Szeptember első hétvégéjén (szeptember 4-6.) tizenhét résztvevővel háromnapos honismereti túrára indultunk. Eredetileg leszögezett túratervünk szerint Ausztriában kellett volna legyünk, de mivel ezt a koronavírus-járvány keresztülhúzta, Háromszéket céloztuk meg. Pénteken Bölön, Nagyajta, Miklósvár, Illyefalva és Árkos került „terítékre”. Pár évvel ezelőtt Fehér János művészettörténész könyvbemutatóján vettem részt, ahol kezembe került a Bölönről írt vaskos (majdnem 1000 oldalas) kötete. Na, ide el kell menni, mondtam akkor és ennek most jött el az ideje. Bölön templomát 1893-1895 között Pákei Lajos tervei alapján építették. A hívek azt kérték, hogy olyan templomuk legyen amilyen a környéken nincs. Hát, olyan is lett…. Nagyajtán született Kriza János (1811-1875) unitárius püspök, aki nemcsak egyházi főméltóságként alkotott maradandót, hanem kiváló folklórgyűjtő, költő és műfordító is volt. Mivel az unitárius erődtemplom épp felújítás alatt áll és csak jövőre lesz kész ezt nem nézhettük meg, a Kriza János Emlékházat viszont igen. Maradandó élmény volt a falu unitárius lelkészének frappáns, viccekkel teletűzdelt, nagyon dokumentált előadása a falu és a templom múltjáról és jelenéről. Miklósváron a Kálnoky-kúrián érdekes kastélybemutatót tartanak, melyet kár kihagyni, majd  Illyefalva szépen felújított unitárius erődtemploma következett, végül Árkoson is, ahol szálláshelyünk volt, megnéztük az unitárius erődtemplomot.

Szombaton sikerült időben elindulnunk és Zágonban megtekintettük a Mikes-Szentkereszty kúriát. Itt azzal a nem mindennapi helyzettel szembesültünk, hogy szombaton és vasárnap tárlatvezetés nincs, mivel a muzeológusnak hétfőtől péntekig tart a programja. Következő állomásunk Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) szülőfaluja, Csomakőrös volt. Emlékszobája a járványhelyzet miatt zárva volt, de egy fotó erejéig megálltunk szobra előtt és megnéztük azt a házat, melyet a szülőháza mintájára építettek. Zabola Mikes kastélyát többszöri telefonálgatás után sem nézhettük meg, még legalább a kastélyparkba sem engedtek be. Hogy miben is rejlik ez a nagy népszerűsége a kastélynak? – teszem fel a kérdést. Ugron Zsolna volt férje a bengáli származású magyarrá vedlett gróf.  Történetük nem mindennapi az biztos. De akad még látnivaló Zabolán. A 14. században épült műemlék református templom friss felújított állapotban „fogad”. Ifjú néprajz szakos fiatalember, a pap fia mutatta be. Furcsa turizmus van kialakulóban a járvány miatt meséli idegenvezetőnk, a háromszéki templomokat, kastélyokat román turisták látogatják szép számban. A Csángó múzeumnál kellemes meglepetésben volt részünk hisz maga az alapító, Pozsony Ferenc fogadott. Gelencén székelyföld egyik leghíresebb műemlékét, az UNESCO Világörökség részét képező katolikus templomot látogattuk meg. A XIII. századi Szent Imre templom a Szent László legendát feldolgozó képsorozata révén vált ismerté. Az Uzoni Mikes kastély látogatására a Hazajárok kisfilmje adta az ötletet. Ide is hazaköltözött a tulajdonos és próbálja hasznosítani összkomfortossá alakított szobáit, szállóvendégeket fogad.

Vasárnap sokoldalú házigazdánk (műgyűjtő, panziótulajdonos, idegenvezető), Bálinth Zoltán múzeumát néztük meg. A kiállított tárgyak zöme régi vasalókból áll, ugyancsak ő mutatta be a Szentkereszty-kastélyt, amely a kommunizmus ideje alatt elnöki rezidenciaként is működött. A hazafele úton elsőnek az oltszemi Mikó-kastélyt próbáltuk megtekinteni. „Az Európában egyedi oltszemi Mikó-kastélyról jelent meg könyv”, hírdeti a Maszol.ro portál. Ez keltette fel érdeklődésemet és sikerült is hamar telefonon engedélyt nyerni a bejutáshoz, de sajnos a gyakorlatban ez nem jött össze. Innen Málnásfürdőre mentünk, ahol legnagyobb megdöbbenésünkre a 2014-ben átadott kezelőbázist zárva találtuk, a jól ismert málnási vizet nem palackozzák, az emberek munka nélkül… Zalánpatakot  hepe-hupás  úton közelítettük meg, buszunk vezetője zokszó nélkül vette a kalandot, hogy Charles herceg házait megnézhessük. Az előzetes egyeztetés szerint szó sem lehetett arról, hogy beengedjenek, de a kaput nyitva találtuk és besétáltunk az udvarra. Vártam, hogy szépen, elegánsan kidobnak, de nem ez történt. Szerencsénk volt és megnézhettük belülről is a régi és az új világ ötvöződését. Olasztelek volt a következő megállónk, ahol csak az udvarba engedtek be. Az Olaszteleki Daniel-kastély története kicsit kilóg a sorból ugyanis nem a család kapta vissza, hanem egy fiatal házaspár vásárolta meg, újította fel és most kastélyszállóként működteti. A Vargyasi–szoros látogatására már a délutáni órákban került sor. „Annyian vannak, mint a Mollban csúcsidőben”, jegyzi meg egyik társam. Hát igen, határokon belül rekedt honfitársaink elözönlötték a hazai kirándulóhelyeket. (Szilágyi Eszter)

Gelence műemlék temploma - Kocsis András fotója

Zalánpatakon, Károly herceg kapuja előtt - Kocsis András fotója

Túra a Vargyas-szurdokban - Kocsis András fotója

2020. szeptember 16.-án került sor Székely Árpád „A Történeti Erdély” című természetjáró kalauzának a bemutatására. Ezúttal a Deus Providebit Tanulmányi házban történt a vetítéssel egybekötött bemutató, ugyanis ez a terem nagyságával, szellősségével biztosította a járványügyi helyzet miatt kialakult szabályok betartását. A könyv tartalmát tekintve is, teljesen azonosult az EKE szellemiségével, hisz olyan témát „hozott”, amiről mindenki szívesen lát és hall. Sok kalauz, leírás jelent meg az utóbbi évtizedekben Erdély hegyeiről, de ilyen megközelítésben még egy sem. Hadd idézzem magát a szerzőt: „A történeti Erdély című természetjáró kalauz több mint 30 természetföldrajzi kistáj (hegység, dombság, medence) közel 60 természeti értékét és túraútvonalát mutatja be fotókkal, átfutó képekkel, térképekkel és 3D-domborzatmodellekkel kiegészítve, mindezt az erdélyi növényritkaságok képes összeállítása és múltidéző források sokasága egészíti ki. A kötettel együtt egy részletes térkép is megjelenik, amelyen - egyebek mellett - a történeti Erdély korabeli határai tanulmányozhatóak. Az előadás vezérfonalát a Keleti- és a Déli-Kárpátokban, az Erdélyi-szigethegységben és az Erdélyi-medence dombvidékén készített fotókból válogatott vetítés képezi, amelynek segítségével átfogó képet kaphatunk az erdélyiséget sugárzó természeti kincsekből, tájszépségekből és virágpompából, azaz az Áprily által a tetőn mondott titokzatos szóból, Erdélyből.” Székely Árpád székelyudvarhelyi földrajztanár nevét már a marosvásárhelyi közönség is jól ismeri, hisz már több könyve került bemutatásra: Erdélyi-Alpok 1 (Földrajznév-használat), Erdélyi-Alpok 2 (Bucsecs, Király-kő, Fogarasi havasok, Páring, Retyezát), Erdélyi-Alpok 3 (Dél-erdélyi épített örökség). Ennek köszönhetően a könyve gyorsan elfogyott és utórendelésre is sor került. Ránk, az EKÉre hárul az a feladat, hogy a következő könyv bemutatását is vállaljuk, tisztelegve ezzel a könyv szerzője előtt. (Szilágyi Eszter)

Székely Árpád könyvbemutatója - Böjthe-Beyer Barna fotója

Szeptember 26.-án Teleki-emléktúrára került sor. Az idei Teleki Teljesítménytúra a XIV. lett volna, azonban a járványhelyzet miatt nem tartottuk biztonságosnak megszervezni egy ilyen nagyszabású rendezvényt, ugyanakkor a hagyományt sem szerettük volna megszakítani, ezért átneveztük emléktúrává. Az ismert távokra (gyalogos 10 km-es, 20 km-es, 40 km-es és kerékpáros 55 km-es) jelentkezők túravezetők segítségével járták végig az útvonalakat, természetesen minden járványellenes szabály és előírás betartásával. A közel száz résztvevő zöme a 20 kilométeres és 10 kilométeres gyalogos távokat tüntette ki figyelmével. Reggel, induláskor borongós idő volt és esőt jósoltak, de egy rövid átmeneti záport követően felszakadozott a felhőzet és kisütött a nap, így a Szászpad irtásáról és Jód-mezőről ráláthattunk a Görgényi- és Kelemen-havasok magaslataira. Az előrejelzett esőt mégsem úsztuk meg, túránk utolsó szakaszán kijutott belőle bőven, viszont az igazi zivatart az utolsó métereken fogták ki a Görgényüvegcsűrre utolsóként érkezők. A hagyományosnak számító gulyásról természetesen a jelen helyzetben szó sem lehetett. Köszönet mindazon túratársainknak, akik szerepet vállaltak a szervezésben és lebonyolításban.(Ősz István-Béla, Kocsis András)

A Jód-mezőn (Teleki Emléktúra) - Fábián Alpár fotója

Október 10.-ére Kiss Zoltán Ernő Siklód körüli kisautós túrát szervezett. Az eredeti tervben hosszabb útvonal szerepelt, melyet az autóbuszról való lemondás után részben változtatni kényszerültünk. Huszonkilenc személlyel és négy kutyával indultunk el a főutaktól elzárt völgyben meghúzódó falu központjából. Minden valósággal csepegett a víztől, meglehetősen nagy sár volt és sűrű köd ülte a vidéket, amint az innen származó református lelkész helyismertetőjét hallgatva a Muhar utcán kapaszkodtunk. A Küsmödi-kő és Siklódi-kő közötti gerincre úgy jutottunk ki, hogy a környező tájból semmit sem láthattunk. Utközben csipkebogyót, őszi kikericset és számos más virágot, rengeteg óriás őzlábat és egyéb gombát találtunk. A Siklódi-kőt övező erdő meglehetősen kísérteties volt a tejfehér ködben, mely csak ereszkedés kötben oszlott fel bizonyos mértékben. A tetőn áhitatot tartottunk, majd elfogyasztottuk szendvicseinket. A tető körüli magaslat, valamint a mélyebb völgyek mindvégig ködben maradtak, mindössze a Kis-Küküllő völgyének egy szakaszát láthattuk, Hármasfaluval (Atosfalva, Székelyszentistván és Csókfalva), valamint a balkézre eső völgyben Siklódot, ahová rengeteg gombával megrakodva a Templomszeren érkeztünk vissza. (Kocsis András)

A Siklódi-kőn (1025 méter) - Kocsis András fotója

Október 17.-én megtartottuk a már hagyományossá vált Zászpás-túránkat. Igaz, idén a járványhelyzet miatt csak kisautókkal. Délelőtt 9-kor találkoztunk Nyágra (Schwartztelep) vasútállomása mögött, majd a Schwartz-patak menti úton indultunk el, melyen feljutottunk a Schwartz-mezőre. A hangulatos kis tisztásról következett a Zászpás-csúcs (1279 méter) sziklás gerincösvénye. A Zászpás-csúcs a Görgényi-havasok kitűnő kilátóhelye, de ezúttal a borús-felhős idő miatt a környező vidékből viszonylag kevet láthattunk. Visszaereszkedtünk a Schwartz-mezőre, ahol egy kis sütőgetés következett, s végül a Hét-mezők gerincútján gombászgattunk lefele. Gombát találtunk bőven, de elkapott egy zuhogó eső, mely elől vissza kellett sietnünk autóinkhoz. (Kocsis András)

Sütögetés a Schwart-mezőn - Kakucs Zsolt fotója

A Barangolás a marosszéki erdőkben sorozat idéni harmadik útjára október 24-én került sor. Előbb a jeddi halmokat néztük meg közelről, azután a Jedd, Kebeleszentivány, Kebele és Székelyboós közötti erdőket fedeztük fel, majd Koronka határán áthaladva a Rókatelep környékén fejeztük be a 19 km-es kirándulásunkat. Ezeken a dombokon már hosszú évek óta nem jártunk, a természet bőséges gombaterméssel és szép kilátással ajándékozta meg 26 fős csoportunkat. (Kiss Zoltán-Ernő)

Istenszéki felügyelet 2020-ban

Az idei év több szempontból Istenszékén is rendhagyó volt. Februárban hatalmas vihar érte a természetvédelmi területet, ami a Istenszéke központi részén az utóbbi 50 év legnagyobb széldöntését okozta. Az előző évekhez viszonyítva a turistaszezon és a természetvédelmi felügyelet is később kezdődött el a koronavírus-járvány megfékezésére bevezetett tavaszi szigorítások miatt. Ekkor a kidőlt fák nagyon megnehezítették az északról és északnyugatról érkezők bejövetelét a természetvédelmi területre. Az év folyamán a jelzett turistaútakat járhatóvá tették ugyan a Maros-megyei Hegyimentő Szolgálat tagjai, de a központi tisztástól északra a födön fekvő tömérdek fenyőfa látványa még mindig apokaliptikus hangulatot kölcsönöz a tájnak. A 2020-as év folyamán a természetvédelmi terület felügyeletében május végétől kezdődően október végéig tíz marosvásárhelyi EKE-tag vett részt. Istenszéke önkéntes védnökei a Maros-megyei Hegyimentő Szolgálat kilenc tagjával közösen összesen 39 hétvégi szolgálati napot töltöttek fent. Ezeken a hétvégi napokon közel 1850 személy látogatott Istenszékére. A természetvédelmi szabálysértések száma drasztikusan lecsökkent az előző évek adataihoz viszonyítva. Ez talán köszönhető annak, hogy idénre még inkább elterjedt a híre a hétvégi állandó felügyeleteknek, másrészt pedig a nagy kiterjedésű széldöntés lehetetlenné tette a motoros járművekkel történő bejhajtást a védett területre. Az is lehetséges, hogy idén a kevésbé természetbarát látogatók valamilyen okból kifolyólag (járvány, széldöntés, kedvezőtlen időjárás, stb.) távol maradtak. Csupán három látogatónak okozott gondot megérteni, hogy a védett területen nem lehet bárhol tüzet gyújtani. Az előző években 30 körül (a látogatóknak kb. 1,5%-a) volt azon látogatók száma akiknek nehezésre esett a természetvédelmi terület szabályzatának betartása. Idén a legtöbb kiránduló és túrázó az augusztusi és októberi hétvégeken látogatott Istenszékére. Augusztusban több mint 760, októberben pedig közel 400 személy jött fel a védett területre. (Dósa László)

A februári széldöntés eredménye az Istenszékén - Sükösd Sándor fotója

 

Átdolgozta és összeállította Kocsis András.