Kárpátalja, Vajdaság, Felvidék és Horvátország után ebben az évben is folytatódott barangolásunk a Kárpát medencében. Ezúttal Lengyelország lett az úticélunk. Április 23-28 közötti kirándulásunkon az utunkba eső látványosságokat, érdekességeket is megtekintettük: Csucsán az Ady Múzeumot, Felvidéken a betléri Andrássy Kastélyt, Rozsnyót, az egykori bányászvárost, valamint a Gombaszögi barlangot. Tutajoztunk a Dunajecen, amely a 360 hektáros természetvédelmi területen, a Pienineki Nemzeti Parkban található. Zakopaneban egy egész napot töltöttünk. Itt több túralehetőség között lehetett válogatni. Akik nem túráztak, a várost ismerhették meg. Nagy szerencsénk volt az idővel és a jól kijelzett túraúttal, mely még ki is volt kövezve. Krakkóban helyi idegenvezetővel, az alábbi nevezetességeket tekintettük meg: Wawel dombján a Katedrálist, melyben a királyi sírok találhatóak, Szent Péter és Pál templomot, Mária templomot, a Főteret, a Posztócsarnokot, a Flórián kaput és a Barbakánt. Délután a Wieliczkai sóbányát látogattuk meg. A Világörökség részét képező sóbánya páratlan képződményeivel, faragott szobraival és sókápolnájával mindenki számára érdekes látnivaló. Hazafele két mesebelinek tűnő várat néztünk meg (kívülről), egyik a Nowy Wiśnicz, másik pedig Debno vára. Az első lehetne egy mesekönyv címlapjának a borítója is, a másik pedig különleges formájával és a hozzá fűződő Balassi-emlékekkel magyar kötődést is rejteget. Tarnow-ban többet időztünk, hisz a város és a magyar nép között szoros kapocs létezik. Mindez látnivalókban is megnyilvánul: a székely kapu, Petőfi Sándor mellszobra és még egy fontos magyar emlék, Lengyelország és Magyarország közös nemzeti hősének, a városban született Bem József tábornoknak a sírhelye. A tarnówi Óvárost a „Reneszánsz gyöngyszemének” is nevezik, ezért kár lett volna kihagyni. Másik város, amit hazaúton meglátogatunk az Bártfa, a Felvidéken. A napjainkban mintegy 33.000 lakosú város főterét a Szent Egyed templommal, valamint a régi Városházát 2000-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Ezeken kívül az egykori városfalak bástyatornyai, kapui, valamint a város épségben fennmaradt templomai tanúskodnak e gyönyörű kisváros régi dicsőségéről. Mielőtt megérkeztünk volna Sárospatakra, még sikerült megnézni – ismét csak kívülről – a tőketerebesi Andrássy kastélyt, a mauzóleumot, valamint Borsin II Rákóczy Ferenc mellszobrát. Másnap Sárospatak kiadós esővel köszöntött, de ez nem akadályozott meg abban, hogy megnézzük a Rákóczi várat, a híres Sárospataki Kollégiumot, valamint egy sétát tegyünk a belvárosban. (Szilágyi Eszter)

Csoportkép a Lengyel Tátrában - Német J.Levente fotója

Május 8-án az EKE székházban Dr. Ábrám Zoltán Periprava című vetítettképes előadására került sor Románia végpontjáról, ismert állat- és madár-leső helyéről, a kommunista rendszer egykori leghírhedtebb lágerének a helyszínéről. Az előadást fényképkiállítás követte az Unirea Galériában, amellyel a szerző a kommunizmus áldozatai előtt tisztelgett. (Dósa László)

Május 11-12-én kilencen vettünk részt szászvidéki kerékpártúránkon, melyen fontosabb állomásaink Szászalmás, Erzsébetváros, Baráthely, Berethalom, Almakerék, valamint Keresden a Bethlen kastély voltak. Különböző minőségű utakon naponta 80 kilométert tekertünk le. (Gáspár András)

A berethalmi erődtemplom - Gáspár András fotója

Május végén került sor a már hagyományosnak nevezhető, zarándokkíséretre megyénk területén. Három magyarországi csapat indult idén Csíksomlyóra, akik mindkét eseményen részt vettek, úgy a pápai szentmisén, mind a búcsún. Őket a már erre „szakosodott” EKE-csapat segítette úgy kísérettel, mint csomagszálítással. Ebben az évben volt még egy különlegessége a zarándoklatnak, Kolozsvári Rádió két munkatársa, Ferencz Zsolt és Varga-Mihály Márton, háromszáz kilométert hét nap alatt tett meg, a Mezőbándon élő, csontrákkal küzdő 14 éves Nagy Ágnes és családja anyagi helyzetének segítésére. A két rádiós Bogya Zoltán túravezető kíséretében, gyalog tette meg az utat a Mária-zarándokúton Kolozsvárrtól Csíksomlyóig és részt vett június elsején Ferenc pápa ünnepi szentmiséjén is.(Szilágyi Eszter)

Június 8-án Nyárádszentsimonba heten bicikliztünk ki. Itt a Kakasvész nevű ijászverseny zajlott, baranta-bemutatóval, gulyásföző-versennyel, valamint gyerek és családi foglalkozásokkal. A Brassó megyei Apácáról átvett népszkás szerint a tatárjárások idején az elrejtőzött lakosságot a kakas kukorékolása árulta el, melyet akkor lenyilaztak. (Gáspár András)

Június folyamán négy alkalomból álló elsősegélynyújtási tanfolyamot tartottunk, elsősorban a vándortábori túravezetők számára. Meghívott előadónk Dr. Szutor Zsigmond, a Maros-megyei hegyimentő szolgálat orvosa volt, aki részletesen előadott minden fontos tudnivalót azon sürgősségi esetekről amelyek leggyakrabban előfordulnak a hegyen. Az előadásokon átlagosan 40 túravezető vett részt. Ennek ellenére nagyon reméljük, hogy a táborban nem lesz majd szükség az itt tanultakra. (Dósa László)

Dósa László fotója

Június 22-én került sor a IV. Szakrális Maraton megszervezésére, amely a keresztény értékekért, a békéért zajlott. Idén két csapat indult Marosvásárhelyről, egy biciklis és egy gyalogos, összesen 46 résztvevővel. A gyalogosok Jobbágyfalváról indultak és a nagy meleg ellenére sikerült 13 órára megérkezni Mikházára a kolostortemplomba. A biciklisek is szinte ugyanakkor érkeztek a helyszínre, sőt a Parjdról indulók is. Mikházán Kerekes József lelkipásztor fogadott bennünket akinek rövid, frappáns beszéde arra buzdított, hogy jövőre újra érdemes lesz eljönni. Hadd idézzek egy pár sort az egyik biciklis társunk, Adorjáni Alpár összefoglalójából: „Jellemző volt az idei évre a csapat egy akarattal, egy lélekkel való haladása és az empátiás egymásra figyelés. Mindenki a lehető legjobb arcát és beszédmodorát hozta és olyan csodára várt illetve igyekezett is átélni, amit ténylegesen főként zarándoklatok során keres az ember.”(Szilágyi Eszter)

Mikháza fölött - Kocsis András fotója

Megérkeztünk - Adorjáni Alpár fotója

Összeállította Kocsis András.