Téli élmények Üvegcsűr fölött

G-havasfenyok

            Görgényüvegcsűr, e néhány száz éves múltra visszatekintő falu, a Görgény völgye legtöbb településétől eltérően zömmel magyar lakossággal rendelkezik. Létét az üveggyártásnak köszönheti. Pazar szépségű vadregényes vidéke alkalmassá teszi a Görgényi-havasok északi részét célzó számos gyalogtúra kiindulópontjának. Nem véletlen tehát, hogy innen indul és ide érkezik a lassan hagyománnyá váló Teleki Teljesítménytúra útvonala, melynek egy részét – a falutól északra emelkedő Szászpadra (1221 méter) vezető szakaszt – kívántuk egy téli túra keretén belül végigjárni.

            Vastag réteg friss hóra és kiadós havazásra ébredtünk Marosvásárhelyen. Ha itt ekkora, mekkora lehet Üvegcsűrön? – tanakodtunk – esetleg már a Görgény völgyében? Fel tudunk egyáltalán menni? – próbáltuk előre látni a ránk váró helyzetet. A lehavazott utakon zajló forgalomban nehézkesen vergődtünk fel Szászrégenig, ahol legnagyobb meglepetésünkre friss hónak nyomát sem láttuk, de még a Görgény völgyében és Üvegcsűrön sem.

            A falu központjában a római-katolikus templom, az iskola és a kultúrotthon között a tér fagyott, jeges kövezete fogadott a reggeli napsütésben. A falut lassan magunk mögött hagyva elkezdtük kapaszkodásunkat a Rönk-hegy (829 méter) oldalában.

G-falubol

Fennebb egyre több, egyre nagyobb hó fedte a jeges talajt, miközben a nyílt terep egyre szélesebb kilátást biztosított az Üvegcsűrt övező gerincekre, a délnyugatra nyúló Kásva völgyére és a Görgény völgyét kísérő hegyekre. Aztán a Rönk-hegyre érve elénk tárult tervezett utunk következő szakasza a Müller-irtásával (mezejével), valamint az erdővel borított Szászpad és Csorgó-tető (1107 méter), de a távolban a Kelemen-havasok nyugati része is jól látszott, előterében a lapos tetejű Istenszékével. Különös volt a délelőtti napsütésben szikrázó hópaplan alatt nyugvó tájról feltekinteni az égbolt nyugati felét elborító sötét szürkéskék felhőzetre, mely a keleti részek világoskékjével ellentétben valami egészen mást ígért.

            A Rönk-hegy beszédes neve honnan és kiktől származik, ma már csak sejteni lehet, de tény, hogy sem rönköt, de még komolyabb fát is alig látni rajta. A Farkasverem szomszédságában emelkedő csúcsát kisebb erdősáv választja el a mögötte elterülő Müller-irtásától, mely ma jobbára egy ligetes mező nyári szállásokkal, ahonnan jó kilátás nyílik a környező erdős magaslatokra.

G-szaszpad

Ki lehetett ez a Müller és mikor élt? – találgathatunk, de a hajdani irtás, ahogy a Rönk-hegy neve is jó eséllyel kapcsolatban állhat az üvegcsűri üveggyártással, amihez tűzre, a tűzhöz pedig nem kevés faanyagra volt szükség.

            A Müller-irtását az ilyenkor mély hó és jég között csörgedező Idecs patak forráságai választják el a tőle északra emelkedő Szászpadtól.

G-idecspatak

Nem tudjuk, hogy a már említett Müller, esetleg valaki más lehetett-e az a szász, akiről az egész vidék talán legszembetűnőbb csúcsa a nevét kapta. Tudjuk viszont, hogy a hosszúnak tűnő emelkedőjén az egyre mélyebb hóban való nyomtörés és kapaszkodás komoly erőpróbát jelentett. A csúcs alatt megálltunk ebédelni a térden felül érő hóban, miközben teljesen beborult, így még a Nap jótékony sugarait is nélkülözni kényszerültünk.

G-sancin

            A rövid pihenő után utunk egyre több fenyő által színesebbé váló erdőn át folytatódott a Sánci-tetőn (1281 méter) keresztül a Jód-mező felé. Különös élmény volt a Jód-mező végtelen fehérségét megpillantani a több órán át tartó, erdő közötti kilátástalan nyomtörés után, de a mezőn való áthaladás egyáltalán nem volt könnyű a néhol szinte derékig érő puha hóban.

G-jodmezo

Az előrehaladás nehézségeit kárpótolta viszont a behavazott fák és érintetlen téli táj látványa, valamint a kilátás kelet felé a Görgényi-havasok távoli gerinceire, ahol többek közt a Fancsal, Nagyerdős (Magura) és Zászpás csúcsait ismerhettük fel.

G-telitaj

A mező felső végében álló nagy fába – melyen az itt áthaladó turistautak táblái is találhatók – nemrég villám csapott bele, így kiégve és derékba törve találtuk, csupán egy pár méteres csonkja mered még az ég felé, mintegy emlékeztetőként az alatta elterülő halott óriásra.

            További rövid gerinctúra után rátértünk a kék sávval jelzett, a Jód és Kásva völgyeit a főgerincen keresztül összekötő, Jódtelepről Görgényüvegcsűrre vezető erdei útra.

        G-kasvai ut                                      

Sokáig kellett ereszkednünk rajta, míg állatok nyomaival, madarak énekével, majd emberi tevékenység nyomával találkoztunk a téli fenyvesben. Már javában vöröslött az ég alja a Kásva alsó folyása fölött, amikor megpillantottuk Üvegcsűr felső házait.

G-forrasvidek

 

A túrát a MarosvásárhelyiEKE keretén belül Ősz István szervezte, köszönet érte.

                                                                                     

                                                                                                            Kocsis András