Mária-út karbantartás
Május 1. és 3. között maratoni jelzésfestés zajlott a Mezőségen és a Nyárád mentén. A Mezőségen két oszlopot is kihelyeztünk az eltévedésre hajlamos helyeken, a Nyárád mentén pedig sűrítettük a jelzéseket. Szomorú azonban, hogy a tavaly befejezettnek nyilvánított munkánkat sok helyen tönkretették.
Az idén két gyalogos zarándokcsoport érkezett a Mária Úton Magyarországról, egy pedig Kolozsvárról. Mindhárom csoportot segítettük a szálláshelyek felkutatásában, az egyiket pedig a csomagszállításban is. Érdekesen alakul napjainkban a gyalogos zarándoklat. Egyre többen zarándokolnak kisebb-nagyobb csoportokban megyénk területén is, de nem igazodnak feltétlenül a csíksomlyói búcsú időpontjához. Örömteli látni, hogy egyre többen választják a gyalogos zarándoklat lelki élményét.
(Szilágyi Eszter)
Madárlesben a homorodszentpáli tavaknál
Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) intelmét („Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezz hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol … megismerni és ismertetni”) megszívlelve vágtunk neki május 10-én egy régóta tervezett honismereti barangolásnak a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród mentén. Első állomásunk a Homoródszentpáli tavak vidéke volt, ahol Szabó József vezetésével csodálhattuk meg a madárvilágot, aki közel hatvan éve figyeli és kutatja e különleges élővilágot, és jelentős szerepe volt abban is, hogy a tavak védett területté lettek nyilvánítva.
Következő célpontunk az oklándi kilátó volt, amelyet a közbirtokosság épített. A gondos munka és hozzáértés eredményét igazolja a környező dombokra, hegyekre és falvakra táruló csodálatos panoráma. Aki arra jár, semmiképpen ne hagyja ki.
A Homoród mente gazdag műemlék templomokban, így nehéz választani közülük, de kézenfekvő volt a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom meglátogatása, hiszen a kilátótól lesétálva hamar odaértünk. A rövid, mégis tartalmas ismertető után egy kis sétával megtekintettük a millenniumi szelídgesztenyést is, amely akkor kezdett rügyezni, de különleges értéket képvisel, hiszen ezen az éghajlaton ritkaságnak számít.
Utunk utolsó állomása Bögöz volt, ahol a Kincses Porta fiatal tulajdonosa szinte utolsó mohikánként gyűjti és őrzi mindazt, ami régi, értékes és múltunkhoz kötődik — hogy unokáink is megcsodálhassák egyszer. Kár, hogy kevesen vannak, akik így gondolkodnak; sok helyen inkább lebontják vagy „betermopánozzák” a régi, patinás házakat. Kihagyhatatlan volt a református templom felkeresése is, hiszen ez Udvarhelyszék egyik legszebb, épen fennmaradt freskós temploma.
Hát ennyi fért bele egynapos kiruccanásunkba — élményekben, látnivalókban és feltöltődésben azonban jóval több.
(Szilágyi Eszter)
Történelmi túra Felsőorbóra és Gyulafehérvárra
Május16-án húszan keltünk útra Gyulafehérvár irányába. A Nagyenyed után lévő Orbó-patak völgyében fekvő Felsőorbóig (Gârbova de Sus) utaztunk. Már az útvonal is festői volt. Ez a vidék egy kifejezetten vadregényes, mészkősziklákkal és dombokkal övezett táj. A patak medrében és a feltárásokban gazdag, miocén kori (kb. 15-16 millió éves) tengeri kövületek, kagylók és csigák megkövesedett maradványai láthatók. Többnyire jelzetlen úton tettük meg a körtúrát.
Túránk második részében megtekintettük Gyulafehérváron a Szent Mihály Székesegyházat, a tornyot és a múzeumot.
Ez után következett a találkozó az Érsekség borászával, aki bemutatta nekünk a több szász éves pincéket, hordókat, mesélt a szőlősökről, a miseborok készítéséről, elmondta, hogy a legmélyebben fekvő pincének az egyik fala római kori épületnek a falmaradványa. Finom falatok kíséretében kóstolhattuk a magas szakértelemmel bemutatott, különböző szőlőkből készült miseborokat.
Egy élményekkel teli napot zártunk.
(Frink György)
Zarándoklat Csíksomlyóra
Május 17–22. között immár harmadik alkalommal zarándokoltunk Marosszentgyörgyről Csíksomlyóra, 6 nap alatt.
Mintegy 150 kilométert tettünk meg, tizenketten. A 16 és 70 év közötti zarándokok számára az út nemcsak fizikai kihívást, hanem mély lelki élményt is jelentett. A napi imák, csendszakaszok és közösségi programok erősítették a hitet, az összetartozás érzését és az egymás iránti szeretetet.
Az út során a résztvevőket minden településen szeretettel fogadták a plébániák, szállásadók és önkéntes segítők.
A csíksomlyói kegyhelyre való megérkezés ismét felejthetetlen pillanat volt, amely megerősítette a résztvevőket hitükben és közösségük erejében.
A szervezők remélik, hogy a zarándoklat hagyománya a jövőben is folytatódik, és évről évre újabb zarándokok csatlakoznak ehhez a lelki úthoz.
(Német Levente)
Bélavári virágos sziklakaland
Május 23-án került sor a Nyugati-Kárpátokban található Bélavára körtúrára, René Westerbeke szervezésében, amely egy ritka virágokkal, sziklakülönlegességekkel és könnyen megközelíthető kilátókkal teli, csodálatos természetvédelmi terület.
A busz Marosvásárhelyről indult reggel 7-kor 38 lelkes kirándulóval, akikhez a kiindulóponton még 5 túratárs csatlakozott.
A nagy pihenőt már fent, a fennsíkon tartottuk meg, ahol gyönyörködhettünk a rózsaszín henye boroszlán bódító illatában és a kék tárnicsban, amelyek ebben az időszakban tömegesen virágoztak. A társaság nagy része a pihenő után leereszkedett a kilátósziklára. Innen enyhébb terep következett kisebb lejtőkkel és emelkedőkkel, de nagyrészt egy szinten haladva kerestünk fel további gyönyörű kilátópontokat. Nemsokára felértünk a Bélavára tetejére. Innen a Tökély-lyuk is meglátogatható lett volna, ám mivel egy néhány évvel ezelőtti vihar teljesen ledöntötte ott az erdőt, ezt most kihagytuk, és elkezdtük a lassú ereszkedést.
A meredek ösvény sziklalépcsőkön és apró, morzsalékos kavicson vezetett lefelé. Elérve a megszokott elágazást – amely a Sas-szikla és az elhagyott móc kunyhók felé mutat –, a résztvevők egy része Frink György vezetésével a hagyományos útvonalat követte. A kirándulók nagyobb része viszont elindult egy meredek, sziklás ösvényen felfelé, hogy megkeresse azt a leágazást, amely közvetlenül a térség leglátványosabb, 60 méter magas sziklakapujához, az Ökörcsűrhöz vezet. Mivel elsőre elnéztük a halom kővel és piros szalaggal jelölt letérőt, néhány száz métert vissza kellett fordulnunk. Ezután viszont már jól követhetővé vált az út: a fákra aggatott piros szalagok mutatták az irányt, amely meglehetősen meredek és szakadékos szakaszokon vezetett át. A fentről feltáruló látvány azonban minden várakozást felülmúlt. A teljes táv mintegy 13 km, a leküzdött szintkülönbség pedig körülbelül 900 méter volt.
(Takács István)
Gyalogtúra a Nagy-Mező-havasra
A szovátai sípályához vezető útról indultunk, a mintegy 17 km-es, hosszabb sétának is beillő túrára (nincs túl meredek kaptató).
A 13 fős csapat vezetője René Westerbeke volt, a legfiatalabb túrázónk pedig Eszter lányom, aki 7 éves. A Sebes-patak völgyét elhagyva letértünk egy keskenyebb erdőkitermelő útra, amely a sebesfői erdészház mellett elhaladva, fokozatosan emelkedővel vezet az 1777 méter magas csúcsra, a Nagymező-havasra, amely tulajdonképpen a vulkáni kráter peremén helyezkedik el.
Nyári kánikulában kifejezetten kellemes útvonal, források is vannak, ha porzik a vándor torka, és kiürült a kulacsa, nem beszélve a fenyves bódító illatáról, a csendről, majd a panorámáról, ami egy kis meteorológiai szerencsével elénk tárul.
(Kántor Emőke)
Teleki teljesítménytúra előkészítés
A marosvásárhelyi osztály szeptember 26-án ismét Görgényüvegcsűrön szervezi meg a Teleki-teljesítménytúrát.
Június 7-én terepbejárásra indultunk. Végigmentünk a 25 kilométeres távon, hogy ellenőrizzük, változtak-e jelentősen a terepviszonyok az elmúlt években. Marosvásárhelyről két autóval indultunk, de Szászrégenből és Szovátáról is csatlakoztak hozzánk, így végül tizenketten vágtunk neki a kiválasztott útszakasznak.
Az útvonal a Görgényi-havasok északi részén halad át, érintve a Jód-mezőt és az 1210 méter magas Szeles-tetőt. Az időjárás kegyes volt hozzánk: a reggeli ködös, párás idő fokozatosan felszállt, átadva a helyét a napsütésnek, mely helyenként gyönyörű kilátással ajándékozott meg minket.
(Pánczél Tibor)
Gombásztúra Magyarsárosra
Huszonegy fős turistacsoporttal látogattunk Magyarsárosra június 13-án. Összekötöttük a természetjárást a jótékonysággal és a helyi értékek felfedezésével.
Nem érkeztünk üres kézzel: négy doboznyi könyvadományt adtunk át a helyi unitárius lelkésznek. Ezt követően gyógynövénygyűjtő és gombász túrára indultunk a környéken. Bár az erdei gombászást a szárazság megnehezítette, a dombtetői réteken gazdag mezei csiperketermést találtunk, emellett szamócát, fekete meggyet és cseresznyét.
A délután folyamán a templomudvar adott otthont a program folytatásának, ahol a lelkész meghívására három helyi szőlész-borász mutatta be a falu neves borait. A rendezvény közvetlenül hozzájárult a település agroturizmusának fellendítéséhez.
A vendéglátók beszámolója szerint a csoport korábbi, januári látogatása komoly helyi mozgalmat indított el: azóta a faluban már két saját túrát is szerveztek, amelyeken a legfiatalabbaktól a nyolcvanéves korosztályig tucatnyian vettek részt. A magyarsárosiak példás vendégszeretettel és jövő évi meghívással búcsúztatták a látogatókat.
(Frink György)
A Hagymás-hegység átkelése
Június 13–14. között 16 fős csapatunkkal két felejthetetlen napot töltöttünk a Hagymás-hegység lenyűgöző világában.
Az első napon Balánbányáról indultunk, majd egy komoly kapaszkodó után elértük az Egyes-kő menedékházat. Az Egyes-kő csúcsát 13-an meg is másztuk. Fantasztikus panoráma tárult elénk.
Ezután a Nagy-Hagymásra vezetett utunk, majd Fehér-mezőn és a Juh patak völgyén keresztül ereszkedtünk le a Gyilkos-tóhoz. A hosszú, közel 23 kilométeres túra végén jól esett megérkezni a kempingbe, ahol egy hangulatos közös vacsorával zártuk a napot.
Vasárnap a Lápos-patak vadregényes völgyében folytattuk utunkat. Útközben vízesések, hatalmas sziklafalak és az Oltár-kő látványa kísért bennünket, majd részben jelzetlen ösvényeken kapaszkodtunk fel a Kupás-csúcsra. Bár a terep kihívások elé állított minket, minden lépést megért a csodálatos természeti környezet.
(Német Levente)
Gyalogtúra 2500-as csúcsokra
Június 20–21. között 21 fős csapatunkkal a Páreng-hegységben túráztunk, ahol célunk a hegység legmagasabb pontjának, a 2519 méteres Nagy-Páreng-csúcsnak a meghódítása volt.
Az első napon a Jiec-völgyből indultunk, az Agățat menedékkunyhó érintésével értük el a festői Roșiile-tó partját, ahol felállítottuk sátrainkat. A magashegyi tájat ekkor már élénk színekbe öltöztette a virágzó rododendron, míg a magasabb régiókban még hófoltok emlékeztettek arra, hogy a nyár itt később érkezik. Vasárnap reggel tábort bontottunk, majd meghódítottuk a Nagy-Páreng-csúcsot. A kötelező csúcsfotó és a jól megérdemelt csúcscsoki után a főgerincen folytattuk utunkat Petrozsény irányába, ahol már várt a kisbusz.
(Német Levente)
Szakrális Maraton
Tizenegyedik alkalommal szervezte meg csapatunk a Szakrális Maratont, amely idén új helyszínen, a Bekecsen zajlott.
A Keresztelő Szent János-plébániatemplomban tartott szentmise és áldás után 24 fős csoportunk az alternatív Mária-úton, a Mikháza fölötti gerincről indult útnak. Az erdős szakaszok kellemes árnyéka után a nyílt terepen az erős napsütés és a hőség alaposan próbára tette a résztvevők állóképességét.
Délután három órakor a hegyen találkoztunk a Sóvidék Egyesület kerékpáros tagjaival, akik szintén teljesítették a távot. A zarándokok tiszteletére kinyitották a bekecsi kápolnát, ahol a nyárádselyei plébános köszöntötte a megjelenteket, lelki útravalót adva a megfáradt vándoroknak.
A rendezvény közös sütögetéssel és az emlékként átadott ajándék pólók kiosztásával zárult. A hazafelé vezető, szintén napsütötte és meleg szakasz után a résztvevők a Nyárádszereda feletti tévétorony (relé) melletti lángossütőnél pihenték ki a nap fáradalmait. A maratont idén is mindenki fáradtan, de sikeresen és lélekben feltöltődve teljesítette.
(Szilágyi Eszter)
Sátras gyalogtúra a Cozia-hegységbe
Idén az időjárás is velünk tartott, így sikeresen teljesítettük a kétnapos, sátras Cozia-túrát. Kilenc fős kis csapatunk (6 EKE-tag és 2 szimpatizáns) reggel fél tízkor indult el a Turnu-kolostor parkolójából (340 m) a Durduc-csúcs (1568 m) alatti táborhely felé.
A kánikulában igazi áldás volt, hogy az ösvény szinte végig erdei árnyékban vezetett. A meredek emelkedők nehézségeit az Olt-völgyére nyíló, elképesztő panoráma teljesen feledtette. Útközben tettünk egy egyórás kitérőt a Gardului-vízeséshez, amit bátran ajánlunk mindenkinek! A Stănișoara-kolostor után kidőlt fatörzsek színesítették az utat, majd egy sodronyos, meredek szakaszon is szerencsésen átjutottunk. A fárasztóbb részeken már csak a Cozia-menedékház (Cabana Cozia) teraszán elfogyasztható hideg sör gondolata tartotta bennünk a lelket.
Fent illatos kakukkfű- és rétiszegfű-mező fogadott. A sátorállítás után felmentünk a Durduc-csúcsra, ahonnan még a Buila-Vânturarița vonulatait is láthattuk. Másnap a Căciulata Aquapark helyett a pihenést választottuk, így kényelmesen indultunk neki a meredek leereszkedésnek. Végül a menedékház egyik kutyusa – némi simogatásért és falatért cserébe – egészen a Turnu-kolostorig kísért minket.
(Szabados Csaba)