Úton Románia tizennégy 2500-as óriása felé

Van egy szürreális, sziklákba és felhőkbe burkolózott világ a Déli-Kárpátokban, amely csak 2500 méteres magasság felett kezdődik. Romániában tizennégy olyan hegycsúcs található, amely átlépi ezt a bűvös határt – a legvadabb, legszebb és leginkább embert próbáló ormok ezek, amelyek meghódítása minden magashegyi túrázó bakancslistáján szerepel.

Ezzel a céllal indult el a „2500-as projektünk” is: magunk mögött hagyni a mindennapok zaját, és lépésről lépésre meghódítani a Kárpátok kőóriásait. Mögöttünk van már a Retyezát kék szemű tengerszemeinek világa, a Bucsecs legendás sziklafalai, valamint a Fogarasi-havasok keleti és nyugati gerinceinek technikás ösvényei. A tizennégyes listáról már csak a két legnagyobb trófea hiányzik: a Fogaras és egyben az ország teteje, a Moldoveanu-csúcs (2544 m), valamint ikertestvére, a Nagy-Vist-csúcs (Viștea Mare, 2527 m). Az alábbiakban az eddigi felejthetetlen hétvégék történetét olvashatjátok, miközben lélekben már a végső, legmagasabb szakaszra készülünk.

Peleaga- és Păpușa-csúcs a fenséges Retezátban

Július első hétvégéjén két felejthetetlen napot töltöttünk a kék szemű tavak varázslatos világában, a fenséges Retyezát-hegységben. Szombaton, miután felállítottuk sátrainkat a Stâna de Râu menedékkunyhó melletti tisztáson, útnak indultunk a Peleaga-patak völgyében fekvő tengerszemek felé. A meredek kaptatók fáradtságát hamar feledtette az a mesebeli világ, amely lépésről lépésre tárult elénk. Üde páfrányok hajoltak az ösvény fölé, mohával borított kövek emelkedtek ki a fák gyökerei közül, a kristálytiszta patakok halk csobogással kísérték utunkat, a levegőt pedig vadvirágok illata töltötte be. Az ösvény kígyózva vezetett egyre magasabbra, mintha maga a hegy mutatná az utat egy titkos, elvarázsolt birodalom felé.

A tengerszemekhez érve hosszú percekig nem tudtunk betelni a látvánnyal. A vízből kiemelkedő zöld sziget, a még virágzó havasszépe rózsaszín foltjai és a Janka-liliomok aranysárga szirmai olyan díszletet alkottak, amellyel csak a mesékben találkozni. Innen tovább kapaszkodtunk a 2508 méter magas Păpușa csúcsára. A magasból kitárult elénk a Retyezát lenyűgöző panorámája: körös-körül komor és büszke hegyormok, mélyen alattunk pedig a cirkuszvölgyek kristályos tengerszemei csillogtak. A csúcson állva egy pillanatra minden fáradtság elillant, és csak a hegyek végtelen csendje maradt.

Vasárnap újabb embert próbáló nap várt ránk. Utunk először a Kusztura-nyeregbe vezetett, majd onnan leereszkedtünk a Peleaga-patak völgyébe, hogy újra nekivágjunk a magasságnak: célunk a hegység legmagasabb pontja, a 2509 méteres Peleaga-csúcs volt. Útközben érintettük a lenyűgöző Peleaga-tavat is, amely mélykék tükrével szinte mozdulatlanul őrizte a körülötte tornyosuló sziklafalakat. A csúcs meghódítása után ugyanazon az útvonalon tértünk vissza a táborhelyre. Fáradtan, de élményekkel gazdagodva érkeztünk vissza – azzal az érzéssel, mintha két napra teljesen kiléptünk volna a hétköznapok világából. A „2500-as projekt” második állomása ismét bebizonyította, hogy a magas hegyek nem csupán csúcsokat és szintkülönbségeket jelentenek. A Retyezát valami sokkal többet ad: fenséges ormokat, titokzatos tengerszemeket, csobogó patakokat, színes vadvirágokat és végtelen nyugalmat. Talán ezért is olyan különleges ez a vidék. Mert a Retyezát ösvényein járva mintha újra fellapoznánk gyerekkorunk mesekönyvét – azzal a különbséggel, hogy most mi magunk váltunk a történet szereplőivé.

Négy 2500-as csúcs egy hétvége alatt a Fogarasi-havasokban

A projekt folytatásaként egy kétnapos, látványos magashegyi túrára indultunk a Fogarasi-havasokba, hogy feljussunk a Buteanu-, a Călțun-, a Lespezi- és a Negoj-csúcsokra. Július 25-én, szombaton reggel harminckét fős csapatunk kisbusszal utazott Marosvásárhelyről a Bâlea-tóhoz. Innen könnyű, könnyített zsákkal indultunk a Buteanu-csúcs meghódítására. Túránk során sejtmes, ködös hangulatban érintettük a Vaiuga-csúcsot is. A Buteanuról való ereszkedés közben a ködben nyíló kis ablakon át megpillanthattuk a mélyben fekvő Bâlea-tavat, majd visszaértünk a kisbuszhoz. Felvettük a nehéz hátizsákokat, és elindultunk a Călțun-tóhoz, ahol a csodás naplemente fényeiben vertünk sátrat.

Másnap reggel ismét könnyű felszereléssel indultunk útnak, hogy egyetlen túra keretében hódítsuk meg a Fogarasi-havasok három óriását: a Călțun-, a Lespezi- és a szomszédos Negoj-csúcsot. A körtúra technikás, kitett, láncos szakaszokat is tartogatott. Délutánra értünk vissza a sátrainkhoz, gyorsan szedelőzködtünk, majd málháinkkal a Călțun-patak völgyét követve leereszkedtünk Piscu Negruhoz, ahol már várt ránk a kisbuszunk.

A kőóriások birodalmában – kétnapos túra a Bucsecsben

Augusztus első két napját mi is ezeknek a monumentális sziklafalaknak a társaságában töltöttük. Húsz lelkes túrázó indult útnak Törcsvárról (Bran) a Ciubota-völgyön keresztül, hogy a természet óriási lépcsőfokain felkapaszkodva eljusson az Omu-csúcson magasodó legfőbb szirtig. Kezdetben a hegyi patak mellett, lankásan emelkedett az ösvény. Ahogy azonban elértük a lépcsőzetes cirkuszvölgyeket, a kapaszkodás egyre meredekebbé és technikásabbá vált. A fáradtságot azonban minden méteren feledtette a pazar látvány. Újra és újra megálltunk megcsodálni a különleges formájú sziklaalakzatokat, a színpompás havasi virágokat és a sziklák között fürgén ugráló, pajkos zergéket. A bárányfelhők lassú tánca közben a hegy is kegyes volt hozzánk, kellemes időt biztosítva a hosszú emelkedőhöz.

Vacsoraidőre érkeztünk meg Románia legmagasabban, 2505 méteren fekvő menedékházához, az Omu-menedékházhoz. Itt lenyűgöző naplementében volt részünk, hajnalban pedig a felkelő nap vörös korongja lassan emelkedett a horizont fölé, újabb felejthetetlen látvánnyal ajándékozva meg a korán ébredő csapatot. Reggeli után útnak indultunk a 2501 méteres Capu Morarului, valamint a 2503 méter magas Bucura Dumbrava csúcsokra. Innen egy rövid szakaszon az egykori, ezeréves határ nyomait is követtük, amely a Magyar és a Román Királyság között húzódott. Régi határköveket kerestünk, miközben a hegyek csendje és a körülöttünk elterülő panoráma egy egészen más korszakba repített bennünket.

Lassan azonban elérkezett a leereszkedés ideje. A Bucsecs egy másik látványos völgyét, a Szarvasok-völgyét (Valea Cerbului) választottuk visszaútnak. A fennsíkról hosszú, szerpentines ösvény vezetett le, amely sok helyen keresztezte az időszakos patak sziklás medrét. Az alpesi zónában itt is végig elkísértek bennünket a Molnár-gerinc lenyűgöző sziklafalai. Mielőtt elértük volna az erdőhatárt, a hegy szelleme még egy különleges meglepetést tartogatott számunkra: megpillanthattuk a sziklák királynőjét, a havasi gyopárt. Az erdőbe érve már egy egészen más világ fogadott: a gombák és az erdei gyümölcsök birodalma, ahol a zord sziklás táj lassan átadta helyét a fenyvesek csendjének. Végül megérkeztünk Bușteni-be, ahol már várt ránk a kisbusz. Ez a két nap ismét bizonyította, hogy a Bucsecs jóval több annál, mint amit a felvonók, a Szfinx és a Babele környéke mutat. A turistalátványosságok mögött ott rejtőzik egy másik Bucsecs: vadabb, csendesebb, titokzatosabb és talán még szebb. Ez a kőóriások igazi birodalma – ahol a legendák életre kelnek minden szikla mögött, és ahol a hegy minden lépéssel egy kicsit közelebb enged magához.

Túra a Fogarasi-havasok keleti részén – augusztus 15–16.

Kétnapos túránkat a Brassó megyei Breaza településről kezdtük, ahol vállunkra vettük a hétvégi felszereléssel megrakott nagyzsákokat, és nekivágtunk a Pojarta-völgy kanyargós, vadregényes ösvényének. A patak apró vízeséseinek hűsítő párája és a lucfenyők kellemes árnyéka igazán jólesett a városi kánikula után. Egy idő után magunk mögött hagytuk a völgyet, és meredek kaptatón kapaszkodtunk az Urlea-katlan irányába. Hamarosan elértük a 2019-ben leégett Urlea-menedékház romjai mellett található tisztást, ahol megtartottuk első nagyobb pihenőnket. Innen folytattuk az emelkedést a hegység gerince felé, útközben többször is megállva, hogy egy-egy maréknyi friss áfonyával pótoljuk az energiánkat. Amikor végre kiértünk a gerincre, a lenyűgöző alpesi táj láttán szinte azonnal elfelejtettük a hosszú és meredek kapaszkodás fáradalmait. A délutáni órákban megérkeztünk a festői katlanban megbúvó Urlea-tóhoz; lábunkban már komolyan éreztük az 1750 méternyi szintemelkedést és a 14 kilométeres távot. A sátrak felállítása és a tábor berendezése után hamar nyugovóra tértünk. Szükségünk is volt a pihenésre, hiszen vasárnap újabb tartalmas nap és két 2500 méter feletti csúcs meghódítása várt ránk.

Vasárnap reggel 8 órakor, a táborbontást követően rögtön a főgerinc felé indultunk. A kapaszkodó után egy szélvédett, biztonságos helyen hagytuk a nehéz hátizsákokat, és immár könnyített felszereléssel vágtunk neki a célpontjainknak. Az időjárás és a füves hegyi terep is kegyes volt hozzánk, így egymás után hódítottuk meg a Fogarasi-havasok két szomszédos, 2500 méter feletti óriását: a Dara (2501 m) és a Hârtopul Darei (2506 m) csúcsokat. A csúcscsokik elfogyasztása és a fényképek elkészítése után visszatértünk a nagyzsákjainkhoz. A főgerinc egy rövid szakaszát követve megkezdtük a hosszú ereszkedést Szombatfalva (Sâmbăta de Sus) irányába. A vasárnapi 15 kilométeres szakasz a maga 450 méternyi pozitív és brutális, 1700 méternyi negatív szintkülönbségével alaposan próbára tette a térdeinket és a kitartásunkat, de a megszerzett élmények mindenért kárpótoltak bennünket. Jó hangulatban haladtunk lefelé, és este 18 órára elértük a völgyben várakozó kisbuszt. Ez a hétvége ismét bebizonyította, hogy hazánk mindig tartogat kellemes meglepetéseket. A Fogarasi-havasok kevésbé sziklás, keleti része is lenyűgöző szépségeket rejt: vadregényes völgyeket, csendes tavakat, havasi legelőket és olyan panorámákat, amelyekért érdemes újra és újra útnak indulni.

Fazakas Robi-emléktúra a Páring-hegységben

Az augusztus 22–23-án megtartott emléktúránk célja a Páring főgerincének mintegy 23 kilométeres szakaszának bejárása volt, miközben néhai túratársunk, Fazakas Robi emléke előtt is tisztelegtünk. Szombaton délelőtt a Petrozsény (Petroșani) melletti Páreng üdülőtelepről indultunk. Kezdetben lendületes tempót diktáltunk, ám hamar rájöttünk, hogy ezen a vidéken nem lehet – és nem is érdemes – sietni: a lenyűgöző panoráma újra és újra megállásra késztetett bennünket. Hosszabb pihenőt tartottunk a Kis-Páring (Parângul Mic), a Cârja és a Gemănarea-csúcsokon, majd elérkeztünk a nap legfontosabb célpontjához, a 2519 méter magas Nagy-Páringra (Parângul Mare).

A csúcsfotók elkészítése után leereszkedtünk a festői Mândra-tó mellé, ahol felállítottuk sátrainkat. A vacsora után megvártuk a sötétedést, és a magashegyi csendben gyönyörködve felnéztünk az éjszakai égboltra. A kristálytiszta időnek köszönhetően a Tejút látványa egészen különleges, életre szóló élményt nyújtott.

Vasárnap reggel komótosan tábort bontottunk, majd folytattuk utunkat a hullámzó főgerincen. Az első kapaszkodó végén a távolban már feltűnt a Cărbunele-csúcs melletti parkoló, ahol a buszunk várt ránk – tudtuk azonban, hogy addig még mintegy 12 kilométernyi gyaloglás áll előttünk. A kellemes hőmérsékletnek és a lenyűgöző tájnak köszönhetően ezen a napon már nyugodtabb tempóban haladtunk. Nem akartuk elsietni az utolsó kilométereket: inkább magunkba szívtuk a gerinc végtelen nyugalmát, a körülöttünk magasodó bérceket és a Páring semmihez sem hasonlítható vonulatait.

Útközben érintettük a Mohoru-csúcs alatt található emlékplakettet is, amelyet egykori túratársunk tiszteletére állítottunk még 2017-ben. Megálltunk, felidéztük alakját és azokat a felejthetetlen közös hegyi kalandokat, amelyek mindörökké összekötnek bennünket. Innen már csak néhány száz méter választott el a parkolótól. Mielőtt hazaindultunk volna, a Transalpina út mentén található kis vendéglőben egy jóleső, meleg vacsorával zártuk a kétnapos utazást. Ez a hétvége ismét bebizonyította, hogy a Páring-hegység hazánk egyik igazi természeti gyöngyszeme – egy olyan hely, ahová évszaktól, időjárástól és a lábunkban lévő kilométerektől függetlenül mindig érdemes visszatérni. A hegyek minden alkalommal adnak valami újat: egy új látóhatárt, egy friss élményt, egy közös történetet. Ezen a hétvégén pedig mindez Robi barátunk emlékével is gazdagabb lett. 
(Német József Levente)