Az első világháború veszteségei, a trianoni békeszerződés és ennek alkalmazása gyakorlatilag az EKE időleges szervezeti megszűnését eredményezték. A 35 vidéki osztályban több mint 6000 tagot tömörítő egyesület szétzilálódott, tevékenysége megbénult. Óriási veszteség érte az egyesületet tagjainak, különösen vezető embereinek tömeges eltávozásával, kiutasításával. A megmaradt kevés számú tagot is elterelte az egyesülettől a létbizonytalanság, a kilátástalan jövő nyomasztó gondja. A háború éveiben és a politikai változás zűrzavarában az egyesület tulajdonát képező menedékházakat kirabolták, sok közülük leégett. A turista utak és ösvények hídjainak, pallóinak, korlátainak faanyagát, a kilátótornyok anyagát elhordták és tüzelőnek elhasználták. A megmaradt menedékházakat berendezésükkel együtt a román hatóságok elkobozták. Egyedül a Kolozsvár környéki Bükk erdei menedékház maradt meg az EKE kezelésében. Ilyen körülmények között az egyesület régi formájában és szervezeti feleépítésében nem működhetett. A nehézségek ellenére a megmaradt tagság az egyesület újraindításáról álmodott.

Biztató volt az, hogy a Kárpát Múzeum fennállásának 25 éves évfordulóján (1927) a külföldi testvérintézmények Berlinből, Münchenből, Grenobleből, Késmárkról, Oslóból és Budapestről baráti üdvözletekkel és jókivánságaikkal keresték fel az egyesületet. Akkor még senki sem gondolta, hogy csekély 10 év alatt a híres múzeum, az Erdélyi Kárpát Egyesület büszkesége meg fog szűnni.

Az átélt politikai változások, a nagy anyagi romlás nem tudták megtörni, vagy elhomályosítani azt a turista szellemet, egészséges erdélyi lelkületet és haladó felfogást természetről, népről és tájról, amit az EKE 27 éves léte és tevékenysége folytán kialakított, tagságába oltott. Ezért a húszas évek második felében felvetődik az EKE újjászervezésének a gondolata. A megmaradt EKE tagok közgyűlése elhatározta a tevékenység felújítását. 1926-ban 40, 1927-ben 65, 1928-ban 126, míg 1929-ben több mint 200 kirándulást szerveztek. 1926-ban újra kezdte tevékenységét a kerékpáros osztály Orosz Endre vezetése alatt, majd 1930-ban a fényképészeti szakosztály "Aki fényképez, annak többet nyújt az élet" alapon. Az EKE hagyományok és szellem fenntartása és ápolása érdekében cikkek jelentek meg a "Véndiákok Lapjá"-ban, majd az "Ellenzék"-ben. Az "Ellenzék" turista rovatot is indított. Annak ellenére, hogy az EKE jogilag nem létezett, Kárpát Múzeuma iránt egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. 1927-ben az EKE résztvett a berlini népművészeti, 1928-ban a bukaresti balneológiai kiállításon.

Az egyesület a mostoha politikai viszonyok között is igyekezett megőrizni erkölcsi és anyagi birtokállományát, melyet az elődök adtak át. Hogy ez a későbbiekben nem sikerült az a rendkívüli diktatórikus és rabló politikai viszonyok számlájára írható.

Az 1926-os esztendő a megmaradt EKE tagok magukra találásának az éve. Nemcsak kirándulásokat, de összejöveteleket is szerveznek és megszerkesztik az új alapszabályzatot, melyet még ebben az évben beterjesztenek a kolozsvári törvényszékre dr. Szádeczky Kardoss Gyula és Xántus János aláírásaival. A kolozsvári törvény szék 1929. április 17-én (380 sz. alatt) jegyezte be az egyesületet; így az EKE a királyi Romániában is jogi személy lett és törvényesen megkezdhette tevékenységét. Az EKE megválasztott új elnöke dr. gr. Logothetti Oreszt lett, az 1930 januárjától újrainduló "ERDÉLY" szerkesztésével a közgyűlés Orosz Endrét bízta meg. Az új elnök székfoglaló beszédéből idézünk: "Mik az Erdélyi Kárpát Egyesületnek tradíciói? - hosszú évtizedeken át folytatolt önzetlen, becsületes munka, ideális célokért. Mik az EKE céljai? Tömöríteni, irányítani mindazokat, akik Erdély természeti szépségeiért tudnak rajongani; akik népét szeretik e kincsekben bővelkedő országrésznek, melynek a régi világban épp úgy speciális érdekei voltak, mint a jelenlegi közjogi kapcsolatban, - s amelynek más, közvetlenebb a gondolatvilága, tisztább a levegője!... A részben önálló egyletekké alakult egykori vidéki tago zatainkkal közvetlen testvéri érintkezésbe kívánunk lépni. Másfajú turistatestvéreinkkel s azok egyleteivel a legjobb baráti viszonyt óhajtjuk fenntartani, anélkül azonban, hogy egyletünk önálló magyar jellegéről valaha lemondanánk... Hogy a mai lelkesedésünk ne bizonyuljon csupán szalmalángnak, hogy eredményeket elérhessünk, arra nem elég az új vezetőség elszánt jóakarata, hanem szükség van összes tagjainak közreműködésére s főleg anyagi erőink gyarapítására, új aktív és pártoló tagok gyűjtésére, ismeretterjesztő és szórakosztató előadások, műsoros estélyek rendezése által."

Az "ERDÉLY" évenként 6 számban, kéthavonként jelent meg, a számokat az egyesület alapító és ren des tagjai az új, nehezebb körülmények között is tagíjuk fejében kapták. Az "ERDÉlY' 1933-ban a következőképpen vall feladatairól: "Miként a múltban, úgy ezután is mindenek előtt ápolja lapunk a társadal mi békét s az erdélyi összetartozandóság érzetét, mert a turistaság a világ művelt társadalmainak amúgy is a legszebb közös találkozó helye. Legyen a komoly isme retek tárháza, a tudományok megfigyelési adatainak gyűjtőhelye, hiszen ki van hivatottabb a földrajzi és néprajzi jelenségek, különféle természettudományi, s történelmi és régészeti észleletek legértékesebb adataival úti jegyzetfüzeteit megtölteni, mint a tanult, látni tudó és akaró turista." A fenti értékelést és célkitűzést ma is, több mint 50 év után az "Erdelyi GYOPÁR" magáénak vallja, hisz találkozóhely, ha úgy tetszik fórum, a természettudományokkal és turizmussal kapcsolatban lévő tudományok és kutatási eredmények terjesztője és népszerűsítője, a hagyományok ápolója kíván lenni.

Az egyesület módosított és a Kolozsvári Törvényszék által jóváhagyott Alapszabályai kimondják:

1930. március 11-én kötötték meg azt az egyezséget, amelynek értelmében Bors Mihály hozzájárult a Tordai-hasadéki menedékház területének telekkönyvezéséhez az EKE részére.

A harmincas évek elején a dicső múlttal rendelkező EKE kezd magára találni, a román hatóságok nem gördítenek akadályokat az egyesület újjászerveződése és tevékenysége elé. Így 1933-ban az egyesület taglétszáma megközelíti az 1200-at (1183), újraalakulnak a következő vidéki osztályok: Máramarosi (székhelye Máramarossziget), Szilágysági (székhelye Zilah), Kelemen (székhelye Szászrégen), Gutin (székhelye Nagybánya) és a Tordai Osztály.

1933. és 1935. között az egyesület tiszteletbeli elnöke dr. Szádeczky Kardoss Gyula, ügyvezető elnöke dr. Páter Béla, főtitkára dr. Balogh Ernő volt. Érdekes és sokatmondó a szakosztályok és bizottságok képe:

Páter Béla (1866-1938) mint botanikus, gyógynövényekkel is foglalkozott. Ilyen témájú könyvei ("Csodahatású gyógynövények", "Újabb gyógyteák és azok használata") a harmincas években széles körökben ismertek voltak. Akárcsak sok kolozsvári kortársa, nagyon szerette a Bükköt; az "ERDÉLY"-ben megírta a Bükk növényvilágát. Emlékét az Árpád-csúcstól délre egy forrás őrzi (Páter-forrás).

Az első erdélyi turista kiállításra 1933. augusztus 26-30 között került sor Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó kollégiumban. A kiállítást az Erdélyi Gazdasági Egylet rendezte ipari és mezőgazdasági profillal. Ennek keretében rendezte meg az EKE turista-kiállítását, melyért egy 7 tagú bizottság felelt Orosz Endre vezetésével.

A kiállításon az EKE bemutatta nagy elődeinek arcképeit, a Goró Lajos által festett "Erdelyrészi díszalbum" egyes képeit (A Gyilkostó, a Remetei sziklaszoros, a Maros szorosának sziklatornyai). Kiállították a turizmus összes ágainak - alpinizmus, túravezető barlangászat, téli-, kerékpáros és vízi turistaság felszereléseit. Nem hiányoztak a korabeli sátrak, tábori felszerelések, turista műszerek és térképek sem.

A fellendülést jelzik a közölt cikkek és tanulmányok tudományos színvonalának a javulása is. Dr. Tulogdy János (1891-1979) több előadásban és cikkben foglalkozik a turistaság és turizmus meghatározásával, tartalmával, gyakorlásának módjaival. Megállapításai, a kérdésre vonatkozó eszmefuttatásai, az általa kidolgozott normák ("A turista tízparancsolat", "A túravezető tízparancsolata") ma is időszerűek és érvényesek. Íme: "A turistaság a legnemesebb az összes sportok között mert a turistaságnak mindig célja kell legyen az ismeretszerzés s így a turistaságban van tehát a legtöbb lelki elem a sportok közt, több mint az összes többi sportokban együttvéve." Más helyen a következőket írja: "Mint minden sportra, a turistaságra is jellemző, hogy igyekszik a test képességeit fokozni. Azonban különbözík az összes többi sporttól abban, hogy a turistaság kizár minden versenyzést, minden üzletet, mindenki egyformán gyakorolhatja, itt nincsenek nézők, mint a többi sportoknál, csak sportolók. De a képesség fokozását nem versenyzés által igyekszik elérni, hanem egyéni küzdelem révén. Tehát turistaegyesület nem rendezhet versenyeket, sem gyalogló, sem bicikli versenyt. Viszont fejleszti önuralmunkat, akaraterőnket, erkölcsi érzésünket. Kifejleszti a természet szeretetét, összekovácsol a természetben örök életre szóló barátságokat."

A harmincas években az EKE munkaprogramjában és folyóiratában egyre több szó esik a természetvédelemről, abból az Alapszabályzatban mgfogalmazott elvből kindulva hogy a turistaegyesületnek a természetvédelem kell lenní." Tudósítások, cikkek jelennek meg a hegyvidéki havasi gyopár (Leontopodium alpinum) és a Nagyvárad melletti Pece patak termálvizében tenyésző hévizi tündérrózsa (Nymphaea lotus var. thermalis) megmentése és védelme érdekében. Az "ERDÉLY" közli a dr. Alegandru Borza (1887-1971) egyetemi tanár által vezetett Természetvédelmi bizottság (Comisiunea pentru ocrotirea monumentelor naturii) határozatait, ajánlásait a természeti objektumok megvédése érdekében.