2008-08-09 23:13:31

Tisztelt táborlakók, kedves barátaim!

Gróf Zichy Ödön, az EKE tiszteletbeli tagja és a Révi Osztály elnöke 100 évvel ezelőtt így fogalmazott: „Petőfi az emberi lélek nyugtalanságát, elégedetlenségét a hegy és a völgy hasonlatával fejezi ki; a völgy a hegyre, a hegy a völgybe vágyakozik. Maga a természet azonban a szegényt éppúgy, mint a gazdagot megelégedetté teszi. Az egy-két holdas gazdálkodó ember gyönyörködik a barázdán, amely ekéje nyomában reménységgel kecsegteti. A vadász, mikor a rengetegben elfojtott lélekzettel lesi a vadat, egy-egy pillanatra szívével, lelkével felemelkedik a természet szépségén. A turista pedig a természetet önmagáért keresi, és önzetlenül szereti. A mint a híres műgyűjtő képes éveken át kutatni egy-egy ritkaságért, a vérbeli turista egy még emberi nyomot sem látott szikláért, egy-egy tüneményes kilátásért képes napokat és heteket áldozni. Sőt sokszor életét teszi kockára! Bátran mondhatjuk, hogy a turistaság a mai kor mozgató eszméi közé tartozik. Minél szélesebb rétegben terjesztjük a turistaság szeretetét, annál több embert teszünk – legalább egy időre – boldoggá. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tehát nemcsak hazafias, de emberies missziót is teljesít. Adja az ég ura, hogy ezen nemes munkát továbbra is lankadatlan szorgalommal végezze.”

Hogy mennyire alkalmasak és mennyire illőek napjaink rohanó világára gróf Zichy Ödön évszázados szavai, azt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a Vándortábor, amelyen közel 600 természetbarát elhatározta, hogy távol tartja magát a nyüzsgő világ fergetegétől és a természet csodáihoz fordul megnyugvásért, lazításért.
Az EKE 117 éves fennállása óta nagyon hasznos, hazafias, nevelő és sokszor úttörő munkát végzett. Gyakran hangoztatjuk, hogy „Ha a Föld Isten kalapja, Erdély a bokréta rajta”. Az elmúlt néhány nap alatt, az EKE Kolozsvári Osztályának köszönhetően újabb – különleges – virágokat tűzhettünk saját bokrétánkba. A Jád és Drãgan völgye, a Vigyázó csodálatos panorámája, a Szamos-bazár, a Sebes-vízesések, a Sequoia fenyők, Kalotaszeg felbecsülhetetlen kulturális, néprajzi és vallási értékei úgy illatozták be magukat lelkünkbe, hogy akárhányszor erre a vidékre vezet utunk, kellemes nosztalgiával gondolunk majd a XVII. Vándortáborban eltöltött napokra. A szervezők az időjárás istennőjénél is közbenjártak, hiszen a csodálatos napsütötte, párában úszó hajnalok és alkonyok csak fokozták a tábor élményeit.
Erdély olyan gazdag természeti szépségekben és kincsekben, hogy azok nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem felkeltik érdeklődésünket, és tettre is hívnak. Az EKE társa és lelkes barátja minden jóhiszemű természetjárónak. Kétségtelen, hogy az egyes EKE-osztályok szüntelen tevékenységének és az évente megszervezett vándortáboroknak a gyümölcse előbb-utóbb beérik. Egy esztendővel ezelőtt a vár-mezői tábor záróakkordján mindenki nagy izgalommal várta, hogy jelentsék be a 2008-as vándortábor hely-színét. Ez a bejelentés sajnos elmaradt. A Kolozsvári Osztály néhány lelkes tagja, látva, hogy a 16 éves hagyomány megszakadhat, összefogott, és a tábor szervezése mellett döntött. Mindannyian tudjuk, hogy milyen körülményes valamit újrakezdeni, amit félbeszakítottunk. Rövid idő alatt, megfeszített munkával ebben az évben sem maradt el a tábor, ezért köszönjük meg egy nagy tapssal a Kolozsvári Osztály munkáját.
Úgy gondolom, ez az a pillanat, amikor a kedves táborlakóknak örömmel jelenthetjük be, hogy a hagyomány folytatódik. És most kérem, hogy mindenki vegye elő zsebnaptárját, vagy jegyezze be határidő-naplójába a 2009. július 27. és augusztus 2. közti időszakot, ne tervezzen semmit más teendőt erre a pár napra, hiszen az EKE Nagyváradi Osztálya, pontosabban az EKE’91 Nagyvárad mindenkit szeretettel vár a XVIII. Vándortáborba a Fekete-Körös völgyébe. Üdvözöljük egy nagy tapssal a nagyváradiak majdani munkáját.
Teendőinkhez az is hozzátartozik, hogy feledjük az idei tábor esetleges szervezési hiányosságait és csak a jó élményeket vigyük haza, újságoljuk el ezeket barátainknak, remélve azt, hogy őket is az elkövetkező vándortáborok lakói között tudhatjuk majd.
Nem tehetem meg, hogy ne használjam ki az alkalmat és ne szóljak az EKE másik fontos követéről, az Erdélyi Gyopárról. Elődje, az Erdély 1892-ben látott napvilágot, és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal tájékoztatja az EKE tagságát, a természetbarátokat. Évente hat alkalommal jelenik meg folyóiratunk, kellemes külsővel, sok színes fotóval és gazdag tartalommal. Amennyiben Ön még nem olvasója lapunknak, forduljon bizalommal az egyes osztályok terjesztőihez, illetve a szerkesztőséghez, hogy még ma megrendelje a lapunkat. Ön, mint olvasó, végigkövetheti az EKE tevékenységét, a részletes túra- és élménybeszámolókat, ugyanakkor a magyarság fennmaradásához szükséges történelmi és honismereti értékes tudással is gyarapodik, és persze hozzájárul a lap fenntartásához.
Mint az EKE újonnan megválasztott országos vezetője, szeretném biztosítani a tagságot, hogy az EKE évszázados eszmeiségének szószólója leszek, felhasználva a jelenkor által felkínált modern lehetőségeket. A legjobb tudásommal fogom az egyesület erősítését és az összetartozást szorgalmazni, de ehhez szükségem van az egyes EKE-osztályok és társszervezetek, valamint minden egyes tag aktív részvételére és együttműködésére.
Szeretném, ha elvethetnénk az EKE magvait azokban a városokban is, ahol jelenleg még nincs tagszervezetünk, a meglévő osztályokat pedig úgy öntözzük, hogy azok erősödjenek, önállóan élni és fejlődni tudjanak, az EKE országos koszorújában meghatározó indák legyenek.
A mai világban képzeleteinknek nem szabhatunk határt. Bárhová eljuthatunk, ahová vágyakozunk, én mégis útravalóul arra biztatom Önöket, hogy ismerjük meg Erdély kincseit, járjuk be zugait, mert ugyebár mennyire igaz az, hogy: „előbb az inget vedd föl, aztán a bundát, előbb a hazát ismerd meg, aztán a nagyvilágot”.
Még egyszer megköszönve a tábor szervezőinek munkáját, a táborlakók példaképes részvételét, hálát adva a Teremtőnek, hogy ilyen szép idővel ajándékozta meg táborunkat, ezennel bezártnak nyilvánítom a XVII. székelyjói vándortábort, melyet egy közös tábortűzzel és mulatsággal fejezünk be. Viszontlátásra 2009-ben.


Dezső László

Székelyjó, 2008. július 31.