Rejtőzködő kincsek nyomában (Kovács Enikő Éva)

Hunyad megye nagyon gazdag természeti kincsekben és épített örökségben. Ezek egy része közismert és sokat látogatott, sok történelmi és természeti érték felkereséséhez viszont elég kevés forrás áll rendelkezésünkre. Lelkes kis csapatunk ilyen kevésbé ismert természeti és épített értékek újbóli megkeresésére gyűlt össze. Szászvárosi (Orastie) szállásunkról az Erdőfalvi (Ardeu) Glodi-szoros irányába indultunk az Algyógyot (Geoagiu) is érintő aszfaltúton. Az Algyógytól befelé vezető völgy számos ismert látnivalót rejt, az Algyógyon található legrégebbi erdélyi körtemplomtól kezdve, a feredőgyógyi (Geoagiu Bai) római romokon és gyógyvízforrásokon, a Mádai-szoroson (Cheile Madei) és barlangváron át az Erdőfalváról megközelíthető Glodi- (Cheile Glodului) és Csöbi-szorosokig (Cheile Cibului).

KEE kilatas

Az Erdőfalva fölé magasodó Glodi-szorost alkotó bal oldali sziklacsoport rejti a barlangvár üregét, mely feltehetően a XVI-XVII. században létesült. Több barlangvár is fellelhető Hunyad megye területén melyet a lakosság főleg védelem, rejtőzködés céljára használt. Felmérésükben Téglás Gábor és munkatársai munkássága figyelemreméltó (1889). Turistajelzés hiányában a fellelhető csekély leírás alapján - mely szerint a templom után 100 méterre balra forduló műútról kell indulni – a helyszínen, megtaláltuk az aszfaltútról jobbra leágazó föld, illetve szekérutat, mely a barlangvárhoz visz minket. A szekérút az Erdőfalváról az Almás völgye irányába továbbmenő aszfaltútról, a hágó tetejéről, jóval több mint 100 méterre a templom után indul. Ezen a szekérúton emelkedve először balról egy lakóházat majd jobb oldalt egy tehenészetet hagyunk magunk mögött, aztán a legelők és régi gyümölcsfák fölött a hátunk mögött megjelennek az Almás völgyének hegyei és a gyönyörű Mádai-szoros sziklái. Előttünk az úton a Glodi-szoros szikláinak látványa csalogat, egyre jobban kibontakoznak a bal oldali sziklacsoport üregei, melyeket a helyiek, ,,Rai”-nak azaz Mennyországnak hívnak.

KEE ut

Bő 25 perc emelkedő után az út bal oldalán levő forrás csillapítja szomjunkat, majd újabb 700 méter után a földút végéhez érünk, ahol egy 4 éve épülő ortodox kolostort találunk. Áthaladva az építkezésen, a ,,Mennyország” (Rai) sziklacsoport aljában vagyunk. Innen ösvény híján vadcsapáson emelkedünk 20 percen át egy omlékony kőfolyáson, majd sziklás, bokros, csúszós meredek oldalban a sziklák aljáig, ahol több, kisebb-nagyobb barlang van. A barlangvár bejáratához a sziklákba és a borostyán ágaiba kapaszkodva jutunk fel. Innen megcsodálhatjuk Erdőfalva házait, a Mádai-szoros szikláit és a környező hegyeket.

KEE barlangbejarat

A barlang belseje 3,5 méter mély és 30 méter széles üreg, a várfal mostanra elpusztult. A barlangvárnak okleveles említése nem maradt fenn. Visszafelé ugyanott ereszkedünk le a csapáson, majd a szekérutat követve a Mádai-szoros és az Erdélyi Érchegység gyönyörűen szabdalt csúcsainak látványában gyönyőrködve érünk vissza az aszfaltúton hagyott autóhoz bő egy óra alatt.

Következő úticélunknak a Bábolnai mészkőtufa képződmények (tufele calcaroase de la Bobalna) megkeresését tűztünk ki. Ezek a képződmények egy Hunyad megyei természetvédelmi területhez tartoznak, mely 12,5 hektáron terül el és a sziklákon kívül mezotermál forrásokat és vízeséseket is tartalmaz.

KEE mesztufa

Ezekről az értékekről nagyon kevés adatot találtunk a világhálón, sőt a faluban is hiába érdeklődtem már tavaly is, semmilyen vízesésről, sziklákról, sőt természetvédelmi területről sem tudnak. Bábolna faluból indultunk az aszfaltúton be a völgybe, a „Feredeu” nevű  fürdőhelyhez, ahol most is látható pár betonmedence, melyeket forrásvíz táplál, illetve gyógyiszap gödör is fellelhető. Itt csordogálnak a mezotermál források a falutól 3 kilométerre domboktól körülvéve, elhagyatottan, mivel a vízhozam növelése nem volt sikeres, ráadásul a közkedvelt Feredőgyógy magához vonzotta a fürdőzőket. Így is láttunk pár gyógyiszapért érkező autóst. A falusi házakat elhagyva, a fürdőhelyhez vivő úton pillantunk meg mintegy véletlenül bal oldalt egy csoport mésztufaképződményt és egy kis vízesést is. A látványos, változatos mintákat, formákat és barlangokat alkotó mésztufaképződmények mintegy negyven méter hosszúságban és körülbelül 5 méter magasságban terülnek el, a jobb oldali sziklaképződményekről a patak egy kb. 8 méteres vízesést alkotva zuhan alá. Ezeket a képződményeket az útról legtöbbször fák, bokrok lombja takarja, nehéz észrevenni őket. Tájékoztatótábla, turistajelzés sem segíti megtalálásukban.

Bábolnától az Algyógyra visszavezető aszfaltúton pillantjuk meg a Csigmói római várromokat (Castrul roman Germisara) ismertető, szórófestékkel lefújt román nyelvű információs táblát. A tábla mögött indul a turistajelzés nélküli ösvény, melyen 5 perces emelkedő után megpillantjuk a római kori épületmaradványokat a domb tetején. A római katonai várrom 320x170 méter nagyságú. A romoktól kitűnő kilátás nyílik a Marosra, Szászvárosra és a város mögött elterülő Kudzsiri-havasokra.  

Aznapra még a régi római útszakaszt kerestük meg, mely a Csigmói római várromokat kötötte össze a feredőgyógyi római településsel. Információs tábla, turistajelzés híján, Algyógyon többszöri megkérdezés után sikerült útbaigazítást kapnunk, mely szerint a faluból a Feredői utcán végig, majd földúton tovább egész a balra térő Poienari faluba irányító útjelző táblánál kell jobbra térni a kövezett római úthoz. A Poienari falut jelző tábla után gyalogosan keressük és találjuk meg a Feredőgyógy irányába tartó földúttal párhuzamosan futó 165 méter hosszú kikövezett, rómaiak idejéből származtatott útszakaszt. Ennek mindkét végét piramis alakú betonöntvény, felső végét információs tábla jelzi és szinte végig hosszában háztartási szeméthulladék szegélyezi. Az egész így együtt különös látványt nyújt.

Szászváros mögött a Kudzsiri havasok hegyei több ismertebb és látványosabb dák várat, illetve pár elfeledett 13. századi várromot is rejtenek. A felfedeznivalók listájáról az Ósebeshelyi (Sibisel) várromot indultunk megkeresni Ósebeshely faluból. A helyszínen kérdezősködve találtuk meg a falu végénél, a patakon átfektetett betonoszlopot és a várhoz vezető fakitermelő utat. Ezen sok keresgélés után találjuk meg a várhoz vezető letérőt. Sehol nincs sem információs tábla, sem turistajelzés. Az 523 méteres hegyen álló 13. században épült várrom jelenleg alig észrevehető és szinte megközelíthetetlen a fiatal akácsarjak és szederindák sűrű erdejében. A vár belsejét is visszafoglalta az erdő, a világhálón látható régebbi képek segítenek a hely szellemét felidézni. A kilátás természetesen pótolja fáradalmakat, a szemközti hegyek és a távolabbi települések látványával.

KEE Erchegys

A bemutatott látnivalók megismerésében, megtalálásában világhálós oldalak, főleg a várak.hu oldal, Radnóti Dezső Erdélyi Kalauz című könyve (1901, újra kiadva 2016), sok helyszíni érdeklődés és nemegyszer szerencsénk segített minket.

 

Írta és a fotókat készítette: Kovács Enikő Éva