaszkodjon a Bekecsre. Sütögetés és kiadós szieszta után idén a változatosság kedvéért Nyárádmagyarósra ereszkedtünk le. Köszönet Bod Attilának a szervezésért, valamint neki és segítőinek a túravezetésért. (Kocsis András)

Április 14.-én marosmenti kerékpártúrán vettünk részt a Marosvásárhely – Marosszentanna – Udvarfalva – Várhegy – Sárpatak útvonalon. A Sárpatak és Sáromberke közötti hídon átjöttünk a Maros bal partjára, ahol visszabicikliztünk a Marosszentgyörgy határában levő Sörpatikáig. Harminc kilóméteres könnyű túránkon 33-an vettek részt, a legfiatalabb mindössze 5, a legidősebb 70 éves volt. (Gáspár András)

Április 21-én került sor a Szerecsen sziklák - Funtinel mező túrára.  A hétköznapi nem szűnő telefoncsörgésnek meglett az eredménye: 113-an indultunk neki a hegynek. A kellemes tavaszi idő, Wass Albert hagyatéka, a közösségi oldalon megjelent kis meghívó vagy csak egyszerűen a természet szeretete mozgósított ennyi embert, nem tudni... Jóleső érzés volt látni a túrázok hosszú sorát ahogy türelmesen várják a pillanatot, hogy nekilóduljanak a meredeknek. A hosszú és nehéz kapaszkodó fáradalmait a Szerecsen sziklákra kárpótolta a csodás kilátás a Maros völgyére és a Görgényi-havasokra. Útban a sziklákhoz több második világháborús bunkert is meglátogattunk és sokszor az ösvény a megmaradt lövészárkokon keresztül vezetett. Miután mindenki megcsodálta a panorámát, indultunk a Páfrányos- és Funtinel-mezőkre, ahol nagyobb pihenőket tartva le nem tudtuk venni a szemünket a Kelemen havasok még hófehér főgerincéről. Nehezen hagytuk a hátunk mögött a szép tavaszi tájat, de leereszkedtünk Palotailvára ahol a buszok vártak ránk. (Német József Levente)

Április 22-én a Marosvásárhelyi Rádió kezdeményezésére a Föld napja alkalmából idén is sor került a Maros part kitakarítására. Több civil szervezet mellett a marosvásárhelyi EKE is bekapcsolódott ebbe természetvédelmi akcíóba. Kis csapatunk hozzájárult az 50 tonnányi hulladék begyűjtéséhez a három kilóméteres partszakaszokon. (Unger Zsombor)

Április 28.-án, kerékpártúrára került sor a Marosvásárhely – Nyomát – Nyárádszentlászló – Kis- és Nagyadorján – Nyárádszentsimon – Rigmány – Kebele – Marosvásárhely útvonalon. A nagyrészt talajúton vezető, mintegy 70 km-es túrát nyolcan tekertük végig. (Gáspár András)

Honismereti csapatunk az elszakított országrészek látogatását tűzte ki célul így Vajdaság, Kárpátalja, Felvidék után Horvátország került sorra április 26-május 1 között Több mint 3000 km-et utaztunk, azért, hogy ezt a csodálatos vidéket bejárhassuk, ízelítőt kapjunk az ország minden szegletéből. Horvátország eddig számomra csak, egy közkedvelt tengerparti üdülőhelyet jelentett, ezért igencsak meglepődtem, hogy történelme ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Már a középkorban a magyar királyság része lett házasság révén, de komoly autonómiával rendelkezett mindig. Ez az „együttélés” 1918-ig tarott. Ilyen történelmi háttérrel látogattuk meg Fiumét, Abbáziát, Splitet és Trogirt, időt szakítva a Plitvicei–tavak látogatására is. Szomorú tény, hogy addig, amíg 1910-ben több mint 100 000 magyar élt itt, napjainkra ez a szám 15000-re csökkent. Igazi nagy élmény volt a hosszú utazás ellenére ide jönni és mindenkit arra buzdítok, hogy ha épp az Adrián üdül, szakítson időt a történelmi emlékhelyek megtekintésére, hisz utón útfélén beléjük botlik az ember. (Szilágyi Eszter)

A fotókat Fábián Alpár, Kádár Gyula, Német J.Levente és Unger Zsombor készítették.