Gyalogtúra a Koltla-csúcsra
November 2-án Feketehalom központjából 41-en vettük célba a Fekete vár romjait és az 1292 méter magas Kotla-csúcsot (Magura Codlei), amely a Barcasági-medence fölé emelkedve lenyűgöző panorámát kínál.
Kellemesen meleg napsütés kísért végig az őszi színekben pompázó erdőkben kanyargó meredek ösvényeken, közben megcsodáltuk a hóval takart Kárpátkanyar impozáns vonulatait – a Nagykőhavast, a Királykőt, a Bucsecst, a Jézert, a Fogarasi havasok keleti részét és az alattunk elterülő Brassó környékének szépséges vidékét. A csúcson az 1984-ben felállított magasságjelző oszlop “fogadott”. Itt elfogyasztottuk a magunkkal hozott eledelt, majd rövid idő után elkezdtünk leereszkedni a meredek ösvényen. A visszafele utat már sötétben, a hold és a fejlámpák fényében tettük meg, összesen 13 km-t gyalogolva.
(Német Levente)
Gyalogtúra a Mocsár erdőbe
Ugyancsak november 2-án, a Mocsárerdőbe és a görgényszentimrei kastélyparkba látogattunk el 25-en. Az őszi erdő szépségét szívtuk magunkba.
(Szilágyi Eszter)
Gyalogtúra a Kőgombákhoz
Az idén a szokottnál is nagyobb volt az érdeklődés a már hagyományos Kőgombák túra iránt. Így még az 54 személyes busz sem volt elég a maroshévízi sípályáig, ezért még 10 személy kiskocsival csatlakozott hozzánk. A busszal utazókat meglepetés érte, mivel a busz mérete miatt nem tudott a keskeny, kanyargós úton felmenni a sípálya felső parkolójába és így a sípálya alsó parkolójából indult a túra. A pályát működtető vállalkozó engedélyével a sípályán indultunk a túrára, ami meglepetés volt azok számára, akik úgy tudták, hogy nincs meredek szakasz.
Az időjárás is velünk tartott, mert az út során kelet és nyugat irányában is jó látási viszonyok voltak, így megcsodálhattuk a távolban a Hagymás és a Vithavas sziklás csúcsait, valamint a Kelemen havasok gerincét a Kisbesztercétól egészen a Rekettyésig.
Az időjárás abban is segített, hogy nem csak kőgombákat láttunk, hanem pereszkéket és gereben gombákat is gyűjtöttek az ezeket jól ismerő túratársak. Feltűnő volt, hogy más évekhez képest alig láttunk medvenyomokat a pocsolyák mellett.
Az első Kőgombák túrákhoz képest a természet is nagyon megváltozott, a kis fenyőfák annyira megnőttek, hogy az útról visszatekintve már nem látszanak a települések.
A fotók elkészítése és az elemózsia elfogyasztása után ugyanazon az útvonalon mentünk vissza az autóbuszhoz.
(Vita Zoltán)
Marosszéki barangolás a Küküllőközi dombságon: Hármasfalutól Erdőszentgyörgyig
November 15-én barangolást szerveztünk a Küküllőközi-dombságra René Westerbeke vezetésével. 53 személy indult Marosvásárhelyről.
Hármas falu központjában még csatlakoztak a csapathoz túratársak, így 62-en lettünk. A Csatorna-hegy megmászása közben lassan felszállt a köd és elénk tárult a táj valódi szépsége amint felértünk a 665 méter magaslatra, ahol egy 1942-es mohával benőtt határkövet találtunk. Utunkat folytattuk Bözöd irányába, a völgyben miután kereszteztük a Kőrispatak felé vezető utat, nemsokára átkeltünk a Küsmöd patakán, ahol egyesek megúszták szárazon, mások lemosták az út sarát, majd nekivágtunk kirándulásunk második dombjának. A tetőről már láthattuk a Bözödújfalus-i tavat és a célt, ahová tartottunk, a Bözöd-i levendula dombot.
A Rafai család birtokán tartottunk egy nagyobb pihenőt, élveztük a szívélyes fogadtatást és a levendulaszörpöt. A levendula-virágzásban ugyan nem gyönyörködhettünk, de a nyár illata benne volt a kis párnákban. Leereszkedtünk az országút irányába, az emlékműnél várt ránk az autóbusz és azok a túratársak, akik nem vállalták a hosszabbik utat. Útközben megnéztük az Unitárius templom romjait, és az Összetartozás templomát. 20 km lejárt táv után, visszanézve a fotókat is, ez egy kihagyhatatlan nap volt.
(Takács István)
Gyalogtúra a Békási-szoros környékén a Mária-kőre és a Gyilkos-kőre
November 16-án, 23 lelkes túrázóval indult útnak a kisbusz Marosvásárhelyről, hogy együtt felfedezzük a Kis-Békási-szoros és a Gyilkos-tó vadregényes tájait. Már az odavezető út is bővelkedett természeti látványosságokban: áthaladtunk a Bucsin-tetőn, a Pongrácz-tetőn, majd a lenyűgöző Békási-szoros sziklái között. A gyalogtúrát a Magyarok hídjától kezdtük, ahol 3 máramarosszigeti túrázó csatlakozott hozzánk. Mindvégig csodás panorámák, vízesések és a különleges szurdok látványa kísért bennünket. Többször is átkeltünk függőhidakon, a nagy függőhíd alatt pedig olyan mélység tátongott, amely egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. A hosszabb, meredek kaptató a Mária-kőig vezetett, ahol több kilátópontnál is megálltunk. Az elsőnél az alattunk húzódó Békási-szoros függőleges sziklafalai nyűgöztek le. A második kilátónál a Kis-Békási-szurdok, Háromkút és a szemközt magasodó Szurdokkő tárult elénk. A harmadik pontról pedig a Panoráma-kabinnal szemben található legendás Oltár-kő, valamint a Likas, a Nagy- és Kis-Cohárd csúcsai köszöntöttek. Innen jól látszott a nap másik célpontja, a Gyilkoskő is. Ezután a Cifra-nyeregbe ereszkedtünk le, majd az újonnan épült panziók, hétvégi házak és a kis templom mellett folytattuk utunkat a Gyilkoskő felé. A meredek erdei ösvény végül két kilátóhoz vezetett, ahonnan páratlan látvány tárult elénk a Gyilkos-tóról és környékéről. Meredek ösvényen érkeztünk be a Gyilkos-tóhoz. Túránk hossza12 km volt, 930 m szintemelkedéssel.
(Német Levente)
11.EKEArt - fotókiállítás megnyitó
2025. november 20-án a marosvásárhelyi EKE szervezésében került sor a 11. EKEArt fotókiállítás ünnepélyes megnyitójára, amelynek a modern és inspiráló Studium HUB adott otthont. A rendezvény ünnepélyes hangulatban, barátságos légkörben zajlott és számos természetkedvelőt, fotóművészt, valamint az EKE tevékenysége iránt érdeklődő vendéget vonzott.
A Studium HUB tágas kiállítótere ideális környezetet biztosított a képek érvényesüléséhez, a megnyitót követő kötetlen beszélgetések pedig lehetőséget teremtettek a közönség és az alkotók közvetlen találkozására.
A kiállítás megnyitóján a szervezők és a meghívottak kiemelték az EKEArt kezdeményezésének lényegét: a természet szépségének a bemutatását, valamint a természetjárás élményének művészi eszközökkel való megörökítését. Az idei tárlat különlegességét a változatos témavilág és a résztvevő-alkotók személyes látásmódja adta. Négy kategóriában: tájfotók, makrofotók, kulturális örökség, valamint a vadvilág témáin keresztül mutatja be ezek sokszínűségét, illetve részletgazdag világát.
A résztvevőket köszöntötte dr. Vass Levente, a marosvásárhelyi EKE tiszteletbeli elnöke, dr. Takács Péter a Magyarországi Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára, Pánczél Tibor alelnök, Sükösd Sándor EKEArt koordinátor és Tamás András zsűritag.
Összesen 32 fotós 406 képe került benevezésre, amelyből a három zsüri-tag: Fülöp Jenő, Nagy Botond, és Tamás András (mindhárman a marosvásárhelyi Marx József Fotóklubtól), 87 képet választott ki: Kulturális örökségünk kategória 22, Makró kategória 19, Tájfotó kategória 24, Vadvilág kategória 22 kép. Eke osztályokként a jelentkezések: Marosvásárhely 18 fotós, Kolozsvár 2 fotós, Szatmárnémeti 2 fotós, Háromszék 5 fotós, Brassó 1 fotós, Nagyvárad 1 fotós, Nagybánya 1 fotós, Gyergyószentmiklós 2 fotós.
Díjazottak
Tájfotók
I. díj Lázár Tibor - Alternatívák - EKE Nagyvárad
II. díj Vajda Béci - Virágszőnyeg - EKE Szatmárnémeti
III. díj András Tibor - Az árnyék csendje - EKE Gyergyószentmiklós
Makrofotók
I. díj Sükösd Sándor - Térfigyelő kamera - EKE Marosvásárhely
II. díj Vajda Béci - Bukfenc - EKE Szatmárnémeti
III. díj Vajda Béci - Lilapöttyös kuckó - EKE Szatmárnémeti
Kulturális örökségünk
I. díj Vita Zoltán - Harangláb a tornyok között - EKE Marosvásárhely
II. díj Simon Erika - A kerekesmester - EKE Marosvásárhely
III. díj Nagy Réka-Anna - Valakit mindig hazavárunk - EKE Sepsiszentgyörgy
Vadvilág
I. díj Vajda Béci - Tavasz apó - EKE Szatmárnémeti
II. díj Magdó István - Crossing antlers - EKE Brassó
III. díj Varga Áron - Tekintet - EKE Marosvásárhely
Előszőr pályázó: Vida István Séta az Etnán, EKE Szatmárnémeti
A SURTEC különdíja: Westerbeke Cornelis - Nem kapsz el! - EKE Marosvásárhely
A STUDIUM HUB különdíja: Simon Erika - Disznótor után EKE – Marosvásárhely
A marosvásárhelyi közönség díja: Varga Áron – Tekintet - EKE Marosvásárhely
A kiállítás alkalmat adott arra, hogy köszönetünket fejeztük ki Kerekes Péter tagtársunknak, aki tapasztalt fotósként több mint 20 évig egyengette az EKE Art útját segítette munkánkat, segített elmélyülni a fotózás rejtelmeiben. Neki is köszönhető, hogy a 11. EKE Art ismét bizonyította, a természetjárás és a művészet kiválóan kiegészítik egymást, illetve megerősített abban, hogy a közösség képes újra és újra maradandó élményeket teremteni Marosvásárhely kulturális életében. December végéig, naponta 10–21 óra között látogatható.
(EKEArt szervezők)
Szent Miklós-túra Káposztásszentmiklósra aprócskáknak
December 6-án, Miklós-napon megrendezésre került hagyományteremtő céllal egy tematikus gyerektúra is.
59 résztvevővel indultunk útnak Hagymásbodonból a bodoni, majd a kakasdi erdő érintésével Káposztásszentmiklós irányába (zömmel óvodáskorú és elemi iskolás gyerekek tartottak velünk, a legfiatalabb "túrázó" azonban alig múlt 3 hónapos).
Utunkat a túra első felében számos vadászles szegélyezte - nem véletlenül, hiszen a környék vadállománya bőséges, amiről a saját szemünkkel is meggyőződhettünk: a kirándulás során összességében nem kevesebb, mint három csoport őzet, egy vaddisznókondát és két vadnyulat volt szerencsénk megfigyelni. Az első dombtetőről rácsodálkozhattunk a Fogarasi-havasok hóborította gerincére, valamint a távoli Torockói-hegységre, a túra legmagasabb pontján pedig rálátásunk nyílt a fentiek mellett a Bekecsre, illetve a Görgényi-havasokra és a Hargita-hegység magasabb régióira is.
A mindössze 5 kilométeres gyaloglás alatt a gyerekeknek sokféle kalandban volt részük: fakéreglenyomatokat készítettek, az erdei óvodások társaságában bunkert építhettek, vaddisznódagonyát látogattak, kipróbálhatták magukat egy rövid kincskereső játékban, de hogy a túra névadójáról se feledkezzünk meg, ajándékbontás után két dallal elevenítettük fel a Miklós püspök ókori alakját övező legendákat. Kissé át is fáztunk a dombtetőn az ekképpen elnyúlt ebédszünet alatt, így aztán elkelt a mikulássapka a feltámadó szélben. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a gyerekek remekül érezték magukat, s egy szép emlékkel, ruhájukon egy réteg sárral, egy csokimikulással, s a poén kedvéért egy miniatűr káposztával, azaz 1-1 szem kelbimbóval gazdagabban térhettek haza a kirándulásról.
Hálásan köszönjük a túra megszervezésében nyújtott segítséget az EKE marosvásárhelyi osztályának, a Bálint Trans vállalatnak, valamint a tófalvi erdei óvoda pedagógus és szülői közösségének.
(Daday Emese)
Marosszéki barangolás V.
Honismereti barangoláson vett részt egyesületünk 45 tagja december 6-án az egykori Alsó-Fehér vármegyében.
Felsőmarosújváron a romokban álló Mikó-Teleki-kastélynál kezdődött a kirándulásunk, ahol Kónya Tibor helyi református lelkész kalauzolt.
A marosújvári kastély előzménye Gálfi János 16. századi reneszánsz kastélya, amit gr. Mikes István az 1740-es években barokk stílusban alakított át. Az épület jelenlegi formáját hídvégi gr. Mikó Imre idején, 1856–1862 között nyerte el, amikor neogótikus stílusban alakították át. Az új épület tervezője Kagerbauer Antal volt, a romantika korának legjelentősebb kolozsvári építésze. Ő tervezte például a kolozsvári sétatér csónakázó tavát a szigettel. A kastély államosítás előtti utolsó tulajdonosa gr. Teleki Ádám volt. Az 1949-es kitelepítést követően Teleki Ádámra az erdélyi arisztokraták különösen tragikus sorsa várt. A Márton Áron elleni koncepciós perben – összeesküvés és hazaárulás vádjával – 10 év börtönbüntetésre és 15 év kényszermunkára ítélték. Hét börtönben töltött év után, 1956-ban szabadon engedték, miután felesége, Krémer Margit levélben kért kegyelmet Petru Groza államelnöktől. Nem sokkal később, 1961-ben ismét letartóztatták és négy év börtönre ítélték, ahonnan 1964-ben szabadult. Súlyos betegségben hunyt el 1972-ben. Minden vagyonát feleségére hagyta. Krémer Margit a két világháború közötti kolozsvári magyar színház ünnepelt előadóművésze volt. Karrierjét az 1949-es államosítás törte derékba, miután férje osztályidegen származása miatt el kellett hagynia a színházat. A művésznő mindezek ellenére kitartott férje mellett és munkáját a marosvásárhelyi bábszínháznál folytatta.
A kastélyt a második világháború idején kifosztották, berendezését a falusiak elhordták. A kastély a kommunizmus idején az állami termelőszövetkezet székháza volt, egykori parkját felparcellázták és tömbházakkal építették be. A melléképületek tönkrementek és idővel lebontották őket. A rombolás és a fosztogatás fokozódott 1989 után, miután a TSZ kiköltözött és az épület gazdátlan maradt. Rövid ideig egy karácsonyfadíszeket készítő műhely is működött benne. Teleki Ádámnak és Krémer Margitnak nem született közös gyermeke, így a kastély tulajdonjogáért hosszú évekig pereskedtek egymással a család leszármazottjai.
Marosújvárról tovább buszoztunk Magyarcsesztvére, ahol megtekintettük az egykori Mikes-kastély maradványait és a római katolikus kápolnát. Házigazdánk Biró Károly helyi katolikus plébános volt. Magyarcsesztve Chestue formában 1318-ban jelenik meg először az írott forrásokban. Birtokosa a középkorban a Csesztvei család volt. A Mikesek 1649-ben kerültek a térségbe, miután Mikes Mihály megszerezte a szomszédos marosújvári birtokot.
Magyarcsesztvén egykor két kastély is állt. A régebbi, ún. kiskastély, egy 18. századi, 1796-ra teljesen elkészült földszintes épület volt, ami barokk stílusú, oromfalas tornáccal rendelkezett. Építtetője Mikes Mihály volt, akinek emlékét a kastély homlokzatára helyezett – mára elkallódott – faragott kőrelief örökítette meg. Ezt követően épült meg a bejárati kapu és a nagyméretű magtár is.
Az új, ún. nagykastély, a 19. század közepén épült, klasszicista stílusban. Megrendelője gr. Mikes János dobokai követ, országgyűlési képviselő volt, az 1848-as forradalom idején a kolozsvári nemzetőrség parancsnokaként tevékenykedett. Kastélyát 1848 októberében Simion Prodan román felkelői dúlták fel.
A magyarcsesztvei Mikes-kastély utolsó tulajdonosa Mikes Kelemen és Béldi Emma fia, gr. Mikes Mihály volt, aki feleségével, Bánffy Eszterrel és gyermekeivel élt a birtokon álló nagykastélyban. A kiskastélyban élt az özvegy Mikes Kelemenné Béldi Emma, aki onnan igazgatta az uzoni és szászfenesi gazdaságot is. A család a második világháború idején, 1944-ben Magyarországra menekült és csak 1946-ban tértek vissza Csesztvére, ahol egy kifosztott és erősen rossz állapotú kastély fogadta őket.
A kastélyt 1949-ben államosították, a kitelepítést azonban egy aranyosgyéresi jegyző előre megüzente a Mikes családnak, így ők egy nappal korábban Gerendről Kolozsvárra menekültek. A magyarcsesztvei kastély a kommunizmus idején a helyi termelőszövetkezet székházaként működött, állapota az államosítás után fokozatosan romlott. A rendszerváltás után teljesen kifosztották, minden mozdítható elemét elhordták. A kastélyt Mikes Borbála igényelte és kapta vissza a 2000-es évek elején. Az épület ekkor már romokban állt, tetőszerkezete pusztulásnak indult, falainak nagy része leomlott. Napjainkban csupán falcsonkok és oszloptöredékek emlékeztetnek egykori pompájára. Az együttesből a kápolna, az egykori gabonás és a birtok barokkos kapujának maradványai idézik még az egykori szép időket.
Magyarcsesztvéről Miklóslaka fele vettük utunkat, a falu előtt leszálltunk az autóbuszból és elindultunk egy 9 km hosszú, részben sáros, jelzetlen, úttalan-úton a magyarbagói Feneketlen-tóhoz és tőzegmohaláphoz.
A láp 440 méterrel a tengerszint felett, az Erdélyi-középhegység közelében fekszik, a Kárpátok ölelésében, 2,5–3 hektár területű, (nedvesebb években 5–6 hektár), a tőzegréteg a láp közepén mérve 4–5 méter. Növénytársulásainak természetvédelmi szempontból értékes fajai a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a molyhos nyír (Betula pubescens), a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) és több tőzegmoha faj (Sphagnum spp).
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai 2019-ben környezettörténeti kutatásokat végeztek Magyarbagó határában. A kutatóút célja a középkori Magyarország egyik legrégebbi dokumentált magyar településének és környezetének jobb megismerése volt. Az intézet kutatói a 8000 éves Feneketlen-tavat vizsgálták, melyről kiderült, hogy medrét a középkorban víztározóként hasznosították és a mainál sokkal erőteljesebb tájhasználat folyt a környékén. Történeti szempontból egy rendkívül izgalmas helyszínről van szó, ugyanis a környéken több olyan település is található (például Magyarlapád vagy Asszonynépe), amelyek már egy 1177-ben összeállított, részletes határjárásban is szerepelnek. Magyarbagó középkori története Szent István király idejéig nyúlik vissza, amikor a szomszédos Magyarlapád falu – amely ekkor Magyarbagó területét is magában foglalta – királynéi birtok volt, amelyet Gizella királyné 1023-1038 között a bakonybéli apátságnak adományozott, így Erdély egyik legkorábbi, oklevélben is említett települése. Az egykori királynéi birtoklást igazolja a szomszédos Asszonynépe falu magyar neve is, amelynek jelentése ‘királyné népe’. Magyarbagó falu korábban a Bagó-puszta nevű helyen terült el. Ez a kiterjedt völgyrendszert magába foglaló terület a mai falutól mintegy 4 kilométerre fekszik és kiránduló csapatunk épp ezen a részen haladt át. Egy hozzávetőlegesen 1 hektáros területen nagy mennyiségben kerültek elő egy szántóföldről Árpád-kori és késő-középkori leletek, ami egyértelműen kijelölte az elpusztult település helyét. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az erdélyi Fehér megye területén a kivételesen korai, 11–12. századi okleveles adatokat és az Árpád-kori településhálózat kiépülését konkrét régészeti leletekkel is sikerült alátámasztani és összefüggésbe hozni a fúrásminták feldolgozásából adódó környezettörténeti következtetésekkel.
A gyalogtúra után a csombordi XII. századi református templomot látogattuk meg, ahol Boros László lelkipásztor fogadott. A templom megújulva uralja a vidék látképét: alapos tatarozáson esett át az épület az elmúlt időszakban. A 2020–2021-ben elvégzett munkálatokat régészeti kutatások előzték meg 2019-ben. A szakemberek megtalálták a templom régi rotonda alapját, valamint előkerült egy 1142-ből, II Géza idejéből származó pénzérme és egy honfoglalás kori fibula is. A kutatást a Szatmár Megyei Múzeum szakemberei végezték.
Örömmel hallottuk, hogy a falu szépen fejlődik, dolgoskezű lakói szőlőtermesztéssel, borkészítéssel, rózsa és csemetefa termesztéssel foglalkoznak, sok az iskolás gyerek és mindenikük lelkesen táncol és énekel a helyi hagyományőrző csoportban.
(Kiss Zoltán-Ernő)
Gyalogtúra a Kis-Besztercére
December 7-én, vasárnap egy igazán emlékezetes téli túrán vettünk részt a Kelemen-havasokban. Huszan vágtunk neki az útnak, hogy feljussunk a vidék egyik legszebb csúcsára, a Kis-Besztercére. A túra kiindulópontja a Kolibica-tó közelében volt, ahová kisautókkal jutottunk el Marosvásárhelyről, mintegy 150 km-es utazás után. A 14 km hosszú gyalogtúra, során mintegy 1000 m szintemelkedést küzdöttünk le.
A túra első része sűrű fenyveseken vezetett keresztül, de a várt ropogó hó helyett sárban araszoltunk felfele. Télies körülményekkel a csúcs alatt találkoztunk, amelyek igazi alpesi hangulatot teremtettek. A Kis-Besztercére felérve különleges élményben volt részünk: mintegy fél órán keresztül hullott a hó, még varázslatosabbá téve a panorámát és a pillanatot. A csúcson megpihentünk, feltöltődtünk, és együtt élveztük a természet ajándékát, mielőtt elindultunk volna visszafelé.
(Német Levente)
Évzáró csapatépítés Oroszidecsen
Az idén szűkebb, 12 fős csapattal tartottuk meg hagyományos évzáró, karácsonyi hangulatú csapatépítő kiruccanásunkat. Ismét az oroszidecsi kis panzióra esett választásunk, ahol két évvel ezelőtt is együtt ünnepeltünk.
Az EKÉsekre kevésbé jellemző módon ezúttal lemondtunk a sárban való dagonyázásról, és inkább pihentünk: melegvizes dézsában áztattuk magunkat, szaunában izzadtunk, nagyokat beszélgettünk és finomakat sütöttünk a terasz grillsütőjén. A hétvége középpontjában a társasjátékok álltak: bányát ástunk, ökröket gyűjtöttünk, rajzoltunk, mutogattunk, vagy éppen több csapatban römiztünk egyidőben. Néha bizony egy ilyen nyugodt, feltöltődős hétvégére is szükség van.
(Pethő-Dévay Ildikó)
Évzáró túra a Zászpás-tetőre
December 20-án, a 2025-ös évzáró túránkon 15 vásárhelyi túratársunk és egy négylábú barátunk vett részt. Túránk célpontja ezúttal a Zászpás-tető volt. Hó hiányában a vastag zúzmara és a reggeli hideg idő biztosította a túra télies hangulatát.
Egy kevésbé járt útvonalat választottunk: Nyágra - Szuhakány-gerinc - Zászpás-mező - Zászpás-tető (1278 m) - Égett-tető (1232 m) - Hét-mezők gerince - Nyágra.
A túra adatai: hossz 16 km, szintkülönbség + 850m / -850 m, időtartam 8 óra pihenőkkel együtt. A lerövidült nap miatt sötétedés után érkeztünk vissza az autókhoz.
(Dósa László)
Óévbúcsúztató túra
December 31-én ismét megtartottuk a hagyományos óévbúcsúztató túránkat. A hideg, zúzmarás idő ellenére is 45-ön indultunk a Somos-tetőről, a Kőmedvétől.
Jelzett turistaúton megkerültük az állatkertet, a Szászok-útján a Németkalap érintésével a Terebics-tetőig gyalogoltunk. Itt pihenés, falatozás, pezsgőbontás volt, majd ugyanazon az úton visszatértünk.
(Kiss Zoltán-Ernő)
Istenszéke természetvédelmi terület felügyelete 2025-ben
Egyesületünk önkéntes felügyelői 10 éve végeznek állandó hétvégi természetvédelmi felügyeletet Istenszékén.
A 2025-ös év folyamán az Istenszéke természetvédelmi terület felügyeletében április közepétől kezdődően október végéig 11 marosvásárhelyi EKE-tag vett részt.
Istenszéke önkéntes védnökei a Maros-megyei Hegyimentő Szolgálat 2 tagjával közösen összesen 52 hétvégi szolgálati napot töltöttek fent a természetvédelmi területen.
Ezeken a hétvégi napokon kb. 1700 látogató jött fel és ezek közül 7-en sértették meg látványosan a természetvédelmi törvényeket és a természetvédelmi terület látogatási szabályzatát. Az idei kihágásokat elsősorban a terepjáró járművekkel (ATV) történő bejövetelek képezték.
A legtöbb kiránduló a nyári hónapokban látogatott Istenszékére.
Júniusban 573-an, júliusban 289-en, augusztusban pedig 236 személy jött fel a védett területre. Az ősz folyamán a csapadékosabb időjárás miatt az idén kevesebben túráztak, mint az előző években.
A központi tisztás közelében és a túraösvényeken az idén is gyakran láttak barnamedvét a felügyelők és a kirándulók egyaránt, de a találkozások nem voltak veszélyesek. Augusztus elejétől kezdődően a fenti forrásnak megapadt a vize, megszűnt a kifolyása és gyakran nem jutott minden túrázónak elegendő ivóvíz.
Az önkéntes természetvédelmi felügyelők minden hétvégén tájékoztatták a látogatókat a természetvédelmi terület látogatási szabályzatáról, útba igazítást adtak a rászorulóknak, felügyelték a természetvédelmi törvények betartását, összeszedték a hátrahagyott vagy elejtett szemetet, kitisztították a tűzhelyet, eltüntették a WC papírokat a fák tövéből.
Csúcsszezonban sok kilátóhelyen naponta néhány száz ember is megfordul. Sokan a túrázók közül, akik amúgy természetbarátnak tartják magukat, úgy gondolják vagy úgy tanulták, hogy lebomló hulladékot nyugodtan lehet a természetben hagyni, mert egy idő után úgy is elbomlik. Az ilyenek nem gondolnak arra, hogy kedvenc pihenőhelyeink, kilátópontjaink, népszerű hegycsúcsaink, idillikus tópartjaink, táborhelyeink vagy a kedvenc védett virágaink élőhelye hogyan nézne ki, ha a túrázók nagy része hagyna tojáshéjat, banán és narancshéjat, almacsutkát, uborkahéjat, használt vécépapírt és nedves törlőkendőt a talaj felszínén. Mi lenne, ha mindenki eldobna vagy ott hagyna valamit, akár pár hét után lebomló hulladékot is?
Az Alpok körüli országok hegyeiben miért nem látunk szemetet? Miért sokkal tisztábbak a túraösvények az Alpokban és a Skandináv-hegységben mint a Kárpátokban?
Azért, mert ott az emberek jobban tisztelik a természetet és a túratársaikat, náluk régebben kezdődött a tömegturizmus és hamarabb észrevették ennek negatív hatását a természetre, és nem utolsó sorban nem félnek rászólni a figyelmetlen, a tudatlan, vagy az igénytelen túratársaikra.
A tömeges természetjárásnak akaratlanul is vannak negatív hatásai az érintetlen természetre, amelyet leginkább kedvelünk, az élővilágra és a tájra.
Próbáljunk meg úgy túrázni, hogy ne hagyjunk semmiféle nyomot magunk után a természetben! Csak így van esélyünk hosszú távon megőrizni természeti értékeinket, amelyek oly gyakran természetjárásra és túrázásra késztetnek.
Az istenszéki természetvédelmi felügyeletet az idén is a marosvásárhelyi PC House támogatta.
(Dósa László)