amit a fotózásról tudni kell

Fotóesztétikai alapok
összeállította: Kerekes Péter Pál

  1. A fotós személyisége határozza meg a fotó esztétikai megformálását, de nagyon fontos, hogy a téma közel álljon a fotóshoz.
  2. A technika csak eszköz a kép elkészítéséhez, de egyetlen esztétikai hiba miatt a fotó elveszti értékét. Minden adott témakörnek megvan a maga felszereltsége!
  3. A fotográfiára is vonatkoznak a valamennyi művészetre érvényes, általános esztétikai törvényszerűségek, éppen ezért érdemes tanulmányozni a híres festők, szobrászok meg neves fotósok alkotásit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy utánozzuk azokat, hanem saját ötleteinket és elgondolásinkat próbáljuk megvalósítani, képpé formálni.
  4. Mielőtt a szemünkhöz emelnénk a fényképezőgépet mindig tegyük fel magunknak a kérdést, vajon miért akarjuk lefotózni az adott témát? Milyen gondolatokat, érzelmeket kelt bennünk? Sablonos emlékképeket gondolkodás nélkül is készíthetünk. Gondolatok nélkül nincs kreatív fotózás.
  5. Képünk a témájának megfelelően legyen érdekes és szembetűnő, hogy a néző tekintetének ne kelljen látnivalót keresve ide-oda tévelyegnie.
  6. A fényképszerűség három elemből tevődik össze: a fényből, a színek és árnyalatok rajzából és a mozgásból, valamint három pillére is épül: egy a téma, kettő a technikai eljárás, amellyel a képet készítettük, a harmadik pedig a kép kompozíciója. Mindezek nem öncélú, hanem a valóság művészi kifejezésének eszközei.
  7. Időbeli folyamatokat, eseményeket a jellemző fázisaira bontva fotósorozatok keretén belül tudjuk bemutatni. Erre a legalkalmasabb témakörök: természet, sport, néprajz és riport.
  8. A giccs hatáskeltő, dekoratív elemek üres, mondanivaló nélküli, csupán érzékekre ható együttese.

A kompozíció: a képalkotó elemek meghatározott rendje és viszonya.

A perspektíva: a tér érzetét a képen a távlat, más néven a perspektíva kelti. A centrális perspektíva az, ahogy mi látunk és ilyen az 50 mm-es normál objektív képalkotása is. A középpontos vagy centrális képszerkesztésnél a kép fontos része középen helyezkedik el, pl. igazolványkép. Nem elég mozgalmas, viszont egyensúlyba tartja képet.

A nézőpont helye a témához viszonyítva:
1. Rálátás vagy madárperspektíva: Kitágul a látvány, jobban érvényesül a térbeliség. A profi tájfotók többsége, vagy a tömegesemények, légi felvételek.
2. Normál vagy ortogonális perspektíva: a hagyományos felvételek túlnyomó többsége.
3. Alálátásos vagy békaperspektíva: pl. a makró felvételek egy része, vagy ha a témát nagyobbnak szeretnénk látni a valóságnál, ezt még fokozhatjuk egy nagy látószögű objektívvel is.

A nézőpont kiválasztása önmagában is az átformálás egyik módja lehet, mert a megszokottól eltérő látványt nyújt.

A néző igényli a perspektíva változatait is:
1. Szimmetrikus perspektíva: a kép nyugalmát, harmóniáját szimmetriája biztosítja.
2. Aszimmetrikus perspektíva: mindig oldja a szimmetria monotonitását. Pl. profil portrék, ahol a néző elvárja, hogy a szemek nézési irányában tere legyen a képen. A mozgó témánál a mozgás irányában teret kell hagyni.
3. Átlós perspektíva: dinamikát kap a téma pl. mozgás, gyorsaság, tempó érződik ilyenkor.
Különböző gyújtótávolságú objektívek kiválóan alkalmasak a méretarányok, a perspektíva kihangsúlyozására, módosítására.
Mindig próbáljunk ki többféle nézőpontot. A jó fotó és a nagyszerű fotó között sokszor csak néhány centiméternyi a különbség!

Vonalvezetés:
1. Egyenes vonalak ne legyenek párhuzamosak a kép széleivel. Az egyenest legjobb átló irányban vezetni, de ne vágja ketté a képet. Az egyenes vonalak látszólagos találkozási pontja ne legyen a képmező szélén.
2. Görbe vonalak sokkal kedvezőbben hatnak, mint az egyenesek. A képmező sarkaiból a képbe vezető vonalak a kép térhatását fokozzák. Használhatók arra is, hogy a néző tekintetét egy kívánt pontra irányítsák.
3. Vegyes vonalak. Vonalvezetés szempontjából elevenséget ad a képnek. Amikor csak lehetőség van a vonalakat úgy kell vezetni, hogy a tekintetet a főtárgyra irányítsák.
• Ha a látóhatár rákerül a képre, soha ne legyen a középvonalon.
• A középre helyezett főtárgy kettévágja a képet, a tekintetet magára vonja, bizonytalanok leszünk abban, hogy jobbra vagy balra nézzünk.
• Ha a témát az egyik képszegély felé erősen eltoljuk, akkor a képmező ellenkező oldalán is legyen valami, ami a felborult egyensúlyt helyre igazítja.
• Az üres, unalmas foltok sem válnak a kép előnyére.
• Az egészen apró foltok tömege zavarossá teszi a képet, mert szemléltetésük fárasztó szemmozgást igényel.
• A legvilágosabb foltok a képmező közepe táján helyezkedjenek el, a széleken lehetőleg a sötétebbek. Így egységes, zárt képhatást kapunk, ellenkező esetben a képet befejezetlennek érezzük.
• Hosszúkás fényfoltokat a vonalvezetés szabályai szerint lehetőleg átlóirányban helyezzük el.

A kontraszt tulajdonképpen ellentét, ami a tartalmi mondanivaló kifejezésének nagyon hatásos eszköze. Valaminek a létezése feltételezi az ellenkezőjét is pl. hegy-völgy, fény- árnyék, kicsi-nagy stb. Bármit a legjobban az ellentétével lehet kihangsúlyozni.

A ritmus a tekintetet vezeti és megszabja pl.: ismétlődő vonalak, tárgyak, tónusok (foltok), mozdulatok. Az élet minden mozgásában, sportolásban, táncban, a zenének, festészetnek, költészetnek is alkotóeleme a ritmus, beleértve az építészetet is.

A fotónál a természetes látással ellentétben egyidejűleg figyelhetünk meg éleset és életlent amire a valóság képtelen. Tehát művészi tartalmat az életlenség is közvetíthet, és a kifejezés tudatos fokozására is használható.

Harmadolási szabály vagy aranymetszés:
Képzeljük el, hogy gépünk keresőjében két-két vízszintes és függőleges segédvonal osztja kilenc mezőre a képet. Amikor a keresőbe pillantunk, helyezzük a témát a segédvonalak négy metszéspontjának valamelyikébe. Egy világhíres fotós véleménye, hogy ezt azért kell jól megtanulni, hogy a későbbiek folyamán szerre megszegjük.

Képzettársítás (ASSZOCIÁCIÓ)
A képzettársítás lényegében az emlékezetre épül. A képzettársítás szoros kapcsolatban a képzelettel és a jelképpel is, mindkettőnek nagy jelentősége van a művészi ábrázolásban. Az ember tudata mindig asszociál, az újabb ingerek visszahatnak a tudaton kívülire és megindul a képzetek áramlása. Lényegében ide sorolható a tanultak gyakorlati alkalmazása, de a vers az irodalmi mű olvasása is asszociációra késztet.
A tárgyak a természetesen kívül egyéb tartalmat is kifejeznek. A fotográfiai tartalmat kifejező anyaga a látással érzékelhető természeti és alkotott tárgyak illetve ezek jellemzőinek összessége, mert a tömeg, a tér, a sík, a szín, a fény mindegyik tárgynak kivétel nélkül tulajdonsága, egyszerre vannak jelen és együttesen hatnak, bár egy-egy jellemző lehet hangsúlyozottabb is, mint a többiek. A jellemző tulajdonságok a hozzátartozó tárgyak asszociációját keltik. A hordozó forma (tárgy) és a személyiség élmény anyaga a képzettársítást irányítja. A formáknak és a színeknek a tárgytól függetlenül, önmagában is van jelentésük, van kifejezőerejük pl.: a fehér társítja a tisztaságot, az ártatlanságot, a vörös a tüzet, a vért, a háborút. Tehát nem feltétlenül tárgyat jelez, hanem fogalmat is, vagyis jelképez valamit.

HÁTTÉR KÉPZÉS!!!
Minden képkompozíció háttér előtt készül, mely szerves része a képnek. Célja az, hogy mindig a témára terelje a néző figyelmét.

1. Homogén hátterek: ezek lehetnek harmonikusak pl.: fehér színű téma fehér háttér előtt, és kontrasztosak pl.: fehér színű téma fekete háttérrel.
2. Funkcionális hátterek: amikor a háttér eléletlenítve, mint jellemző környezet hangsúlyozza a fő témát.

Kerülni kell az olyan hátteret, amely élénk foltjaival, feltűnő vonalaival, túlságos élességével elvonná a néző figyelmét a kép témájáról.

• Számos fotó azért középszerű, mert túl sok zavaró részlet gyengíti a kép mondanivalóját. Egy kevés helyzetváltoztatás árán már a keresőben is kivághatjuk a képből a tolakodó, felesleges részleteket.
• A természetben mindennek megvan a maga színe. Ki kell használni a színek hatását. A színek különös módon hatnak az érzékeinkre: a sárga, a narancs, a vörös melegséget sugároz, a kék szín árnyalatait hidegnek érzékeljük. Próbáljuk a színek szempontjából is nézni a világot, de itt is a mértéktartás a mérvadó, mert a tarka képek nevetségessé tesznek.
• A kompozíciós érzéknek belső ösztönné kell válnia. Egy rutinos természet fotós színekben, formákban, fényekben és árnyékokban kell látnia a világot.
• A képszerkesztés alapjait meg lehet tanulni, egy bizonyos szinten felül pedig nem. Magasabb szinten adottság, hajlam, ízlés, látásmód és egyéniség kell hozzá.

Érdemes megismerkednünk az egyes színek lélektani hatásával.
A színhatások számbavételekor mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a színek asszociatív hatását, amelyek kétfélék lehetnek:
a) Könnyen tudatosíthatók, általánosak: pl., amikor a piros a tűz, a rózsa, a cseresznye stb., a kék a víz, a jég stb. képzetét kelti, és felidézi a kapcsolódó hangulati, érzelmi reakciókat.
b) Nehezen tudatosíthatók, személyesek: pl., amikor az egyes színek mozgósítják a hozzájuk kapcsolódó – legtöbbször már elfelejtett – kellemes, vagy kellemetlen élményeinket, amelyek érzelmi töltését az adott szín vette át, őrizte meg, míg az élmény maga továbbra is a háttérben marad.

A szín az élmény nélkül is kiválthatja az ahhoz fűződő érzelmeket. Legalább ilyen fontosak a színek szimbolikus (jelképi) hatásai, amelyek azon alapulnak, hogy hozzájuk különféle társadalmi – történelmi, nemzeti stb. – értékelések, érzelmi felhangok tapadnak (pl. a fekete a gyász színe). Ezeket egyénileg is elfogadjuk. A szín megjelenése a társadalmilag kialakított érzelmeket, hangulati állapotokat váltja ki belőlünk, még akkor is, ha ezt nem is tudatosítjuk. A szimbólumrendszer kultúrkörönként változhat (pl. Keleten a gyász színe a fehér).

A színek lélektani, emocionális, asszociációs és szimbolikus hatásai:
A piros (vörös) asszociációi és szimbólumai: a rózsa, a szegfű, az alma, a zászló, a tűz, a harc, a láz, a veszély, az életerő, az öröm, a felhevülő és piruló arc, a szeretet és a szerelem, az erő, a hatalom. Karaktere: hangos, aktív, erőteljes, dinamikus, agresszív, tolakodó, meleg. Hatása: melegít, serkent, izgat, szenvedélyt vált ki.
A bordóvörös karaktere: erőteljes, nehéz, hatalmas. Hatása: félelmet kelt.
A bíborvörös asszociációi és szimbólumai: bársony, palást, meggy, rózsa, hatalom, pompa, fényűzés és mámor. Karaktere: merev, méltóságteljes, pompázó. Hatása: mérsékelt, megnyugtat.
A rózsaszín asszociációi és szimbólumai: kisbaba, lányok, rózsaszín ruhadarab, púder, szaloncukor, naplemente. Karaktere: édeskés, erőtlen, gyöngéd, finom, kislányos.
A narancssárga asszociációi és szimbólumai: narancs, barack. Karaktere: egyesíti a vörös izgatását a sárga örömteliségével. Hatása: melegít, élénkít, felszabadít.
A sárga asszociációi és szimbólumai: citrom, banán, tulipán, sárguló falevél, savanyúság, nap, napfény, derű, felszabadultság, veszély, irigység, féltékenység, zsugoriság, kórház és járvány. Karaktere: aktív, ragyogó, vonzó, tolakodó, életörömet árasztó. Hatása: melegít, frissít, élénkít, felszabadít, vidámságot kelt.
A zöld asszociációi és szimbólumai: fű, falevél, lomb, erdő, növények, szabad természet, biztonság, remény, oltalom, nyugodtság. Karaktere: természetes, gyengéd, szerény, enyhén passzív, meghitt. Hatása: felüdít, megnyugtat, kiegyensúlyoz, biztonságot kelt, álmosít.
A kék asszociációi és szimbólumai: víz, jég, hideg, szabad tér, tiszta ég, végtelenség, nyugalom, béke, békesség, hidegség, komolyság, elmélyültség, józanság, nőiesség. Karaktere: komoly, hideg, békés, gyengéd, elmélyülő, szomorú, szentimentális, tiszta és nőies. Hatása: megnyugtat, felfrissít, elgondolkoztat, elszomorít.
A kékeszöld asszociációi és szimbólumai: üveg, nyirkosság, hűvösség. Karaktere: hideg, passzív, zárkózott. Hatása: frissítő, nyugtató.
Az ibolya (lila) asszociációi és szimbólumai: ibolya, orgona, szilva, fanyar illat, öregség, távolodás, vágyódás, melankólia, élvezetvágy. Karaktere: a vörös impulzivitását és a kék gyengédségét egyesíti, vonzó és taszító, melankolikus, szomorúságot és erotikumot is áraszt. Hatása: gondolkozásra késztet, elszomorít, vágyakat kelt.
A barna asszociációi és szimbólumai: fa, kéreg, bútordarabok, bőr és bőrtárgyak, szolidság, realitás, unalom, darabosság, józanság, mindennapiság, szilárdság. Karaktere: mindennapi, reális, józan, szolid és szilárd. Hatása: megnyugtat, védettséget kelt, tompít, gátol.
A fehér asszociációi és szimbólumai: akác, hó, liliom, papír, fény, világosság, tisztaság, ártatlanság, szűziesség, születés, keletkezés, békevágy, ünnep. Karaktere: tiszta, vakító, ragyogó, kisugárzó, fényteli. Hatása: frissítő.
A fekete asszociációi és szimbólumai: korom, égettség, éjszaka, sötétség, elmúlás, félelem, szomorúság, gyász, komolyság, méltóság, ünnepélyesség. Karaktere: szilárd, józan, komoly, merev, ünnepélyes, szomorú, félelemkeltő. Hatása: álmosít, lehangol, depressziót vált ki.
A szürke asszociációi és szimbólumai: köd, eső, egyhangúság, semlegesség, közömbösség, szegénység. Karaktere: egyhangú, izgalommentes, unalmas, józan. Hatása: semlegesít, lehangol, eltompít.

A felsorolt színasszociációk konkrét hatása mindig a fényképezett téma viszonylatában érvényesül. Egy aktfénykép pl. vörösessárga színre hangolva érzéki, kékes vagy zöldes elszíneződéssel pedig szoborszerű hatást kelthet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyen színben ezt nem szabad fényképezni. Egy határozottan zöld színű akt pl. abszurd jellegű, de ez adott esetben a fotográfusnak a célja lehet. A színmódosítással tehát egy kép hangulatát lehet fokozni, erősíteni, más jellegűvé hangolni, de lehet gyengíteni, megtörni is.

Használt irodalom:
• Bartsch, Csabai, Hefelle: Diázók könyve
• Dékán István: Fantázia és fényképezés
• Dr. Földi Katalin: A reklám lélektana
• Dulovits Jenő: Így fényképezek (Művészi fényképezés)
• Szemerédy Zoltán: Új fotóiskola