Honismereti kirándulás

Kora reggeli órákban indult útnak 47 személy autóbusszal, képviseltetve magát a legtöbb korosztály, többen nyugdíjas természetjárók, hogy egy teljes napon át turisztikai látványosságokat tekintsen meg a Kis- és Nagy-Homoród völgyében.

Lehetne bőven jelzőkkel illetni a nap látnivalókban bővelkedő pillanatait. Egyfajta hangulati vetületként jelenhet meg a csodálatos, emlékezetes, felemelő s még ki tudja hányféle minősítés. Aztán felötlődhet a kritikus hozzáállás, a hibák felróvása hangnem, ahogy kies tájainkon már hozzászokhattunk. Tény, hogy a meglátogatott turisztikai célpontok valaha szebb napokat is látott helyszínek. Aztán a történelem folyamán némelyek elhagyatottá váltak vagy részben lerombolódtak. Most jelenben pedig azon szerencsés turisták közé tartozhattunk, akik már egy felújított, viszonylag gondozott állapotát láthatták a számos műemlék jellegű és jelentős közösségépítő látványosság funkcióval bíró helyszíneknek.

Segesváron a Leprások temploma igencsak mozgalmas történeti fordulatokon ment át az évszázadok során. A XV. században még katolikus templomként épült. Később az evangélikus-lutheránus felekezet vette gondjai alá. A XVI. századtól emlegetik leprástemplomként közel két évszázadon keresztül, s a környék is járványbetegek karanténhelyszíne volt. Ekkoriban építették hozzá a kinti szószéket, melyhez hasonló mindössze három található Európában. Jelenleg a Görög-katolikus Egyház hívei használják és gondozzák a templomot, s a helyi lelkész szakszerű bemutatással vezette be a csoportot a templom nevezetességeibe.

Segesváron nem volt alkalom tovább időzni. Még rengeteg helyszín várt a továbbiakban. Mindjárt a várost elhagyva Fehéregyházán a mellékutcák közé bolyongtunk be. Nem véletlenül, ugyanis az 1849-es csata emlékhelye és egy múzeum található a nemzetközi forgalomtól elrejtőzve. A terület a valamikori csata közelében található, illetve egy tömegsír helyszíne is egyúttal.

A Petőfi Múzeum és Emlékpark iskolások kedvelt látogatási helyszíne idegenvezetéssel ellátva. A pennás Petőfi szobor a testvértelepülés adománya a világháborúban elköltöztetett hajdani szobor helyett. A Parkban egy hatalmas obeliszk és Petőfit fordító költők szobrai találhatóak. A Múzeum épületében kéziratok, korabeli fotók másolatai és a csata lezajlását bemutató makett kaptak helyett.

Utunk folytatása során jellegzetes szász lakóházakat figyelhettünk meg. Több közülük felújításon ment át, mások még jobban lerombolódtak. Korábban kiürült települések jelenkori mindennapjaiba nyerhettünk egy-egy pillantást. Még láthattuk, amint a Szászkézdi parasztváron is nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek. A Kőhalmi vár jól láthatóan már átesett a felújításon.

Beérkeztünk Homoród községbe. A község sajátossága, hogy a román, szász és magyar kultúra, illetve lakosság egyszerre van jelen a hozzátartozó településeken.

Homoród településen a szász erődített templomba nyerhettünk mélyebb betekintést szakszerű idegenvezetéssel együtt. Kissé megható, hogy jelenleg alig néhány főt számlál a hajdan népes gyülekezet, miközben a templom jelenleg is épp olyan sziklaszilárdan várja a látogatókat, mint korábban a napi szertartásra járó híveket. 

A település határában lévő gyógyhatású iszapvulkánok (iszapforrások) körül már más a helyzet, ahol a valamikori gyógyközpont épülete mára teljesen leomlott, a területet pedig bonyodalmas birtokviszonyok jellemzik.

Mirkvásáron a templomerőd nagyon megviselt állapotban fogad. Sürgős állagmegóvási munkálatokra volna szükség, de semmi jele, hogy lehetőség mutatkozna rá. 

Egy további nevezetességet a legelőn tekinthettünk meg. Az évszázados tölgyek között jónéhány már villámcsapás áldozatául esett. Néhol kiégett fatörzsek között jutunk el egy korhadt fából emelt kapuig, ahonnan a 900 esztendős tölgy még egészben belátható. A fa törzsét 9 felnőtt is alig bírja átkarolni. A tölgyfát a Kárpátok Öregjének is nevezik, lévén, hogy Romániában jelenleg a legidősebb fa. A 2010-es évektől évente tartják itt a Tölgy Napját. 

A következő állomás Székelyzsombor, amelyet a falu bejárata előtt feltűnő jellegzetes Parasztvár őriz. A tetőn magasodó fenyves mellett előtűnő vár ugyancsak megérett egy alapos felújításra, bár még menthető állapotban találjuk.

A falu rendezett utcáin szász stílusban épített s karbantartott lakóházak között sétálhatunk.

Egy további jellegzetessége a középkori eredetű evangélikus műemlék erődtemplom, melyet a XV. századtól használják székelyek. Római katolikus temploma is van, illetve még egy kislétszámú unitárius gyülekezet található a faluban.

A csoportnak lehetősége volt megtekinteni a Nyírő József emlékházat és múzeumot, ahol élettörténeti vázlatok és tárgyi emlékek gyűjteménye található.

A települést elhagyva hamarosan halastavak mellett haladunk el. Beérkeztünk Hargita megyébe. A Homoródszentpáli halastavak egy része természetvédelmi övezetté van nyilvánítva. Más részében szervezett körülmények között horgászat zajlik.

Oklándon az unitárius templom fele vesszük az irányt, ahol rövid csodálkozás után a templom belső terébe is betekintést nyerünk. A restaurálási munkálatok felszínre hozták a középkori eredetű, Szent László legendát ábrázoló freskórészleteket. Egy művészettörténeti előadás vezeti végig a hallgatóságot a legenda mozzanatain, a freskó eredettörténetén, illetve a templom történetének fontosabb mozzanatain.

A következő állomás Homoródszentmárton, azon belül is Bükkfalva, mely a falutól távolabb épült kis telep. Bükkfalván a Román Viktor szobrászművész Emlékparkot tekinthetjük meg. Itt hatalmas méretű, hatszoros nagyításban megépített szobormásolatok nyűgözik le a látogatót, melyet a helyi hagyományőrző egyesület elnöke mutat be.

Ezután meginvitálja a csoportot még a Múlt Idők Házába, ahol korabeli használati tárgyak gyűjteménye csodálható meg. Egy kisebb, házilag felszerelt falumúzeum tárul elénk. 

Hazaút során még egy kiadós vacsorára futja sötétedés előtt. A Szásznádasi tetőn épített Hanul Dealul Nadeșului vendéglő fogadja a csoportot szakszerűen elkészített és felszolgált kétfogásos estebéddel.

Egy mozgalmas, emlékezetes napot tudhatunk magunk mögött. A Honismereti csoport tagjai újabb ismeretekkel bővíthették kincsesládájukat.

(Adorjáni Alpár-Károly)