A Hagymás-hegység látképe a LIkasról

 A Keleti-Kárpátok középső övét többnyire tengeri üledékek alkotják, amit az Erdélyi-medence felől vulkáni vonulat, keletről pedig homokkő határol. Tengeri üledékekből képződött mészkő alkotja a középső övben található Hagymás-hegységet is, melynek egyik beszédes nevű tömbjét, a Likast kerestük fel. Nevét a tető közelében található likról kapta, amely egy függőleges kürtő. Ezt, az egykor feneketlennek tartott likat vulkáni kráternek nézték, sokan még füstölögni is látták, ezért az 1675 méter magas hegyet valamiféle szörnyű vulkánnak írták le.

Kankalinos mező a Likason

„Balról az óriási gúlaként feltornyosuló Likas-havas, melynek tetején kraterszerű üreg van, honnan fojtó lég jön fel: ez üreg a néphit szerint oly mély, hogy egy bedobott lúd Szentdomokosnál jött ki az Oltban.”(Orbán Balázs: Székelyföld leírása)

Orbán Balázs, aki a Székelyföldet keresztül-kasul bejárta, eljutott a Gyilkos-tóhoz (akkor még Veres-tó, és a beletorkolló Veres-patakról kapta nevét) és Békás-szorosba is. A helyiek, akik végigkalauzolták e csodálatos tájon elmondták neki, hogy itt fennebb egy fenenagy, füstölgő vulkán működik, bármikor kitörésre készen. Nem tudni, a leírás borzalmassága szegte kedvét a nagy székely utazónak, vagy egyszerűen időhiány volt az oka, hogy nem mászott fel a Likasra és csupán az elmondottak alapján írta meg híres művének ide vonatkozó részét. Elég az hozzá, hogy a bedobott lúdról szóló legendát írása nyomán többen továbbköltötték. Egy újabb változat szerint nem is ludat, hanem rucát dobtak be, s az a Súgó-barlangból jött elő.

Sokáig vulkáni kráternek hitték a függőleges aknabarlangot

A Likas-zsomboly első írásos említése 1864-ből való, Gyergyószentmiklósról, Pesty Frigyes helynévjegyzékéből. A zsomboly (függőleges aknabarlang) felfedezésére szervezett egyik legkorábbi expedícióról a Gyergyó hetilap számol be 1905-ből, amikor Vass József vezetésével Pünkösdkor felment egy csapat és kötéllel lebocsátottak egy legényt mintegy 16-18 méter mélységig. Elmondása szerint bent nagy mennyiségű jeget látott, valamint számos oldaljáratot vélt felfedezni. A gyergyói vulkánról keringő legendákat végül Zárug Lukács oszlatta szét 1937-ben, földtani kutatások alapján megállapítva, hogy a Likas-havast mészkő alkotja, tehát a „lik" karsztképződmény és semmiképp sem vulkáni kráter.

Ezzel tisztázódott, hogy zsombolyról van szó, így ezután egyre kevesebben látták füstölögni, de még mindig titok fedte mélységét. A feneketlennek tartott aknabarlang mélységét Nagy Ödön próbálta megállapítani 1943-ban, mint állította, a bedobott kő zuhanási ideje alapján. Felmentek, bedobták a követ, Ödön valószínűleg feszülten figyelt, hallgatta a kő zuhanásának hangját, amint a zsomboly falának ütődik egyre lennebbről, közben az óráját nézi, számol. Röpke másodpercek alatt a neszek megszűnnek. Ekkor felemeli fejét, tétován körülpillant, látja, a körülállók valósággal csüngnek rajta tekintetükkel, várják az eredményt, a nagy titok feloldását. Lehet, hogy egy pillanatra elbizonytalanodott, de az is, hogy ez csak a szkeptikusabbaknak tűnt úgy, mert határozottan kijelentette: „több száz méteres mélységről van itt szó, de kérdés, hogy az-é a fenék?". A módszere nem bizonyult jó ötletnek mivel rekordidő alatt rengeteg szakértő akadt, akik kövek és fadarabok bedobásával kezdtek „szakérteni”. Oly sokan próbálkoztak ily módon, hogy idővel eltűnt minden kézzel mozdítható kő és fadarab a zsomboly környékéről.

Az effajta kísérletezést unhatta meg Schwarz Ernő 1947-ben, kijelentve, felmegy a Likasra és törik-szakad, lejut a zsomboly aljára. Törni, szerencsére nem tört semmi, viszont szakadt, méghozzá a kötél, amin leengedték. A zuhanást megúszta szerencsésen, mivel júniusban, amikor ő próbálkozott, a zsomboly aljára behajigált, jégbe ágyazódott karókat még nagy mennyiségű hó fedte, így azok nem nyársalták fel. Társai pokrócot és élelmet dobtak le neki, majd másnap visszamentek a gyergyószentmiklósi tűzoltókkal és kimentették.

A Likas-zsomboly rejtélye 1958 augusztusában oldódott meg, miután Zöld Lajos vezetésével Marosvásárhelyről kilenc tagú felfedező expedíció indult el. A zsomboly nyílását szálfákkal áthidalták, majd előbb Both Károlyt székhevederes csörlővel leeresztették, aztán a három nap alatt szerre lejutott az expedíció minden tagja. A zsombolyban levő jégdugót elérve cigarettafüst áramlásának segítségével találták meg az alsó szintre vezető kürtőt, majd oda behatolva azt is felfedezték és alaposan átkutatták a zsombolyt és könyékét. Eredményeikről az Ifjúmunkás nevű korabeli hetilap egyik 1958 szeptemberi számában olvashatunk. Ők fényképeket is készítettek a zsombolyról, valamint egy vázlatos rajzot. Ez volt a Keleti Kárpátok első komoly zsombolyfeltárása.

A pontos feltérképezés 1964-ben Stefaník György és Frecska József, a budapesti FTC Barlangkutató Szakszervezete tagjainak munkája. Ezek szerint a Likas-zsomboly 52 méter mély. A felső 35 méter egy függőleges kürtő, melynek nyílása nyolc méter. Legkeskenyebb részén mindössze három méter, az alján kilenc méterre szélesedik ki. Ennek a fenekén három méternyi jégdugó van, aminek a nyugati felén nyár végére nyílás olvad ki. Ez két méternyi függőleges szakaszban és tizenhét méteres meredeken lejtő járatban folytatódik, melyet álfenéknek nevezett kőtörmelék zár. Szakemberek további járatokat feltételeznek, de ezek mindmáig nem voltak kutatva. A zsombolyból nyáron hideg, télen meleg levegő áramlik, s olykor párafelhő képződik fölötte, ami magyarázatot adhat az egykor leírt „füstölgésre".

Buszunkból az egyre inkább kiépülő Pongrác-tetőn (1255 méter) szálltunk ki. Változékony napos-felhős délelőttnek örülhettünk, eső nem fenyegetett. Túravezetőnk röviden ismerteti túránk adatait, majd rátérünk a Vit-havas felé vezető talajútra. Erre, ahogy néhány másikra is, egykor nyírfarönköket fektettek, hogy a harckocsik könnyebben kijussanak a hajdani osztrák-magyar határra, s a korabeli térképre ráírták: nyíres utak. Ezt egy későbbi térkép készítésekor nyírcsutaknak olvasták, s a félreolvasott név térképeken mindmáig visszaköszön.

A Vit-havas felé vezető régi út, előttünk a Kis-havassal

Utunkat ebben az időszakban vadárvácskáktól kezdve kankalinokig számos virág teszi színesebbé. Jobbra tekintve a Hagymás-hegység szikláiban és magaslataiban gyönyörködhetünk, majd egy kanyart követően, kilépve a fenyők közül a Kis-havas erdős-sziklás hegylába előtt találjuk magunkat. Bármennyire csábítónak tűnik az oda vezető ösvény, megkerüljük a Kis-havast és elhaladunk a Nyerges-nyakban épült esztena mellett. Itt a kutyák ugatva élénk szaladnak, aztán látva, hogy sokan, több mint ötvenen, vagyunk, inkább behódolnak és szendvicsekért kunyerálnak. Később jobbra elágazik utunkból a Likas-nyakba (nyeregbe) vezető kék ponttal jelzett ösvény. Ez már meredekebben emelkedik, míg a „nyakba" (Gyergyó vidékén ez a hegynyereg megnevezése) érve igazi hamisítatlan havasi táj képe bontakozik ki körülöttünk, sokunk számára több ismert és ismeretlen hegytömbbel, egészen a hegység névadó havasáig, a Nagy-Hagymásig. Elhaladunk egy meglehetősen romos menedékház mellett, majd a turistautak elágazásánál meggörbített táblát találunk. Északkeletre tekintve megcsodálhatjuk a Vit-havas sziklatömbjét és elindulunk a Likasra vezető kék kereszt jelzésen, a tetőt övező fenyves irányába, a kankalinoktól valósággal sárgálló mezőn. Kapaszkodás közben érdemes időnként körültekinteni, mert egyre messzebbre láthat el a szem, egészen a különleges sziklaformáiról híres Csalhóig. Amint az oldal meredeksége enyhül fenyők közé érünk, majd behatolunk az erdőbe, ahol az árnyékosabb helyeket még hófoltok borítják. Ösvényünk hamarosan elvezet a deszkakerítéssel övezett zsombolyhoz, ahol nagyobb szünetet tartunk és megebédelünk.

Látkép a Likasról, baloldalt a Csalhó magaslik

Visszafele leereszkedünk a görbe tábláig, ahonnan a Likas északi oldalán folytatjuk túránkat a kék pont jelzés folytatásán, sűrű, száraz és széldöntéses fenyőerdőben. Látszik, kevesen járják, ezt a szakaszt, mely a hegyet kerüli körbe, gyakran kerülgetünk kidőlt fákat, vagy kényszerülünk átmászni rajtuk. A széldöntés ellenére alig jut be fény ebbe az erdőbe, mindent, földön heverő fát, sziklát ellep a moha, különleges hangulatot kölcsönözve a tájnak. Csak egy helyen, ahol egy nagyobb szikla áll ki a környező lombok közül, jut be napfény és fellépve rá kiláthatunk az impozánsan magasló Vit-havasra és környékére. Végül az ösvény ereszkedni kezd, s egy kis tisztásnál kiér a délelőtt megismert útra, annak éppen egy farönkökkel megerősített szakaszánál.

Nyíres-utak...

Mielőtt folytatnánk utunkat pihenünk és megállapíthatjuk, hogy ha valaki innen akarna betérni, hogy lejárja a körutat, nem talál semmit, ami ösvény kezdetét jelezné, gond nélkül elhaladna a bokrokkal fedett letérő előtt. A széles úton kényelmesen legyalogoltunk a Pongrác-tetőre, a délutáni, egyre laposabban vetülő napsugarak, s a fenyők egyre nyúló árnyéka alatt.

Sötéten tornyosul a Likas

 

A képek a szerző felvételei.