3. NAP
Marosszentgyörgy – Jobbágyfalva (Sângeorgiu de Mureș – Valea) 19 km
"Életünk legnagyobb utazását nem a külvilágban, hanem a szívünkben tesszük.
Egy emberöltőnyi vándorlás és felfedező rácsodálkozások végén lassan megismerjük önmagunkat."
- Simon András -
A Maros megyei harmadik napi szakasz Marosszentgyörgyről indulva eljut a Nagy-Nyárád völgyéig. Ez mintegy 19 km hosszú, nagyjából 6 óra alatt járhatjuk végig. Más jellegű tájon halad, mint az előző szakaszok, az egykori Marosszék vidékénlényegesen több az erdő, mint a Mezőségen. Az útszakasz jelentős részén – ahogy a következő napin is – alternatív útvonalak állnak rendelkezésünkre. Választhatunk egy többnyire falvakon áthaladó, valamint egy gerinceket, vízválasztókat követő változat közül.
„Utad értelme nem a cél,
hanem a vándorlás.”
- Márai Sándor -
Útvonal bemutatása
Az alternatív utaktól való könnyebb megkülönböztetés érdekében főútvonalunkat ezen a szakaszon M01-Ms-nek nevezzük. Marosszentgyörgyről, a római katolikus plébánia udvarával majdnem szemben nyíló Akácos utcán indulunk el, majd kijutunk a DC20 nevű Tófalvi útra amely átvezet a Marosszentgyörgyi Kutatóállomás bikafarmján és elér a Sarutlan Karmelita Nővérek Kolostorához. Innen lila jelzésű főútvonalunk Tófalva felé folytatódik, a kolostor kerítése melletti ösvényen elágazik belőle az M01-MsA, narancssárgával jelölt mellékvonal. Utóbbi felvezet az erdőbe és a dombgerincet követi (lásd az alternatív utak leírását).
A lila jelzések végig vezetnek Tófalva főutcáján, amelyen átjutva elérünk egy útelágazáshoz. Jobbra Csejd, balra Székes látszik, de mi egyenesen előre folytatjuk utunkat a hídon át, aztán egy fenyvessel tarkított lombhullató erdő tisztásának jobb szélén haladunk, ahonnan a jelzéseket követve bemegyünk az erdőbe és keleti irányban kaptatunk. Vigyázni kell, mert az utóbbi években az erdő szélén esztena (juhászszállás) állt, kutyák támadhatnak ránk, ezért ezen a részen nem árt óvatosnak lenni; ha lehet, senki se szakadjon le a csoporttól. Az erdőben könnyen követhetőek a lila „M” betűk, miközben egyre magasabbra jutunk, majd az erdő szélére érve csatlakozik a narancssárga jelzésű mellékvonal. Régebben az útvonal az erdő szélén folytatódott, de néhány évvel ezelőtt felszántották a területet, az erdőszéli fákig, ezért a lila jelzések áttevődtek a kínálkozó erdei ösvényre, amely északról megkerüli a Maros és Nyárád közötti vízválasztó legmagasabb pontját, az 521 méter magas Őrvárat. A vízválasztóra érve a Só-útja sárga sáv jelzéseit is felfedezhetjük, miközben jó rálátásunk nyílik a völgyben elterülő Székelybőre és környékére, de a Sóvidéki dombvonulatra is, a Bekeccsel, Siklódi-kővel, Küsmödi-kővel és Firtos-hegyével, valamint páramentes, tiszta időben a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység mögöttük magasló csúcsaira.
Az Őrvárat magunk mögött hagyva, utunk a Só-útjával együtt folytatódik, teraszos lejtőn, majd a gerincen vezet végig, Székelybő fölött, ahol előbb egy villanyoszlopon, azután egy fán fedezhetjük fel jelzéseinket. Elérve a szemközti erdő szélét, azt fogjuk követni keleti irányban, elhaladva a jobboldali völgyben meghúzódó Székelymoson fölött, miközben még a völgy alsóbb szakaszán épült Székelysárd házait is láthatjuk. Az ösvény Moson fölött egy kiterjedt koronájú öreg fa közelében vezet, mely alatt a Szánthó család sírkertje, sírkeresztjei állnak, majd bemegy az erdőbe, ahol keresztezi a falut Székelykállal összekötő erdei utat. Ezutánnéhol erdőben, máshol erdőszélen folytatódik a Moson felől Jobbágyfalvára lefutó Hosszúaszó völgye fölött. Ez az erdő meglehetősen háborítatlan, ezért, ha csendben haladunk ezen a szakaszon, jó esélyünk van őzekkel, szarvasokkal, vagy egyéb vadakkal találkozni. Az erdőből kiérve hirtelen elénk tárul a Nagy-Nyárád völgyében Jobbágyfalva, valamint a vele egybeépült Csíkfalva és Nyárádszentmárton, s a szemközti dombvonulat. Ez utóbbinmásnapi utunk során fogunk átmenni. Vigyázni kell itt is, hogy az erdőből zárt csoportban jöjjünk ki, mert a mezőn esztena szokott lenni, és juhászkutyák támadhatnak ránk. Kikerüljük a juhászszállást, majd a gázkutak mellett jobbra lekanyarodunk a Hosszúaszóvölgyébe, a Moson és Jobbágyfalva közötti talajútra, amelyre a faluszéli házak közelében érünk le. Jobbágyfalva utcáján eljutunk a Nyárádszereda felől jövő DJ135A műútig, ahol baloldalt a kis téren megtaláljuk zarándokutunk 2021-ben felállítottinformációs és útjelző tábláját.
A meglehetősen forgalmas DJ135A úton jobbra megyünk tovább, majd a falu végéhez közeledve betérünk balra az eléggé széles utcába, melynek sarkán, jobboldalt vendéglő és élelmiszerbolt található. Az utca végén balra fordulunk, Jobbágyfalva egykori főutcájába, amely megközelítőleg a főúttal párhuzamos és amelyben a falu templomai is állnak. Itt felkeressük a római-katolikus plébániát, majd elmegyünk az utca végéig, ahol jobbra térve, a szántóföldek közt lépegetve a kövezett úton kijutunk a Nagy-Nyárád hídjáig. Átmegyünk a hídon, elhaladunk a temető mellett, majd jobboldalt a völgyben megtaláljuk a Tündér Ilona kempinget és vendégházat, ahol elfoglalhatjuk szállásunkat.
Alternatív útvonalak
M01-MsB: állatkert –Őrvár (Paphegyese), Székelybő fölött,12 km, nagyjából 4 óra(az Őrvártól a jobbágyfalvi szállásig, a fővonalon még 11 km).
Ezen a mellékvonalon egy városnézés után, a vásárhelyiek egyik legnépszerűbb hétvégi piknikező és kirándulóhelyét, a Somos-tetőt útba ejtve visszajuthatunk a fővonalra, amelyre a Maros és Nyárád közötti vízválasztó környékbelilegmagasabb pontjánál, a Székelybő fölötti Őrvár közelében csatlakozunk.
A Medve-szobortól a sétányon eljutunk az állatkert bejáratához, ahol a kerítés mentén jobbra térünk és az állatkertet megkerülő, narancssárga „M” betűvel jelzett ösvényen folytatjuk utunkat. Az állatkert mögött visszakapaszkodunk a gerincre és a Németkalap felé lépegetünk tovább a somos-tetői Nagy-erdő árnyékos ösvényén. Jedd egykori gyümölcsöse fölött, az úgynevezett Németkalapnál érünk az erdő szélére. Kilépve a fák közül elénk tárul a várossal szomszédos Jedd, de láthatjuk Marosvásárhely délkeleti szélén az utóbbi években kiépült bevásárlóközpontot és környékét is.
Visszatérünk az ösvényre és folytatjuk utunkat, ami még egy darabig erdőben kanyarog, míg egy elágazáshoz érünk, ahol figyelnünk kell, hogy jobbra, a Terebics-tető irányába térjünk. Az ösvény enyhe kaptatón vezet felfele és hamarosan kiérünk az erdő szélére, ahol a Marosmenti gerincvonulat legmagasabb pontjáról, a csaknem 500 méter magas Terebics-tetőről leláthatunk a tőlünk jobbra húzódó völgyben Jeddre, a másik oldalon pedig a Tófalva és Agárd közötti völgyre. Ezt a völgyet, ahol Marosvásárhely terelőútja épül, utunk folytatásában keresztezzük, majd a szemközti gerincre kapaszkodunk fel. Lent a völgyben figyelnünk kell, mert nem nagyon volt tereptárgy, amire jelzést lehetett volna festeni, de a túlsó oldal erdőszéli fáin, az ösvény mentén fel kell fedezzük a narancssárga jelzéseket.
Amint a gerincet eléri ösvényünk, balról csatlakozik az M01-MsA, szintén alternatív vonal, ami a Tófalvi útról, a Sarutlan Karmelita Nővérek Kolostora mellett válik ki a fővonalból. Az ösvény erdőben vezet tovább a Csejd és Agárd közötti gerincen. Egy idő után Agárd fölött kiér az erdő szélére, majd nagy ívben kanyarodik balra, átvág az erdőn és kivezet a Csejd és Székelybő közötti mezőre. A nyílt terepen fokozottabban érdemes odafigyelni mivel tereptárgyak hiányában nagyobbak a távolságok a jelzések között, és lehetőség szerint maradjon egyben a csoport, mert lehetséges, hogy legeltetés zajlik. Az útvonal elvezet a szemben levő erdő szélére, ahol jobbra folytatódik, amíg a vízválasztó alatt beletorkollik az erdőből érkező lila jelzésű fővonalba, így annak a jelzésein haladunk tovább.
M01-MsA: Sarutlan Karmelita Nővérek Kolostora – Csejd és Agárd közötti gerinc, mintegy 3 km.
Ez egy rövid szakasz, mely a Tófalvi úton, a kolostor kerítése mellett válik ki a fővonalból. Az erdőben vezet végig, a gerincet követve, míg a Marosszentgyörgy és Agárd közötti völgyből, jobbkéz felől, csatlakozik hozzá az előbb ismertetett M01-MsB vonal. Előnye az, hogy nem kell végig gyalogolnunk Tófalván, kikerüljük a falu felső végén levő esztenát (juhászszállást), valamint nyári kánikulában kellemesebb az árnyékos erdei ösvény.
Szálláshely
Jobbágyfalván, a Nagy-Nyárád bal partján, egy szép és csendes völgyben, a Tündér Ilonavendégházban, tulajdonosa Szász Csaba, elérhetősége: +40 726 270 110
Jobbágyfalván egyéb szálláslehetőség az Ilonka vendégház, Fő út 163 szám alatt, elérhetősége: +40 365 435 230
Helytörténet
Tófalva (Tofalău) első írásos említése a XVI. századból származik, egykor református székelyek által lakott falu, ahova később jobbágyokat telepítettek, akik idővel elszékelyesedtek. Lassan üdülőfalu jelleget öltő település, közigazgatásilag Marosszentgyörgyhöz tartozik.
Csejd (Cotuş) első írásos említése a XVI. századból való, amikor még a szomszédos Székes filiája volt. Az 1562-es, úgynevezett „székely lázadás” leverését követően, Lázár Ferenc, marosszéki főkapitány székesi birtokát a Bercsényi család kapta, amelynek tagjai, ahogy többek közt gróf Bercsényi Miklós generális is, ettől kezdve a székesi előnevet használták. Az 1680-as években fatemplomot építettek a Csejden, majd a ma is álló, barokk stílusú református templom 1789-re épült fel. Közigazgatásilag Marosszentgyörgyhöz tartozik.
Székelybő (Beu)első írásos említése a XIV. század első feléből maradt fenn, valószínűleg a környék egyik legrégibb faluja. Nevének eredetijelentése törzsfő vagy előkelő lehetett, amiből arra következtethetünk, hogy egykor a környezőszékelységközpontjának számított. A falu fölött, a Maros és a Nyárád közötti vízválasztó legmagasabb, jó kilátással rendelkező pontját Őrvárként emlegeti a hagyomány. Őrh ely állhatott ott, ahonnan vész esetén riasztották a lakosságot.1332-ben már plébániatemplomát említik, 1937-ig plébániaszékhely volt; a környező települések, még Nyárádszereda is, hozzá tartoztak. Az elnéptelenedés következtében azonban a plébánia székhelyét Nyárádszeredába helyezték át. Lakossága a reformáció idején református lett, de a XVIII. század folyamán a marosvásárhelyi jezsuiták missziós munkája következtében a többség visszatért a katolikus hitre és 1766-ban a templomot is visszavette a reformátusoktól. Utóbbiak 1784-ben imaházat építettek maguknak, templomuk mai formáját 1928-ban kapta. A református templomhoz2008-ban a Székelybőért Egyesület székelykaput állíttatott. A falu már a XVII. század első felében iskolával rendelkezett. A múlt század nyolcvanas éveiben szinte falurombolás áldozatává váló település közigazgatásilag Nyárádszeredához tartozik.
Székelymoson (Moşuni) egykor székely falu volt, legkorábbi okleveles említése a XV. század első feléből származik. A Haller és Lázár grófok birtoka volt, egykori kastélyuk és udvarházuk feledésbe merült. A reformáció korában lakossága református hitre tért át, a ma is álló református templomot gróf Toldalagi Krisztina építtette 1790-ben. A lakosság java része minden valószínűség szerint 1661-ben, Ali pasa hadjáratának esett áldozatul, helyükbe még a XVII. század folyamán románokat telepítettek. Ma a lakosság többsége román, jelentős magyar kisebbséggel. Az ortodoxoknak sokáig csak fatemplomuk volt, a mait 1935-ben építették a falu központjában. Közigazgatásilag Nyárádszeredához tartozik.
Jobbágyfalva (Valea) 1470-ből fennmaradt Jobbagistwanfalwa névváltozata arra enged következtetni, hogy a neve személynévből származik. A középkorban Nyárádszentmárton filiája volt, római-katolikus templomát 1874-1884 között építették. A reformáció idején, ahogy a Nagy-Nyárádmentének zömmel protestánsok lakta vidékén általában, a lakosság végül az unitárius hitre tért át.A falunak unitárius és református temploma is van. A XVIII. század folyamán beköltözött görög-katolikusok a jobbágytelki római-katolikusok régi fatemplomát vették meg, miután azok kőtemplomot építettek maguknak. 1948-ban ez a templom, ahogy akkor a görög-katolikusok összes temploma, az ortodox egyház tulajdonába került. Az időközben amúgy is elszékelyesedett görög-katolikusok ekkor áttértek a római-katolikus hitre. Az említett fatemplom 1990-ben leégett, s bár a faluban nem voltak és ma sem élnek ortodoxok, az utóbbi években az ortodox egyház új templomot épített a helyébe, egy olyan településre, ahol sem ortodox pap, sem hívek nincsenek. A közigazgatásilag Csíkfalva községhez tartozó falu magyar lakosságú, némi cigány kisebbséggel.