1Úton zarándoklat

Vasárnap, szeptember 7-én került sor az 1Úton nemzetközi zarándoklatra, amely Nyárádselye és Jobbágyfalva között zajlott le, mottója „A remény zarándokai”.

A nyárádselyei mise után, a narancssárga színűre festett alternatív Mária útszakaszt követtük, a 15 kilométeres zarándoklat során. Végig a nyárádmenti csodálatos táj kísért bennünket, a közös imádság pedig még bensőségesebbé tette a napot.

Hálaadással érkeztünk meg Jobbágyfalvára, lelkileg megerősödve és gazdagodva.

(Német Levente)

 

Gyalogtúra a Bucsecs-hegységben

Ha szeptember akkor Bucsecs. Kiinduló pontnak az idén is a Mălăiești menedékházat választottuk. Talán megszokásból, talán mert oly idilli a táj, talán mind a kettő miatt.

 Szombat délután még egy rövid kis túra is belefért, amolyan étvágygerjesztőnek. Az 1897 m magasságban levő Padina Crucii volt a célpont, de a Țigănești tó onnan egy karnyújtásnyira van, kár lett volna kihagyni. Az utóbbi évek szárazságait a kis tavacska is megsinylette. A valamikor jobb időket is megért Țigănești tó vize mára majdnem a felére csökkent. Lehet, hogy évek múlva már csak egy szomorú emlék lesz? 

Vasárnap korán indultunk, a felkelő nap már az ösvényen talált ránk. A 2507 m magas Omu csúcsot tűztük ki napi célként.

A nyári ösvényen majd a Hornul Mare-n mentünk fel. Meglepetésünkre az utóbbi útvonalat a hegyimentősök láncokkal is biztosították, így hát sokkal könnyebben és gyorsabban haladtunk.

Az Omu menedékháznál a szokásos vegyes turisták hada fogadott. Volt, aki sportcipőben, mások meg rövidnadrágban és polóban dacoltak a szeles idővel. A szokásos csúcsfotót egy finom ebéddel zártuk, majd a nyári ösvényen a Mălăiești menedékházhoz visszaérve elbúcsúztunk vendéglátóinktól és e fenséges tájtól.

(Sükösd Sándor)

 

Zöld heti gyalogtúrák

Sikeresen zárult a Bolyai, a Református Kollégium, a Katolikus iskola és az EKE együttműködése a „Zöld hét” alkalmával, szeptember 9-12 között. Összesen 22 osztály 475 diákkal és 24 tanárral kirándult a Somostető-Németkalap-Terebics-tető-Cinege-tető és a Kishegyszőlő-Vácmány-tető-Hagymásbodon útvonalon.

Köszönet Westerbeke Rene, Német Levente, Pánczél Tibor, Szabados Csaba, Bod Attila túravezetőknek, Westerbeke Dániel, Német Dániel, Szántó Emese és László, Madaras József, Mikó István, Jancsó Levente, Személy Irma és Béla, Petzinger György segédtúravezetőknek; Mikó István, Jancsó Hajnal és Levente Németkalap-bozóttalanítóknak, BBB szoftveresünknek és Mikó Isvánnak valamint a Tordai húsfeldolgozónak a rögtönzött kolbászsütögetésért.

Derék munka volt!

(Kiss Zoltán)

 

Határon innen és túl 2: Sárvulkánok Buzău megyében

Látnivalókban gazdag, misztikus világba csöppentünk szeptember 13-14-én Buzau megyében. A szombati napunkat Brassó környéke töltötte ki. Elsőnek Vidombák településre mentünk, ahol megtekintettük a szászok által hátrahagyott 13. sz-i erődtemplomot, majd a barcasági csángók nyomába eredtünk. Tatrangon vendégfogadással egybekötött (Fejér Katalin) tájház bemutatásán vettünk részt, amelyet a helyi evangélikus lelkész, a Gödri család üzemeltet. Ezt követően bekukkantottunk Bodolára, ahol a négy kastélyból egyet, Béldi Pál kastélyát, majd a Bodzavám településhez közeli Üvöltő vízesést néztük meg. Szállásunk a Siriu duzzasztott tó partján volt, ahol még elkaptuk a lenyugvó nap utolsó sugarait. Vasárnap a Buzau megyében található iszapvulkánok meglátogatása volt a cél (Vulcanii noroiosi Paclele Mari si Mici).

Könnyű túrával közelítettük meg az Ulment-i trovántokat (Trovantii de la Ulmet), majd a Borostyánkő múzeumot Coltiban (Muzeul Chihlimbarului Colti).  Kovács Lehel István részéről érkezett a ráadás, Buzau megye egyik különlegességét, a Colti településtől 5 km-re lévő Alunison a sziklába vájt templomot (Biserica rupestra de la Alunis) csodálhattuk meg. 

Külön köszönet a Brassói Eke két tagjának (Kovács Lehel István, Regman Zsuzsanna), akik, elkísértek, és segítettek még jobban megismerni ezt a különleges világot.

(Szilágyi Eszter)

 

Gyalogtúra Bélavárára

Szeptember 21-én reggel az Aranyos völgyében található Vajdaszegről indultunk neki a hegynek. Az első pár száz méteren sűrű bozóton kellett átvergődjünk, de a sejtelmes ködfoszlányokkal borított Posaga- és Aranyos völgy csodás látványa kárpótolta a nehézségeket., valamint a Bedelőt. Célpontunk a Vulturese és Bélavára szikla világa volt, ahová végig az őszi nap kellemes melege kisért bennünket. A változatos útvonal fenyveseken, lombhullató erdőkön, sziklás kaptatókon és hegyi legelőkön át vezetett, mígnem a 20 kilométeres túra a ronki szoros közelében fekvő Lunca Larga faluban ért véget.

(Német Levente)

 

Marosszéki barangolás IV.

A Szent István királyunk (1000-1038) idejében alapított Küküllő vármegye Erdélyben az első hét ilyen területi egység egyike volt. Erdély régi címerében szereplő egyik bástya, ennek hajdani központját, az egykori Küküllővárat szimbolizálja. Az évszázadok során ez a vármegye rengeteg változáson ment át, de lakossága is többször cserélődött, területe nem egyszer néptelenedett el és népesedett újra, más és más nyelveket beszélő népekkel. Így esik meg az a fura helyzet, hogy az egykori, jórészt magyar néveredetű falvakban ma romosodó szász evangélikus templomokat és többnyire az utóbbi néhány évtizedben ide települt vegyes, román és cigány (roma) lakosságot találunk. A szászok még vissza-visszajárnak szülőföldjükre, sőt, van, hogy fiatalok látogatják kíváncsian szüleik, nagyszüleik faluját, s nem ritkán egyesületeket alapítanak, emléktáblákat állítanak, azonban régi templomaik felújítása a bürokrácia útvesztőjében nagyon hosszas folyamat, ami rengeteg akadályba ütközik, még akkor is, ha a szükséges pénzalapokat sikerül előteremteni hozzá. 

Október 11-én az 1876-ban alapított Kis-Küküllő vármegye (az egykori Küküllő vármegye maradéka) határvidékén, félreeső, még nem is oly régen szász lakosságú falvak romosodó erődtemplomait látogattuk meg harmincketten.

Első célpontunk Cikmántor szomszédságában, a Magyarós-patak völgyében épült Küküllőmagyarós volt, ahonnan átgyalogoltunk az Egres-patak völgyébe, a Balavásár községhez tartozó Szénaverősre.

Itt Anca asszony várt és bemutatta a helyi impozáns méretű erődtemplomot, majd utána saját otthonában megvendégelte csapatunkat. Utunk szántóföldeken, gázkutak között vezetett tovább Fületelkére, ahol Jakab Elek fogadott és mutatta be a falu ékességét. A fületelki erődtemplomot Kiss Lóránd marosvásárhelyi falképrestaurátor az Arcus Egyesületen keresztül örökbe vette és áldozatos munkával, nyári táborok és közmunkák szervezésével, állandó pénzhiánnyal küzdve próbálja menteni.

A kirándulást vegyes érzelmekkel zártuk: egyrészt szomorúak voltunk az omladozó falak, a kifosztott templomok láttán, másrészt, a fületelki lelkesedést megtapasztalva bizakodóak és reménykedőek.

(Kocsis András, Kiss Zoltán)

 

Családi-túra Vármezőre

Október 11-én szombaton a hosszas esőzések ellenére, családi túrát szerveztünk Vármezőre. A 6 km gyaloglást, 220 m szintkülönbséget egy kicsi, de lelkes csapat tette meg, négy gyerek, 15 felnőtt és egy border collie.

Kellemes, napos időben tettük meg az utunkat. A túrát pisztráng-ebéddel zártuk és megbeszéltük, hogy jövőben is megszervezzük ezt a könnyű, de szép túrát.

(Szántó Emese)

 

Gyalogtúra a Vidalykőre

Október 18-án kora reggel, Vajdaszegről (Lunca Ariesului) indult el a 25 személyes csapat a Vidaly csúcs felé, amikor a levegő még kellemes hideg volt, és a borus égbolt sejtelmes szürkeségbe vonta a tájat. Ahogy lassan kapaszkodtunk felfelé az erdőn át, a fák aranysárga és rozsdavörös levelei pompás képet tártak elénk. A Vidaly csúcsra érve megcsodáltuk a festőien szép  Aranyos völgyét, majd az Ordaskő mellett,  meredek, de jól járható patakmederben, majd erdei úton ereszkedtünk le Torockószentgyörgy irányába. A társaság egy része felkapaszkodott a Torockószentgyörgy-i várhoz (amely felújítás alatt van, ezért jelenleg nem látogatható), majd a faluban csatlakozott a csapat azon tagjaihoz akik már a kisbusznál várták őket, összesen 16 km-t téve meg.

(Német Levente)

 

Honismereti kirándulás a Maros mentén: Déva - Arad

Rendkívül tartalmas, látnivalókban gazdag, kisebbségi sorsunk szempontjából tanulságos honismereti kirándulásra került sor Kiss Zoltán körültekintő szervezésében, az idén az EKE által díjazott Bálint József buszvezető kormányzásával. Számos olyan helyszínen jártunk, amelyek az elmúlt években, évtizedekben megújultak, és őrzik a magyar múlt emlékeit, a szórványsors lehetőségeit. Ellátogattunk az állam által felújított egyes helyszínekre, a leszármazottak által visszakapott kúriákra, történelmünk több nevezetes erdélyi csomópontjára. Hunyadi János nyomdokait követtük, akinek a nándorfehérvári győzelme nélkül (hosszabb) török uralomra rendezkedhetett volna be Európa nyugati és középső fele. Betekinthettünk a Csaba testvér által irányított Szent Ferenc és Szent László Alapítványok gyermek- és nemzetmentő ténykedéseibe. 

Utunk során az elkövetkezőkben ismertetett helyszínekre látogattunk el. A hátszegi medencében először Őraljaboldogfalva Árpád-kori református műemléktemplomával, értékes falfestmény-maradványaival, valamint a Kendeffy-család pusztulófélben levő kastélyával ismerkedtünk.

Szacsalon a frissen felújított és nemrég felavatott Nopcsa-kastély kiállítótermeit jártuk be, itt működik a dévai múzeum természetrajzi részlege. Malomvíz határában az őszi színek pompájában gyönyörködve kapaszkodtunk fel Kolcvár romjaihoz, és gyönyörködtünk a tájban. Várhelyen Sarmizegetusa Ulpia Traiana ellentmondásosan felújított római-dák leleteit szemlélhettük meg. A nagypestényi Brazovay-kúria történetét, a visszaszolgáltatás kínkeserves folyamatát, a környék szépségeit Bernád Elek tulajdonos idegenvezetésével ismerhettük meg. Innen a községközpontba értünk, hogy Demsus kőtemplomát, a beépített római oszlopokat, és néhány árválkodó sírkövet vegyünk alaposan szemügyre. A nagyon tartalmasra sikeredett nap végén, a Retyezát hófödte ormaiban is gyönyörködve jutottunk el szálláshelyünkre, Csernakeresztúrra, ahol este a tájházban megtekinthettük a hagyományőrző egyesület táncbemutatóját.  A Bukovina panzióban vendéglátónk, Nisztor Sándor nemcsak csángó galuskával, hanem helytörténettel, a bukovinai székely betelepítés ismertetésével is „jóllakatott” bennünket.

Második napon Marosillyére, Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyére látogattunk, a szépen felújított, berendezett és didaktikai célokat is szolgáló Veres-bástyához.

Marosnémeti 2022-ben némileg rendbetett, ám azóta pókhálóssá vált református templomát szemléltük meg, majd kívül-belül a Gyulay-kastélyt és az azt övező parkot Horváth-Tholdy Péter és Éva tulajdonosok idegenvezetésével. Délután alapos ismerkedésre került sor Déva városával: Ferences kolostor - Szent Ferenc alapítvány, régi vármegyeháza, szecessziós színház, Magna Curia, az utóbbi időben szépen rendbetett „magas Déva vára”. Kirándulásunk utolsó napján került sor a vajdahunyadi vár alapos bejárására Kofity Magda tanárnő idegenvezetésével, ami számunkra is kiemelt fontosságúvá vált egyrészt a még mindig folyamatban levő restaurálása, másrészt a nagy sikernek örvendő Hunyadi tévésorozat miatt. Piski város dédácsi arborétumában nemcsak kellemes sétára, hanem Kazinczy Ferenc megrongált emlékművének a megtekintésére is sor került. Ezután a felújított és a februári átadásra váró Bem-emlékművet jártuk körbe a történelem, a piski csata viharaiban helytálló volt csárda kertjében, és a híressé vált híd néhány megmaradt faoszlopának maradványaira bukkanhattunk a Sztrigy túlsó oldalán.

Szászvárosban a felújított várban, a református templomban egyháztörténeti és kultúrtörténeti ismeretekre tehettünk szert, és – többek között - elzarándokoltunk az egykori református kollégium épületéhez.

A hunyadi szórványban, annak történelmi helyszínein tett kirándulásunk kapcsán számos tanulságot fogalmaztunk meg megmaradásról és sorstársaink iránti felelősségvállalásról egyaránt. Miközben alaposan lenne okunk a szomorkodásra, mégis álljon előttünk egy korabeli, mégis előremutató pozitív példa. A 19. század szellemiségét, a hunyadi szórványsorsot teljes mértékben megtestesítő Kún Kocsárd gróf, aki 1885-ös megalakulásától az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, egy székely földműves iskola létesítésére 1889-ben az EMKE-re hagyta algyógyi birtokát. Két évvel később, 1891-ben pedig az EMKE kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület. A természet és az épített örökség megmaradását szolgálva.

(Ábrám Zoltán)

 

Mária-út konferencia

2025. október 3–5. között Csíksomlyón találkoztak a Mária Út önkéntesei, szakaszfelelősei, zarándokvezetői, hogy megvitassák a zarándokút jövőjét Romániában. A Romániai Mária Út Egyesület szervezésében zajló háromnapos konferencia célja a közösség megerősítése volt hitben, összetartozásban és küldetésében. Az előadások, műhelymunkák és kerekasztal-beszélgetések során a résztvevők tapasztalataikat osztották meg a zarándoklatok lelki hozadékáról, a közösségi szolgálatról és a fejlesztési irányokról.

A konferencián politikai, egyházi és civil szereplők is kifejezték támogatásukat. Szungert Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának első beosztott konzulja kiemelte Csíksomlyó különleges lelkiségét és a hála fontosságát, hangsúlyozva, hogy a Mária Út minden indulási pontja Mária és Krisztus felé vezet. Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere a konferenciát számadásnak és tervezésnek nevezte, kiemelve a partnerség erősítésének és a csíksomlyói közösségi pont létrehozásának jelentőségét. Gáj Nándor, Kovászna megye alelnöke rámutatott, hogy a Mária Út térségfejlesztési projektként is értelmezhető, és köszönetet mondott az eddigi munkáért, valamint bejelentette a partnerségi megállapodás elfogadását.

Szabó Árpád tolmácsolta Maros megye képviselőinek üdvözletét, kiemelve a Mária Út lelki dimenzióját, amely összeköti az embereket, közösségeket és nemzeteket. Czégé Zoltán, a Via Partium elnöke hangsúlyozta a közös útépítés és fenntartás fontosságát az önkormányzatokkal, hozzátéve, hogy a Mária Úton nem evangelizálnak, csupán lehetőséget teremtenek a hit kifejezésére. Gabriela Greu, a Camino de Santiago baráti egyesület alapítója arról beszélt, hogy a zarándoklat formálta Európát, és a közös zarándoklatok erősítik a biztonságot és összetartozást.

Dr. Kápolnai Zsombor, a Mária Út magyarországi koordinátora örömét fejezte ki a helyi közösség támogatása miatt, és kiemelte a Magyarországi Mária Út célját, hogy az útvonal bekerüljön az európai kulturális útvonalak közé. Péterfi Attila Csongor, a Romániai Mária Út vezetője a Mária Utat „négylábú székhez” hasonlította, amelynek stabilitása az egyházi, civil, üzleti és turisztikai együttműködéstől függ, felvázolva az év eredményeit, megvalósításait és bemutatva a terveket. Dr. Horváth Alpárnak, a Mária Út alelnökének és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Tagozat igazgatójának a Mária Út tudományos megközelítése igen izgalmasra sikeredett, a Mária útról, mint a közösségi nevelés és lelki fejlődés útjáról beszélt.

A résztvevők élménybeszámolókat hallhattak az elmúlt évről: Bodó Lóránt az „1 Úton” zarándoklatról, Bíró Edit a Mariazell–Csíksomlyó zarándoklatról, Gabriela Greu a Romániai Camino Egyesületről és az idei zarándoklatukról beszélt Melkhun Andreával, Bogya Zoltán a Kolozsvári Magyar Napok tapasztalatairól, Mikó Hunor a „Fuss Neki” eseményről, Koszta Csaba pedig a Molnár Sándor emlékzarándoklatról számolt be. A beszámolók inspirációt és tudást adtak a közösségi és spirituális élethez.

A rendezvény mottója: „A remény zarándokai a Mária Úton”. A szervezők hangsúlyozták, hogy a Mária Út nemcsak fizikai ösvény, hanem lelki híd ember és ember, közösség és közösség, ember és Isten között. A közös imák, szentmisék és beszélgetések megerősítették a hitet, hogy a Mária Út minden lépése a szolgálat, remény és összetartozás útja. Szombaton részt vettünk a Térdeplős rózsafüzéren és a Mária köszöntőn.

A konferencia hagyományosan rövid zarándokszakasz bejárásával zárult Piricske és Csíksomlyó között, az Öröm Útja 14 állomásával, lehetőséget adva a lelki elmélyülésre. Összességében az idei rendezvény eredményes és inspiráló volt, egyre több embert és intézményt vonzva, miközben erősíti a figyelmet a Mária Út iránt mind szereplő részéről. A jó Isten áldása kísérje mindazokat, akik jelenlétükkel, szolgálatukkal vagy támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Mária Út az idei konferencia által is gazdagodjon, növekedjen és fejlődjön! 

(Péterfi Attila Csongor)