Három nap a Retyezátban

            A Kárpátok ékkövének tartott Retyezát hegységről több szempontból is felsőfokon szoktak beszélni, különlegességével kitűnik a Déli-Kárpátok hegyei közül. Magas, masszív gerinceit hajdani gleccserek által kialakított számos tengerszemmel rendelkező és hatalmas kőgörgetegekkel díszelgő völgyek szabdalják. A hegylábi övezetek érintetlen erdőségeitől az alpesi, magashegyi régiókig a Retyezát hegység rendkívül változatos képet mutat. Nem véletlen tehát, hogy itt létesült az ország első természetvédelmi területe 1927-ben, valamint itt alapították a legrégebbi nemzeti parkot 1934-ben.

            Talán mindezeknek is köszönhető, hogy különös érdeklődés övezte a Marosvásárhelyi EKE által szervezett Retyezát-túrát, melynek során felkerestük a hegység számos gleccsertavát és legmagasabb csúcsainak szinte mindenikét. Tervezett táborhelyünket a Hátszeg – Malomvíz (Râu de Mori) – Sebesvíz-völgye (Râu Mare) – Gura Apei gyűjtőtó – Nagy-Lepusnik völgyi erdei út mentén értük el. Társaságunk egyrésze az erdei út végénél levő Pelága réten, nagyobbik része pedig fennebb menve Erdély legnagyobb gleccsertava, a Bukura-tó (2040 méter) partján sátorozott.

R-bukura peleaga

Nagy és vegyes összetételű társaságunk több csoportra oszlott, így mindenki kedve és erőnléte függvényében választhatta meg túracélpontjait.

            Első napi nagyobb túránk a Bukura tavat is magába foglaló gleccservölgy nyugati felébe indult, amikor előbb északról megkerültük a Kis-Bukura (Bucurelu) tavat, majd nyugat felé egyre meredekebben kapaszkodtunk a néhol füves, máshol kőomlásos terepen a Retyezát legmagasabban található tava, a Kapu-tó (Tău Porţii, 2230 méter) érintésével a Retyezát Nemzeti Park határán levő Bukura-kapu nyeregbe (Poarta Bucurei, 2280 méter).

R-tavak

Ez a nyereg a Retyezát főgerincén található a Zsudele (Judele, 2400 méter) és a Bukura I (2433 méter) csúcsok között, tiszta időben jó kilátást biztosítva a körülötte elterülő gleccservölgyekre ezek számos kisebb-nagyobb tavával, a völgyeket övező gerincek égbenyúló csúcsaira, valamint a távolabbi vidékek borókás és fenyves tájaira.

            A nyeregből gomolygó felhők közt indultunk tovább a gerincen észak felé és a Bukura I csúcs kikerülésével megmásztuk a lapos tetejű Retyezát (2485 méter) csúcsot.

Gy-retyi csop

Visszafelé a Bukura I csúcsán keresztül vezetett utunk,

R-kilatas a bukurarol

ahonnan a Bukura II (2378 méter) érintésével lejutottunk a Bukura-nyeregbe (2206 méter), majd a jól kitaposott észak-dél irányú kék sáv jelzésen sátrainkhoz. Túránk során az egyébként mindvégig pazar kilátást biztosító sziklavilágot folyamatosan gomolygó felhőjátékban jártuk végig, melynek során időnként részletenként elénk tárult a Retyezát és környéke.

            Másnapi túracélpontunk a Retyezát legmagasabb csúcsa a Pelága (Peleaga, 2509 méter) volt, melyet egyesek a Bukura nyeregből, mások pedig egyszerűbben a Bukura-tó melletti hegyimentő háztól próbáltak elérni. A nehezebb változatot bevállaló csoport ragyogó napsütésben indult el az előző nap megismert kék sáv jelzések mentén. A Bukura nyeregbe érve a piros sávval jelzett gerincösvényen másztunk tovább, ahol előbb a Custura Bucurei (Peleguţa, 2370 méter) csúcsra jutottunk fel.

R-visszapill

Jelentősebb ereszkedő után a Pelága-agyarai (Colţii Pelegii) sziklatornyai alatt kapaszkodtunk fel a Pelága sziklaborította csúcsára.

R-peleguca

Miközben az északi völgyek – Stânişoara, Pietrele és Valea Rea – felől közeledő gomolyfelhőket figyeltük, melyek lassan elnyelték a Pelága nyereg (2285 méter) túlsó oldalán magasló Papusa csúcsát (2504 méter) is, csatlakozott hozzánk a másik csoport.

Gy-pelaga csop

Miután megcsodáltuk a mélyen alattunk elterülő sziklavilágot, a völgyekben meghúzodó tavakkal valamint az alsóbb részeket borító borókákkal, mindenki eldönthette, hogy folytatja-e útját a Pelága-tó (2122 méter) által uralt völgy túlsó oldalán impozánsan magasló Papusa csúcsra

R-papusa

vagy egy kényelmes ereszkedőt választ a sárga kereszt jelzések mentén a táborba.

            Az egyre borúsabb délutánban néhány vállalkozó túratárs megmászta a Papusa-csúcsot, majd onnan visszaereszkedve a Pelága és Peleguţa tavak érintésével visszatért a sárga kereszt jelzésű ösvényre. A Peleagáról való viszonylag könnyű ereszkedés közben megcsodálhattuk a különleges növény és állatvilágot, mely főleg virágaival és madaraival még szebbé, ékesebbé teszi a Retyezát alpesi világát.

R-virag

Ugyancsak alkalmunk nyílt megszemlélni a kisebb-nagyobb vízfolyásokat, melyek az idők folyamán méreteikben váltakozva alakították a hegyet, lebontva a sziklát, kialakítva ezáltal a ma is látható kőgörgetegeket és gleccservölgyeket.

            A szeles éjszaka s a felhős, csepergős reggel után vasárnap délelőtti túránkon a lány-nevű tavakat – Lia, Ana, Viorica, Florica tavak – valamint a fölöttük, szinte a csúcs alatt található Agăţat tavat (Függő-tó, 2200 méter) és a völgyet délnyugatról lezáró Zsudele-csúcsot látogattuk meg ragyogó napsütésesben.

R-kilatas Judele

Mivel aznap délután haza kellett utaznunk, ugyanazon az uton tértünk vissza sátrainkhoz s miután találkoztunk az időközben a Pelága csúcsot megjáró társunkkal, nekifogtunk csomagolni. A koradélutáni sátorbontást követően leereszkedtünk

R-vissza

a Pelága rét szomszédságában hagyott autóinkhoz, majd jöhetett a hosszú hazautazás. Ennek első szakasza a Nagy-Lepusnik patakot követő erdei úton szép volt s három nap sziklamászás után kellemes változatosságként hatott a szelíden csobogó hegyi patak s a mindent beborító erdő több árnyalatban pompázó zöldjével.

           R--vege

            Külön köszönet Dácz Lászlónak a túraszervezésért és a csoportképekért.

            Kocsis Andris, 2014. augusztus