4. NAP
Jobbágyfalva – Sóvárad (Valea –Sărățeni) 25,5 km
„Ezer lépés tudom a választ:
Ha egy helyben állok, már az is fáraszt!
Ha élhetnék többször más helyen újra,
akkor is eljönnék erre az útra.”
- Road -
,,Mája, Márkod, Kendő, Selye / körülölel Nyárád tere” – ezen a szakaszon a Nagy-Nyárád völgyéből átjutunk a Kis-Nyárád vízgyűjtőjébe és a két Nyárád völgye által közrezárt térség falvain haladunk át, míg végül a Bekecs délkeleti határát képező Farkas-tetőn keresztül a Kis-Küküllő völgyébe érkezünk. A térképen M01-Ms-nek nevezett útvonal mintegy 25,5 km és nagyjából 8 óra alatt járhatjuk végig. Ezen a szakaszon rendelkezésünkre áll az M01-MsC nevű alternatív vonal is, amely a Nagy-Nyárád völgye és Kis-Nyárád vízgyűjtője közötti vízválasztót követi, tesz egy kitérőt a Nyárádmenti „Szentföld” központjának számító Mikházánál, majd felmegy Marosszék „Szent” hegyére, a Bekecsre, s végül a Farkas-tetőn csatlakozik vissza a fővonalba. Ezt az alternatív vonalat választva a Jobbágyfalva – Sóvárad táv 31,5 km és mintegy 11 órát vesz igénybe. Az elénk tárulólátvány, az élmény kedvezőidőjárás esetén lényegesen szebb, magával ragadóbb, de magányos zarándokoknak, illetve esős, viharos időben nem ajánlott.
Útvonal leírása
A Tündér Ilona Vendégháztól a patakmenti útra kapaszkodunk ki, majd hamarosan bal felé (északra) emelkedik a talajút. Az erdő alatt elágazáshoz érünk, a taposott út a szántóföldek közt folytatódik egyenesen, de mi jobbra kanyarodunk az erdő felé egy füves ösvényen. A fatörzseken felfedezhetjük a lila jelzéseket, de a Só-útja kopottabb sárga sáv jelzéseit is. Eleinte az erdő szélén, majd erdőben kapaszkodunk, amíg fel nem érünk a vízválasztóra. Visszatekintve a Nagy-Nyárád völgyére Jobbágyfalvát, Csíkfalvát és Nyárádszentmártont láthatjuk, valamint túloldalt kitárul előttünk a völgyben Mája. Tőle jobbra, a szemközti hegy alatt, mintha valósággal rejtőzködne, a vidék egyik legrégibb templomának, a berekeresztúri református templomnak tornya, s a Bekecsalja számos erdős-bozótos hegyháta, fel az egészet keretbe foglaló Bekecsig, s az ennek jobb oldalán feltűnő Siklódi-kőcsúcsáig.
A vízválasztón észak felé haladunk tovább, amíg elérünk a Csíkfalvát Májával összekötő, DC30-astalajútig. Itt főútvonalunk, az M01-Ms jobbra, Mája felé tér, az alternatív, M01-MsC vonal pedig a gerincélet követi tovább észak-északkeletre.
Mája felé szántóföldek köztereszkedik az út, majd miután beérünk a faluba, az első útelágazásnál letérünk a főutcáról, átmegyünk egy hídon, s a falu házai közt folytatjuk utunkat, míg egy háromszögű térre jutunk. Itt közkutat találunk, az úgynevezett „falu kútját”, jobbfelől pedig a házak mögött, a falu főutcáján állóreformátus templomot láthatjuk. Utunk balra, a temetőig emelkedik, majd onnan a DC28-as aszfaltos úthoz ereszkedik. Ezen észak felé (balra) haladunk tovább és nemsokára Márkodba érünk, melynek főutcáját követjük a református templomig.
A templom előtt táblák jelzik, hogy jobbra térve Kendőbe, illetve Nyárádselyébe érünk, míg a baloldali út (egyenesen előre) a ferences templomáról híres faluba, az ún. nyárádmenti „Szentföld” központjának számító Mikházára vezet. Kendő felé előbb kaptat a DC31-es út, aztán egy dombháton át bevezet a Bekecs délnyugati lábánál erdős környezetben rejtőzködő faluba. Hamarosan megpillantjuk a Kendő jelképének számító, 1837-ben épült, jellegzetes, népies fatornyú református templomot. A falu főutcáján megyünk végig, ahonnan kijutva hosszabb kemény emelkedő következik, majd a szerpentin után, a tetőre érve a Bekecsalja legmagasabban fekvő településén, Nyárádselyében találjuk magunkat, a falu nyugati határán levő útkereszteződésnél.
Innen, ha balra kanyarodunk, átválthatunk az alternatív útvonalra és tehetünk egy kitérőt Marosszék „Szent” hegyére, az 1080 méter magas Bekecsre, melynek látványa a tetőn álló Szent Kereszt kápolnával utunk során többízben elénk tárult. Az útkereszteződéstől előre tekintve Nyárádselye fölött, láthatjuk a falu délkeleti határán, az Agyagoson a Bekecs hegylábára felkanyargó utat, zarándok utunk folytatását. Az egyenesen előre vezető utcán a falu központjába jutnánk, de jelzéseink jobbra vezetnek, a falu szélén álló katolikus plébánia felé. A Szent Mária-Magdolna plébániát egy kis mellékutcában találjuk, betérhetünk oda, majd folytatjuk utunkat a központba lekanyargó utcán. Eljutunk a református templom elé, ott jobbra térünk, majd az üzletnél balra és továbbmegyünk, míg jobb oldalt, egy sarkon megtaláljuk a mázsáló mérleget. Mellette bemegyünk a mellékutcába, átmegyünk a hídon, majd az eléggé sáros utca íves kanyarokkal emelkedni kezd a meredek oldalon. Feljutva a Bekecs tömbje alatt találjuk magunkat, ahonnan pazar látványban tárul elénk Nyárádselye, s a bekecsalji térség, keleten pedig utunk folytatása a Bekecs alatt, majdnem szintben a Farkas-tetőig – ez a tévétoronnyal könnyen felismerhető – és mögötte a Siklódi-kő.
A Farkas-tető felé a talajút egy hatalmas körívet ír le, keresztezve a Súgó-patakok, vagyis a Kis-Nyárád forráságait, majd áthalad a fenyvessel ékeskedő Klastrom-bércén, melyen egykor kolostor állt. A bérc és a Farkas-tető közötti szakaszon, különösen a nyíltabb, füves részeken nem mindenhol volt tereptárgy, amire jelzést lehetett volna festeni, ezért ügyelnünk kell, hogyne tévedjünk az utunkat keresztező ösvényekre. Különösen ezen a szakaszon, de a legelőkön általában nyájakkal és az ezeket kísérő kutyákkal találkozhatunk, ezért érdemes elővigyázatosnak lenni.
A talajút a Nyárádmagyarós és Sóvárad közötti DJ135-ös műútba torkollik, a Farkas-tető alatti utolsó előtti kanyar közelében. A viszonylag forgalmas műút szélén elhaladunk az 1916-osbosnyák sírok, majd a tévétorony mellett. Mielőtt Sóvárad felé ereszkednénk, vethetünk még egy pillantást a Bekecsről a Nyárádmentére nyúló hegylábakra, délkeleten pedig már a hosszan elnyúló Kis-Küküllő völgyét látjuk, valamint szemben velünk a Siklódi-kőmagaslik. A tető alatti éles kanyar után az út hosszabb egyenes szakaszban folytatódik. A Sóváradot jelző 4-es kilométerkőnél figyelnünk kell, mert az áteresz előtt jobbra térünk az útról és a sánc jobb oldalán haladunk tovább a mezőn egy keréknyomon. Ez az erdőhöz érve ösvénnyé erősődik és lejteni kezd, miközben egy idő után jobboldalon gyümölcsös váltja az erdőt, majd elérünk a faluszéli gazdasági épületkerítésének sarkáig. A kerítés mentén megyünk tovább a kövezett úton és Sóvárad alsó végénél kijutunk a DN13A nevű országútra, a Mária-zarándokútinformációs és útjelző táblájával szemben. A falu felé haladunk tovább, majd az első utcán (Állomás utca) betérünk jobbra, elmegyünk a vasútállomás előtt, majd ismét jobbra térünk a DC135-ös útra, amely a síneken és a Küküllő hídján át kivezet a házak közül. Kevéssel a híd után, még a faluszéli házak között balra, meredeken kaptató talajutat látunk, melyet kétoldalt villanypásztor választ el az erdőtől és a szántóföldektől. Ezen, a villanypásztor övezte kapaszkodón jutunk el a falutól távol, a Siklódi-kő oldalán épült Keresztelő Szent János Remeteségig, ahol megtaláljuk szállásunkat.
A Mária-zarándokút a továbbiakban párszáz méternyi kapaszkodó után kettéválik. A főútvonal egyik ága a Siklódi-kő déli hegylábait keresztezi Énlaka felé és Udvarhelyszéken keresztül, Szentegyházáról a Tolvajos-tetőn át ér Csíksomlyóra. A másik a Siklódi-kő tömbjén halad nagyjából szintvonalon észak felé, majd Parajdra ereszkedik le, ahonnan a Bucsin-tetőn keresztül átjut a Gyergyói-medencébe, majd az onnan induló „keresztaljákkal” együtt, Marosfőn át, Szentdomokos felől megy be Csíkomlyóra.
Alternatív útvonal
M01-MsC:A Nagy-Nyárád vízválasztóján ágazik el a fővonalból, ahol utóbbi Mája felé ereszkedni kezd. Áthalad Mikházán és a Bekecsen, majd a Farkas-tetőn visszacsatlakozik a fővonalba. Ezt az útvonalat választva az össztávolság Jobbágyfalvától Sóváradig 31,5 km és körülbelül 11 órát vesz igénybe végigjárni, de igény szerint Mikházán szálláslehetőség is rendelkezésre áll. Ahogy a többi alternatív vonalon, úgy itt is narancssárga jelzéseket követünk.
Mája fölött nagy ívben jobbra kanyarodik a vízválasztó. Többnyire nyílt, füves terepen haladunk, így jól ráláthatunk a Nagy-Nyárád völgyére, ahol Jobbágyfalvát, Csíkfalvát és Nyárádszentmártont, majd Búzaházát is láthatjuk. A másik oldalon a gerinc balra ívelése után Márkodra, később pedig Kendőre nyílik rálátás, miközben a Bekecs széles alakja, a tetőn álló kápolnával mindvégig előttünk tornyosul. Márkod fölött mezőn vágunk keresztül, aztán baloldalon egy erdő határolja utunkat, míg jobb kéz felől szántóföldek vannak és keresztezzük a Márkodból Búzaháza és Deményháza közé átvezető köves utat (DC28A).
Továbbra is a vízválasztót követjük, ami enyhe kanyarulatokkal északkelet felé ível. Meglehetősen széttaposott, széles talajúton haladunk rajta, egyre bozótosabb terepen. Elmegyünk egy telefontorony mellett is, majd utunk egy jobboldalt suvadásos tetőre kapaszkodik fel, ahol egy hatalmas keresztet találunk. Ez az 571 méter magas Zakszőlő-tető, vagy egy régebbi nevén Zaklató, ahol a legenda szerint hajdanán őrhely állt és ahonnan vész esetén riasztották a környék lakosságát. A Zaklató elnevezés a gyakori riasztás nyomán ragadt e magaslatra. Az itt álló kereszt mintha a Nyárádmenti „Szentföld” – ahogy a felső Nyárádmente katolikus vidékét nevezik –kapuját szimbolizálná, ugyanis pazar látványként tárul elénk a Nagy-Nyárád völgyének felső szakasza, a katolikus lakosságú Deményházával, Mikházával, Nyárádköszvényessel és Nyárádremetével.
A kereszttől meredeken ereszkedünk, a bozótos, majd többnyire nyílt, füves területen, mindvégig a gerincélet tartva, míg egy erdő szélén elérjük a Márkod és Mikháza közötti DC28-as kövezett utat. Ezen lemehetünk a Nyárádmenti „Szentföld” központjának számító faluba, a Kájoni János által építtetett, XVII. századi ferences templomhoz.
Mikházáról, a már ismert úton visszamegyünk a gerincre, ahol utunk erdőben folytatódik tovább a vízválasztót követve. Jobboldalt feltűnik a Kendő fölötti völgy a Nyárádselye felé szerpentinező úttal, majd a jelzések balra kivezetnek a Nyárádselye és Mikháza közötti mezőre, ahol enyhén jobbra tartva bokrok mellett folytatódik az út. Elhaladunk néhány fa mellett is, amelyeken találunk jelzést, de az erdő szélétől nem nagyon állt rendelkezésre tereptárgy, amire megfelelő gyakorisággal festeni lehetett volna. Ezen a mezőn esztena szokott lenni, de ha nincs, akkor is általában legeltetés zajlik, ezért ajánlott óvatosnak lenni és csoportban maradni. Hamarosan csatlakozunk a Nyáradselyét övező, autóval is járható útra, amelyen balra megyünk tovább, elhaladunk a falu sportpályája mellett, aztán jobbról, a falu felől még egy út torkollik utunkba. Ezután egyre meredekebben kanyarog a Bekecsre vezető út és egyre messzebbre láthatunk el, különösen tiszta, páramentes időben. A jobboldalt látszó, úgynevezett Faluerdeje fölött a Só-útja, sárga sáv jelzéseivel jobbra folytatódik, míg a mi utunk tovább szerpentinezik felfelé. Érdemes egy rövid kitérőt tenni a Só-útja mentén és megtekinteni az erdő szélén a honvédsírokat és emlékművet (alsó Honvédemlékmű), ahol az 1916-os támadás áldozatai nyugszanak.
Az út nagy ívben balra kanyarodik, kikerüli a Bekecs-tető előterében magasló Csere-dombot, majd bevezet az erdőbe. Balkéz felől hamarosan véget ér az erdő és az utunk során távolból látott kápolna magaslik fölöttünk a hozzá vezető keresztúttal, amin felkapaszkodunk a közelmúltban épült Szent Kereszt kápolnához. A keresztút tetejéről tiszta időben nem csupán a Nyárádmente, hanem a Kis-Küküllő vidéke és a Maros völgye is kitárul előttünk. A kápolnától felmegyünk az 1080 méter magas Bekecs-tetőre, a pihenőhelyhez, ahonnan látszik a Siklódi-kő, Küsmödi-kő és a Firtos, de szerencsés esetben szinte egész Erdély a Déli-Kárpátok részét képező Fogarasi-havasok fűrészfogszerű gerincéig.
A tetőről az erdő mellett ereszkedik az út, majd a nyeregben elágazik, jobbra vissza Nyárádselyébe, balra pedig Szovátára jutnánk. A jelzések a két út közt, a szemközti fákon bevezetnek az erdei ösvényre, amelyen hamarosan a Körtvélyes-mezőre jutunk, ahol az egyre jobban kirajzolódó nyomvonal elvezet a mező délkelet felén található felső Honvédemlékműhöz. Az emlékoszlop, ahogy a Faluerdeje melletti és a Farkas-tető alatti is, az 1916. augusztus 27.-i román támadást követően, a szeptember 29 – október 5 közötti, a Bekecs birtoklásáért zajló harcok áldozatainak állít emléket.
Az emlékoszloptól enyhén jobbra vezet a nyomvonal, majd az erdőben lejt déli irányban. A fák közül többízben előtűnik a Farkas-tetőn álló tévétorony, majd kiérve az erdőből, hamarosan visszacsatlakozunk a jobbról, a Bekecs alsó teraszán jövő Só-útjára is. A mély vízmosásokkal szabdalt talajút szinte egyenes irányban vezet a Farkas-tető keleti oldalán a DJ135-ös műútba, ahol beletorkollik a Mária-zarándokút fővonalába. Sóvárad, illetve a Remeteségi szállás felé innen a lila jelzéseket követjük.
Szálláshely
Sóváradon, a Keresztelő Szent János Remeteségben, kapcsolattartó személy Gábor Hajnalka, elérhetősége: +40 740 068 602
Szintén Sóváradon a Mónika Kulcsosházban, a Vas utca 155 szám alatt, elérhetősége: +40 762 206 251
Az alternatív utat választók számára Mikházán a Janka Villábanáll rendelkezésre szálláslehetőség, elérhetőségei: +40 753 515 663 vagy
Helytörténet
Mája (Maia) első írásos említése a XV. század végéről származik. Egykor Berekeresztúr filiája volt, lakói reformátusok. Kápolnájáról 1720-ból van adat, melyet 1753-ban 28 pár ökörrel, kerekeken, a faluhoz közelebb vontattak. A közigazgatásilag Székelyberéhez tartozó település templomát 1860-ban építették. Májában, ahogy a szomszédos falvakban, Márkodban, Kendőben és Nyárádselyében is, még számos hagyományos módon épült, XIX. századi lakóházat, faragott kaput, gazdasági épületet találunk, valamint a székely népi építészet díszítőelemei gyönyörködtetnek.
Márkod (Mărculeni): Azelső írásos említés, amely már kétségtelenül erre a falura vonatkozik, a XVI. századból maradt fenn, Márkodfalva alakban. Lakói egykor Berekeresztúr egyházközségéhez tartoztak, s ez így maradt a református vallásra való áttérés után is. A XVIII. században a falutól nyugatra eső dombok egyikéről egy kápolnát leköltöztettek a faluba és 1729-ben önálló egyházközséggé vált. A Székelyberéhez tartozó település temploma 1824-1826 között épült.
Kendő (Cându), a Bekecs délnyugati előterében meghúzódó kis falu neve először a XVI. század elején szerepel oklevélben. Ahogy a szomszédos falvak, egykor Kendő is Berekeresztúr egyházközségéhez tartozott, ahonnan csak jóval a református vallásra való áttérés után, 1814-ben önállósodott. Mai templomát 1837-ben építették, ennek XIX. század elején épült fa haranglába, mely a népi építészet remeke, magára vonja az átutazó figyelmét. Közigazgatásilag Székelyberéhez tartozik.
Nyárádselye (Şilea Nirajului) a Bekecsalja legmagasabban, a Bekecs déli hegylábai közötti völgyben épült faluja. Az egykor Marosszék népesebb települései közé tartozó Nyárádselye a reformáció előtt Berekeresztúr filiája volt. Akkor, 1570-ben katolikus kápolnát építettek, de a lakosság egy része áttért a református hitre. Református egyháza 1649-ben önállósodottBerekeresztúrtól, a központban ma is látható templomot 1778-1800 között építették. A környékfalvaitól eltérően itt a lakosság egy része megmaradt katolikusnak, akik a templomukat meglehetősen sokáig, 1722-től 1787-ig építették. Ide, a sekrestye falában kialakított fülkébe menekítették a XVIII. század folyamán romba dőlt bekecsi Szent Antal kápolna kőkeresztjét. A közigazgatásilag Nyárádmagyaróshoz tartozó település környezetében a talaj felső, vízáteresztő rétege alatt agyagos, vízátnemeresztő réteg található, ezért bő esős időszakban fennáll a suvadás (fölcsuszamlás) veszélye. Többméternyi mély, vízzel átitatódott, elnehezült és megcsúszott réteget láthatunk a falu határában, a katolikus templom fölötti oldalon.
Sóvárad (Sărățeni) a Sóvidék legalsó faluja a Kis-Küküllő mentén gyönyörű környezetben fekszik, a tőle északnyugatra magasló Bekecs és a délkeletre húzódó Siklódi-kő között. Területén a II. században római castrum volt. A falu délnyugati részén, Kibéd határában a Köves- és Szénégető-patakok találkozása fölötti magaslaton egykor Csombod vára állt, amely a környező lakosság tatárjáráskori menedékhelye lehetett és amelynek már csak nyomai fedezhetők fel. A település neve valószínűleg az egykori római tábor maradványairól eredeztethető, amit a székelyek várnak neveztek. Első említése a XIII. századból való, amikor már temploma is volt. A reformáció idején – akárcsak a Kis-Küküllőmente környező falvainak többségében – a lakosság áttért a református hitre. Ma is álló templomát a XVIII. században építették. Az 1881-ből fennmaradt műemlék iskola, fából ácsolt tornyával és régi fapados osztálytermével különös hangulatot áraszt. A Nyárádmentéhez hasonlóan, Sóvárad is bővelkedik székelykapukban és a népi építészet egyéb remekeiben. 2004-ben különvált Szovátától, azóta önálló község.
A sóváradi Keresztelő Szent János Remeteséget egy tanyából alakították át a Mustármag közösséget létrehozó Papp László, evangelizációval megbízott római katolikus pap irányításával. A szálláshelyeken és közösségi színtereken túl két fakápolna és lelkigyakorlatra alkalmas helyiségek talalhatóak itt.
Mikháza (Călugăreni) a Nyárádmenti „Szentföld” legjelentősebb egyházi központja a Nagy-Nyárád bal partján terül el, neve személynévből származik. Határában egykor római castrum állt, melyet a mai napig várnak neveznek. A falunak a XIV. század elején már temploma volt. 1634-ben Boszniából jött ferencesek telepedtek meg itt, akik 1636-ra felépítették kolostorukat és egy kápolnát. Az épületek állaga hamarosan leromlott, és a szerzeteseket elűzték. 1666-ban Kájoni János, mint Mikházára kinevezett rendfőnök, új kolostort építtetett, a kápolnát kibővíttette, a templomba orgonát készíttetett és itt írta meg az Organo Missale gyűjteményt. Örökre beírta nevét a zenetörténelembe a Kájoni Kódex egyik fő szerzőjeként, melyben értékes preklasszikus és korabeli egyházi és világi énekeket és orgonaművet jegyzett le. A mikházi kolostor a XVII. századtól a székelység művelődési életének szellemi központja volt, könyvtára mintegy 4000 kötetet számlált, ezek megmaradt részét Csíksomlyón őrzik. A kolostor volt a marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium őse, amely 1785-ig működött a faluban. A ferences templom kriptájában Erdély több neves családjának tagja nyugszik.A kolostortemplom előtt egy 1673-ban épült galambbúgos székelykapu állt, amelyet a hagyomány szerint Kájoni János tervei alapján építettek. Ez a legrégebbi hiteles székelykapu, amely 1913-ban a budapesti Néprajzi Múzeumba került, helyébe 1930-ban másikat építettek. Az 1728-ban épült, a falu feletti temetőben álló Keresztelő Szent János fakápolnát az erdélyi népi építészet remekeként tartják számon. Cintermében állították ki a temető XVIII-XIX. századi düledező sírköveit. A kápolna alapjai alatt gyökerező hárs a hagyomány szerint Erdély legrégibb élő fája. Mikháza neves szülöttének, Kacsó Sándor (1901-1984) írónak szülőháza ma emlékház, amelyben emlékszobát rendeztek be a falu másik híres szülötte, Széllyes Sándor (1932-2006) népdalénekes, rímfaragó tiszteletére is, aki a kommunista diktatúra által beárnyékolt időkben némi derűt igyekezett belopni a magyarság életébe. Mikházán a színjátszás hagyománya többszázados múltra tekint vissza. Korabeli feljegyzések szerint a helyi „oskola” diákjai a ferencesek támogatásával magyar és latin nyelvű előadásokat tartottak. A közelmúltban Széllyes Ferenc színművész ötletének köszönhetően megnyitotta kapuit a Csűrszínház, amely az itt bemutatott előadásokkalminden nyáron a környék fő művelődési központjává válik. Kallós Zoltán adományaként Mikházán látható a neves néprajzkutató válaszúti szobájának berendezése. A település közigazgatásilag Nyárádremetéhez tartozik.
A Bekecs Marosszék „szent” hegye, a Sóvidéki-dombvonulat részét képezi. Északnyugat – délkelet irányban húzódik a Görgényi-havasok középső részének előterében, melytől a Szakadát-nyereg választja el. Legmagasabb pontja, a Bekecs-tető 1080 méterével hegyként magaslik a környező völgyek, medencék fölé. Északnyugaton a Nagy-Nyárád, délkeleten a Kis-Küküllő határolja. Tőle északkeletre a Szakadáti-, Szováta-, Sebes- és Juhod-patakok a Sóvidéki-medencét alakították ki. A délnyugati oldalán, a Bekecsaljának is nevezett térségben eredő Súgó- és Cigány-patakok Nyárádmagyarósnál a Kis-Nyárádot hozzák létre.
A Bekecs-tetőn egykor Szent Antal kápolna állt, melyet a XVII. század elején építettek, keresztkövén az „1600 Az bekecsi kápolna köve IHS” felirat állt. A XVIII. századra romos állapotba került, majd Orbán Balázs, a „legnagyobb székely” ottjártakor, a XIX. század második felében már csak alapfalait láthatta. Harangja Búzaházára, kőkeresztje Nyárádselyébe került. Ez utóbbi a katolikus templom bejáratánál ma is megtekinthető. 2005-ben egy új kápolna alapjait tették le a Bekecs-tetőn, majd 2011-ben sor került a Szent Kereszt kápolna felszentelésére. Később elkészültek az ide vezető kálvária (keresztút) stációi is. Hajdanán a Szent Antal kápolnához évente kétszer, Szent Kereszt hetében és szeptember elején zarándokoltak fel, de a búcsújárás hagyománya ma is él, évente több százan jönnek fel ide.
A Bekecs nyugati felének alsó lonkáján (teraszán) a „Rabsonné útjá”-nak nevezett Só-útja vezetett Mikháza és Szováta között, a hegy délkeleti magaslatán, a Körtvélyes-tetőn pedig középkori várat emleget a hagyomány. Az itt létezett egykori várnak azonban ma már nyomát sem látjuk. A Bekecs-tető keleti oldalán erdő által övezett mezőt találunk, amelyet a környékbeliek Veszély-mezejének neveznek. A szóbeszéd szerint egyik tatárjáráskor, amíg a fegyverviselő férfiak élelemszerzés miatt távol voltak, valaki elárulta ezt az eldugott rejtekhelyet, s az oda menekült nőket, gyerekeket és időseket a tatárok kegyetlenül lemészárolták, vagy rabszíjra fűzték. Románia csapatai az 1916. augusztus 27-i támadást követően szeptember 26-ra Parajd-Szováta térségéig nyomultak előre. Az Osztrák-Magyar Monarchia galíciai frontról átcsoportosított ezredeinek köszönhetően szeptember 29-október 5 között a Bekecs környékén sikerült visszaverni a támadást, majd fokozatosan visszaszorítani a támadókat az eredeti országhatárok mögé. A marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Egyesület évről-évre ünnepélyes felvonulásokat és megemlékezéseket szokott tartani az elesett honvédek emlékműveinél.
ZARÁNDOKOK IMÁJA
Uram, légy az utazó társasága,
irányadója az elágazásoknál!
Adj neki erőt, amikor elgyengül,
védelmezd veszély közben,
oltalmazd az út során,
adj árnyékot a nap hevében,
világíts a sötétségben,
nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi
és szilárdítsd meg szándékában!
Az előforduló esetleges hibákért előre is szíves elnézésüket kérjük!
Köszönjük!