Az EKE Marosvásárhely idén nyolcadik alkalommal szervezte meg az EKE Art fotókiállítást. Kétévenként sorra kerülő rendezvényünkre 8 EKE osztálytól összesen 388 felvétel érkezett. Kategóriánként a következőképpen oszlottak meg a pályamunkák:
- Természetjárás, 101 fotó
- Élővilág-makrófotó, 90 fotó
- Kulturális örökségünk, 96 fotó
- Alakzatok és formák a természetben, 101 fotó
A zsűrinek nem volt könnyű dolga, sok jó fotó közül végül 94-et sikerült kiválasztania, amelyek a marosvásárhelyi Bernády ház kiállítótermében kerültek közszemlére: a természetjárás kategóriában 25, az élővilág-makrófotó kategóriában 19, a kulturális örökségünk kategóriában 23, az alakzatok és formák szekcióban pedig 27 fotó.
Összesen 32 fotós küldte be munkáit, amelyek osztályonként a következőképpen oszlanak meg: EKE Marosvásárhely 181 fotó, EKE Kolozsvár1891 106 fotó, EKE Gyergyó 24 fotó, EKE Szatmárnémeti 17 fotó, EKE Brassó 30 fotó, Háromszéki EKE 16 fotó, Csíkszéki EKE 11 fotó, EKE Gutin Nagybánya 3 fotó. Kilenc fotós az először pályázó kategóriában is versenybe száll és tehetségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy ezen „újoncok” közül ketten egy második illetve egy harmadik díjat is kiérdemeltek.
A zsűri tagjai, Kerekes Péter-Pál és Fülöp Jenő marosvásárhelyi, valamint Fodor István csíkszeredai fotóművészek, alapos és körültekintő munkát végeztek, kiválasztva a legjobb alkotásokat. A díjak kiadása viszont már nem volt ilyen egyszerű. Jobbnál jobb képek versengtek a díjakért. A legnehezebben meghozott döntés az Alakzatok és formák a természetben kategóriában volt, itt két harmadik díj kiadásával hidalták át a rangsorolás kihívását.
Említést érdemel Sükösd Sándor szervezése és az EKE Marosvásárhely csapatmunkája, amely nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre. Rendezvényünk támogatói voltak: Maros Megyei Tanács, Communitas Alapítvány, Bernády György Közművelődési Alapítvány és Surtec Barkácsárúház.
A díjazott szerzők és fényképeik, kategóriánként:
Természetjárás:
- díj Gáspár Melinda - Csend
- díj Vajda Béla - Mordor
- díj Magdó István - Bukovina
dícséret Dósa László - Varázshegy
Élővilág – makrófotó:
- díj Bélfenyéri Gábor - Tintagomba
- díj Beke Tünde - Fényzuhanyban
- díj Mezei Elemér - Érdeklődés
dícséret Magdó István - Ultrahang
Kulturális örökségünk:
- díj Dácz kovács László - Harangláb az esti fényben
- díj Gáspár Melinda - Időkapu
- díj Bartha Erika - Ég a kunyhó
Alakzatok és formák a természetben:
- díj Magdó István - Fagyott család
- díj Vajda Béla - Az erdő szelleme
- díj Magdó István - Csendélet
- díj Nyisztor Miklós - Fagyott sóhajok
Először pályázó díja: Beke Tünde: Fényzuhanyban és Bartha Erika: Ég a kunyhó.
A közönség díja: András Erika: Dermedés
Az EKE Országos szervezetének a különdíja: Márkodi Vera Apatit.
Kiemelnénk Gáspár Melinda marosvásárhelyi túratársunk munkáit, ugyanis négy beküldött fotójából kettő díjazott (első és második hely) lett és másik kettő kiállításra került. A kilenc először pályázó munkáiból nyolc szerző képei nyerték el a zsűri tetszését, bekerülve a kiállított képek közé. (Unger Zsombor)
November 23-24.-én Egyes-kő túránk volt, melyre 14-en iratkoztak és mondhatnánk, nemzetközi túra volt, mivel öt személy az anyaországból érkezett, akik közül ketten a Marosvásárhelyi EKE tagok, ketten a Nagyváradi EKÉ-hez tartoztak, egy személy pedig Miskolcról jött. A többiek mind Marosvásárhelyről voltunk. Autókkal mentünk Szovátán és Székelyudvarhelyen keresztül Balánbányára, ahonnan a gyalogtúránk indult. Az előbbi években ez volt az első őszi havas túra, idén azonban havat nem is láttunk. Átvettük szobáinkat, majd egyesek a Nagy-Hagymásra, mások az Egyes-kő szikláira másztak ki. Este túróspuliszka várt ránk füstöltkolbásszal. Másnap a ködlepte völgyekben gyönyörködtünk és az Öcsém-tetőre mentünk fel, ahol gyönyörű zúzmarás fákban gyönyörködhettünk. Visszaérve a menedékházhoz, csomagoltunk és búcsúztunk a gyönyörű tájtól és házigazdáinktól, aztán leereszkedtünk az autókhoz. (Dácz-Kovács László)
Csoportkép az Egyes-kő-túrán (Dácz-Kovács László fotója)
November 23.-án tizenheten indultunk felfedező túrára, Bedellő faluig kisbusszal, onnan pedig gyalog a Köves-patak szurdokvölgyén a fennsíkig, majd a Ragadozó-sziklák (1251 m) megmászása következett volna. Tervünk balul sült el, ugyanis a helyszínen hajtás és vadászat volt, ezért más célt, a Data-szikláit és a Kőközi-szorost voltunk kénytelenek választani. A délutáni programunk Enyeden újbor kóstolása volt, ami remekül sikerült, így jókedvűen értünk haza.(Frink György)
A Kőközi-szoros (Frink György fotója)
2019 november 27-én Marosvásárhelyre látogatott a Hazajáró csapata. A délelőtti órákban rendhagyó földrajzórát tartottak a Tanítóképző Főgimnázium magyar tagozatán, valamint a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak. A késő délutáni közönségtalálkozó is nagy sikernek örvendett, több mint hetven érdeklödő tisztelte meg a rendezvényünket. Beszámolójuk úgy a diákok, mint a felnőttek tetszését elnyerte. Szívesen látjuk őket városunkban jövőre is. (Unger Zsombor)
Egynapos kiruccanásra került sor 2019 november 30-án, Dicsőszentmártonba, Medgyesre és Szászmuzsnára. A hosszúra sikeredett ”indián-nyár”, pont ezen a napon váltott át igazi ősszbe, hideg esőt hozva. Mindez nem tántorította el a szép számú részvevőt, aki kíváncsi volt ezekre a kevésbé ismert településekre. Mi is juthat eszébe Dicsőszentmártonról az átlagembernek, akár azoknak is aki hozzá közel laknak? Elsősorban Jókai következő mondása: „Dicsőnek nem dicső, szentnek sem szent, és Mártonnak is csak Marci”. A másik pedig az a bizonyos sárga épület, ami Dicső emblematikus épülete és sok viccre, élcelődésre ad okot, az elmegyógyintézet. Márpedig honismereti szemmel nézve Dicső ennél sokkal több, főleg ha olyan vezetővel vág neki az ember, mint Gagyi Zoltán történelemtanár, aki ismeri a város minden zegét-zugát és történelmét. Elsőnek a városka egyetlen középkori műemlékét a XIII. században épült és mai formáját a XVI. században elnyerő unitárius templomát tekintettük meg, a templomkertben látható Sipos Domokos szobrral együtt. A település 1876-ban Kis–Kükküllő vármegye központja lett. Ezután épült a vármegyeháza 1890-ben Alpár Ignác tervei alapján, a Kaszinó, a villasor, amiben az előkelőségek laktak, de találunk itt Kós Károly által 1910-ben tervezett épületet is amely most óvodaként működik. XIX. század végén – XX. század elején épült a zsinagóga mór stílusban. Említésre méltó még két műemlék épület, az egyik a Pekry-kastély, a másik a Béldy-ház. Dicsőszentmártonnal szemben óriási a kontraszt ahogy Medgyesre érkezünk. Amíg ott omladozó málló épületeket találunk, addig Medgyes központja, valamint a várfalakkal körbevett középkori templom egy osztrák vagy német városka képét mutatja. Elsőnek az evangélikus templomot tekintjük meg helyi vezető és két medgyesi túratársunk segítségével. A XV. században épített templom a városka legvonzóbb látnivalója. Jelentős momentumokat ragadhatunk ki a templom történetéből, többek közt azt, hogy többízben tartottak itt országgyűlést, és 1576-ban Báthory István itt fogadta a lengyel követséget, amely Lengyelország koronáját ajánlotta fel neki. Medgyesről döcögős, kátyús úton araszoltunk Muzsnára. Vendéglátónk szász aszony, aki szinte utolsó mohikánként mutatja be a templomot. A település a XIV. században Berethalommal és Medgyessel versengett, hogy adminisztratív központtá váljon. A templom a híres Andreas Lapicida szebeni kőműves munkája, 1520-ban kezdték el erődítését, egy megfigyelő torony, két védelmi torony és két bástya építésével, melyeket egy kilenc méter magas védőfallal kötöttek össze. Jellegzetessége, hogy a hálóboltozatot támasztó csavaros pillérek kifelé dőlnek. Muzsnáról visszatérünk Dicsőszentmártonba, ahol a sok élmény után részt vettünk a Kökényes néptáncegyüttes gálaműsorán, majd a közeli vendéglőben Seprődi József borász, közreműködésével finom vacsora mellett a híres Kükküllő-menti borokat kóstolgattuk.(Szilágyi Eszter)
Evangélikus erődtemplom Muzsnán (Kádár Gyula fotója)
December 6-8 között a marosvásárhelyi EKE megtartotta hagyományos évzáró buliját. Idén Palotailván 33-an gyűltünk össze. Péntek este érkeztünk, vacsora után a közösségi teremben játszóest volt (társasjáték, biliárd, asztalitenisz) és buli. Szombaton 27-en túrázni mentünk, egy része a társaságnak rövidebb, másik része a hosszabb túrát vállalt be. Miután visszaértünk és ebédeltünk, volt aki pihent, mások társasjátékoztak, miközben asztalitenisz bajnokság folyt. Volt dézsa, így néhányan ezt is kipróbálták. Esténk a péntekihez hasonlóan zajlott, annyi különbséggel, hogy tombola is volt. Vasárnap lazítottunk, délután pedig elég nagy bánatunkra összecsomagoltunk és hazaindultunk. (András Erika)
Kapaszkodás az Ilva völgyéből (Fábián Alpár fotója)
December 15.-én a jobbágyfalvi katolikus plébánián átadtuk az Erdélyi Kárpát Egyesület keretén belül gyűjtött adományt, amivel hozzájárultunk a jobbágyfalvi gyerekek karácsonyi ajándékához. Ezen kivűl még egy kis meglepetést is vittünk, hogy kifejezzük hálánkat ennek a közösségnek. Miért is vagyunk hálásak? Zarándokként megtapasztaltuk azt a csodálatos érzést mikor hat napos gyalogos utunk első 20 km-e után Jobbágyfalva határához érve a keresztalja várt, Csüdőr Imre plébános úr vezetésével. Kimondhatatlan öröm volt, amikor énekszóval kísértek a papilakra és ott megláttuk a terülj-terülj asztalkát, minden földi jóval megrakva. Másnap, papi áldással indulni, felcsomagolva finom süteményekkel, amit önök készitettek, önzetlenül, idegen embereknek, hát ezért vagyunk hálásak! Meg azért is, mert tiszteletben tartják a Mária Út jelzéseit, amit mi festünk az önök fáira, kerítéseire, oszlopaira, hogy a messzi idegenből erre járó zarándokok megtalálják az útat Csíksomlyó felé! És lássuk mi a meglepetésünk? Ez egy láng, a Béke és a Szeretet jelképe, egyenesen Betlehemből a Születés Templomából. A XI. században, II. Orbán pápa felhívására Firenzéből fiatal lovagok mentek Jeruzsálembe, hogy a Békelángot városukba vigyék. 1099-ben karácsony előtt érkeztek vissza Firenzébe, majd a helyi katedrálisban helyezték el azt. 1986-ban, Linzben, Ausztriában egy televíziós műsor alkotói élesztették újra a hagyományt. Erdélyben, 1993-ban a helyi cserkészek karácsonykor kapcsolódtak a mozgalomba. Bécsből, az ő kiséretükkel egy-egy gyermek indul el Jézus születésének helyszínére, hogy lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák repülővel Bécsbe, ahol aztán ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek cserkészküldőttei a lángot. Ezt követően a betlehem-i láng szállítása a legváltozatosabb módon történik, autóval, autóbusszal, vonattal, kerékpárral vagy akár gyalog is és kézről-kézre adják, hogy minél több ember otthonába eljuthasson. Mi a tegnap este hoztuk el a lángot a marosvásárhelyi Jezsuita templomból és nem kis izgalmak árán tartottuk ébren éjszaka is, hogy megoszthassuk önökkel. Mécseseket hoztunk magunkkal, hogy mindenkinek adni tudjunk és arra kérjük, osszák tovább szeretteiknek, ismerőseiknek vagy bárkinek, aki szívesen fogadja, hogy más is meggyújthasson egy tüzet a kályhában, amelyen az ünnepi ebéd készül, egy kandallóban, amely egy otthont melegít vagy csak egyszerűen egy gyertyát, hogy fényt vigyen a sötétségbe. Végül még egyszer megköszönném a segítségüket, a szeretetüket és baratságukat, amellyel annyiszor fogadtak minket és más zarándokokat is és nem utolsó sorban Csüdőr Imre plébános úrnak a segítségét és baratságát. Reményik Sándor szavaival zárva: „egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven!” (Török Zsuzsa)
Adományozás a jobbágyfalvi templomban (Ősz István-Béla fotója)
December 15-én évzáró túránk célpontja a Torockói-hegységben található, nagyszerű panorámás kilátást nyútó Ordas-kő (t.sz.f.m.1249 m) volt. A harminchat vásárhelyi EKE-tag és szimpatizáns napos, meleg, tavasziasnak mondható időnek és mindvégig szép kilátásnak örülhetett. Az előző napokban lehullott esők ellenére is száraz talajon túráztunk, miközben a Fogarasi-havasok, a Radnai-havasok és a Cibles hófedte csúcsait csodálhattuk. Ezen fehéren világító havas csúcsok mellett Erdély sok más hegységet azonosíthattuk a Keleti- és a Déli-Kárpátokból. A Torockóról induló és ugyanide érkező körtúránk adatai: hossz 11,3 km, szintkülönbség +865 m/-865 m, időtartam 6 óra.(Dósa László)
Napos időben másztuk meg az Ordas-kőt (Kocsis András fotója)
Csoportkép az Ordas-kőn (Dósa László fotója)
Az év utolsó napját könnyű sétával búcsúztattuk a Somos-tető - Németkalap - Terebics-tető útvonalon. 32-en gyűltünk össze a Somos-tető jól ismert medve-szobránál és vígan, jókedvűen jártuk végig a túrát. A Terebics-tetőn pezsgőt bontottunk, süteményekkel kínálgatunk egymást, majd mindannyian hazaigyekeztük, hogy el tudjunk készülni a szilveszteri bulira. (Ősz István-Béla)
Rendezte és összeállította: Kocsis András