Csalhó (2004 júli 17-18)

Csalhó (2004 júli 17-18)

 

  Úgy indult, hogy már voltam egyszer Moldva Szent hegyén. És nagyon - nagyon szép volt akkor. Jó hangulat volt és jó társaság, én éveken át visszakívánkoztam. Lenyugözoen szép Hegy. Így nagybetuvel írva.

Most olyan kurtán furcsán eldöntöttem, hogy mennék. Szerencsére EKE berkekben mindig van vállalkozó szellem így össze is gyultünk, nem több mint hárman. Lányok. Én jobban szerettem volna, ha többen vagyunk, más a hangulat, de így utólag persze így is nagyon jó volt.

Kissé fáradtan (én éjjel 1 órai alvás után) indultunk el egy ócska busszal zötyögtünk Bistricioara nevu faluig 6,30-tól majdnem délig. Onnan hirtelen stoppal már Durau-ban is voltunk.

Útközben akkorát derültünk egy út szélére felállított oltár-szeruségen, hogy egybol kiszökött az álom a szemünkbol.

Egy kb. méternyi magas szentségtartó van az út szélére építve, hogy a soforök is jól láthassák és mindenféle muvirágokkal, törülközokkel felcicomázva, és majd' kiestünk az autóból mikor láttuk, hogy arasznyi termopán ablakai vannak.

Egybol kitaláltuk, hogy itt csakis a fagyosszentek lakhatnak és hideg idoben jó ha rájuk csukják a ho és hangszigetelo ablakot, hogy meg ne fázzanak.

Mire magunkhoz tértünk volna már a belépot is lepengettük az úgynevezett Salvamont-nál, ahol sem számlát nem adnak a belépoért sem el nem igazítanak becsületesen és úgy csinálnak mintha a hegyre csak innen-felol lenne feljárat, a Neagra fele vezeto utat nem is ismerik.

Kemény a kapaszkodó felfele a Duruitoarea vízesésig. És azon felül még keményebb, de a kiírt menetido alatt sot hamarabb is elértünk mindenhova. A vízeséséig kb. 2 óra, onnan a tetore kevesebb mint 2 óra alatt. A távolság nem nagy olyan 7 km-nyi, de nagy a szintkülönbség; több mint 1000 méter.

Délután 4 után már javában gyönyörködtünk a platóról a kilátásban. Messzire lehet látni onnan: Öcsém, Egyesko, Nagyhagymás, Feketehagymás, Görgényi, Kelemen, messzire el a Ráró körvonalai, és a moldvai Obcsinák. Alattunk pedig a Békási vízgyujto tó, Durau es Izvorul Muntelui települések és a gyönyöru sziklaalakzatok.

Az idojárás kegyes volt hozzánk. Amikor kellett sütött a nap, mikor kellett kicsit beborult, néha szemerkélt az eso, de mikor látni kellett valamit, rögtön megmutatta magát a hegy.

Így lehetett részünk sejtelmes fátyolba burkolt szilatornyok látványában, állítólag gyönyöru naplementében (ezt a lányok tanúsítják) szivárványban, a menedékház védettségébol szemlélt égszakadás/földindulás - szeru viharban, elképesztoen szép napfelkeltében, az "alpin tenger" fölé emelkedo napkorong felejthetetlen szépségében.

Reggel 7-kor már a csúcsra jutottunk. Csend és békesség volt a Toaca-n. Kicsit szívszorító az elhanyagoltság, ahogy a csúcsra vezeto híres lépcsok szerteszét hevernek, korhadt karfák és szétdolt oszlopok mellett lépkedtünk fel.

A menedékház eléggé rendben van tartva, a szállásdíj 100.000 és 310.000 lej / fo közt ingadozik a szobában levo ágyak függvénye. Pihenni aludni csak a nagyon jó alvókával rendelkezok tudnak. Tele van Iasiakkal, moldvaiakkal, sot hazánkfiaival is, akik versenyt dorbézolnak mindenkivel. Így reggel igyekeztünk is eltunni a Neagra fele vezeto úton.

A hegyimentoket itt is pár kérdéssel zavarba hoztuk s elindultunk. Úttalan úton, vízmosta ösvényen, osöreg kopott jelzések mellett haladtunk. Elég jó tempóban lefele. 10-kor indultunk a Dochia menedékháztól és 4-re már Neagrán áztattuk a lábunkat a cipocseréhez. Természetesen a lefele vezeto - leginkább tehenek által használt - ösvény egy ido után valahogy felszívódott. Még láttunk egy árválkodó jelzooszlopot az egyik tisztás peremén, aztán belevesztünk a rengetegbe. Vadcsapáson, vízmosáson, patakmederben bóklásztunk lefele. Szerencsére szép idoben. Ott még a hegyimentok is nehezen találtak volna meg, de szerencsére senkinek semmi baja nem történt. Kiértünk egy jól karbantartott útra, ahol szépen beereszkedtünk a faluba s a vihar kitörése elotti utolsó percben felkapaszkodtunk a Piatra Neamt Gyergyó közt közlekedo buszra.

Ez 4 óra után valamivel volt és éjféltájban érkeztünk Vásárhelyre.

Szép és jó túra volt , laza lányokkal, gyönyöruséges helyeken, csak az a rengeteg utazás . abból kb. fele is elég lenne. Még úgy is sok.

 

- Velicsek Éva -