Csukás Nem tartozom a kirándulgatók azon csapatához akik egyszer már voltak valahol, azt kipipálják s többet arrafele sem mennek. Mindig érhet meglepetés, mindig tud valami újat érdekeset mutatni a hegy, vagy más a társaság, más a hangulat – s igazából ez a maradandó élmény – egy barátokkal tett kirándulás hangulata. Színek - Égető András Ha választhatok több ajánlat közül, akkor természetesen azt választom, ahol még eddig nem voltam. De egy jó társaság kedvéért szívesen visszatérek kedves és már ismert hegyek közé is. A csapat - Önkioldó Így történt ez június végén is amikor egy szombat hajnalban három autóval elindultunk a Csukásba. Már voltam ott egyszer, de akkor a szó szoros értelmében lemosott az eső a hegyről. A barátaim régebben készült fotóin láttam csak, hogy hol is jártunk. Ehhez képest most reggel is szakadó esőben indultunk, oda is értünk épp időben 11 körül a Muntele Rosu vendéglőhöz ami a túrák kiindulópontja volt. Találtunk egy barátságos, otthonos kis menedékházat (Cabana Silva) mert valahogy nem éreztük jól magunkat a nagyon elegáns csillogó poharakkal terített, hófehér abrosz mellett. Silva menedékház - Józsa Botond Délig még mind esett szakadatlanul, így kénytelenek voltunk komoly foglalkozással elütni az időt: magoztunk, kockáztunk, söröztünk, barkohbáztunk, sőt három házikót is lefoglaltunk, mert azt már sejtettük, hogy nehezen lesz ebből sátorozás. De nem adtuk fel, s jól jártunk, mert egy hirtelen támadt szél lefújta a felhőtakarót a hegyről s ott szikráztak előttünk a Vörös havas sziklái a napsütésben. Tüneményes gyorsasággal összepakoltunk s már indultunk is neki a hegynek a piros háromszög jelzésen fel a Vörös havason át a Zăganu gerincre. Zăganului gerinc - Péterffy Anna E. Látványos, szép út, nem is nagyon nehéz, másfél-két óra alatt a Gropsóra tetőn voltunk, magunk alá gyűrtünk 500 méternyi szintkülönbséget. Innen vezetett tovább a piros kereszt a Zăganu csúcs fele. Virágok - Péterffy Anna E. Az irány az jó is volt, csak az idő kezdett újra barátságtalan lenni, így a társaság egy része visszavonulót fújt. Eső után gomolygás - Péterffy Anna E. Azok jártak jól akik folytatták még egy órányit az utat, mert az idő nem lett rosszabb, viszont egy olyan gyönyörű sziklás tetőre értek amelyiken kaszálni lehetett a havasi gyopárt. Látszik, hogy olyan útvonalat választottunk amerre nem sokan járnak. Havasi gyopár - Péterffy Anna E. A következő nap barátságosnak tűnő időben indultunk útnak. Ugyanis köd volt és mi abban reménykedtünk, hogy csak felszáll, vagy elfújja a szél. De nem. Szerencsére nem. Így lehetett részünk olyan élményben mint még soha. Az ugyanis gyakori élmény, hogy reggel ha épp egy magas hegyen ébredsz: Rekettyésen, Csalhóban, Fogarasban stb. A völgyekben az éjszaka folyamán kialakult köd amolyan alpin - tengerként látszik, de ez az élmény a Csukás csúcson egyedülálló volt. Felhők fölött fotózva - Józsa Botond Ragyogó napsütés volt azon a pár négyzetméternyi területen, az 1945 méteres csúcson és körben semmit sem lehetett látni, csak a dunyhaszerű ködtengert. Pedig szép időben az egész Baiului hgs. vonulata, a Nagykőhavas sziklatornyai és Bodzaforduló fele levő hegyek is gyönyörűen látszanak. Csukásbeli kilátások - Péterffy Anna E. De mi akkor semmi más kilátási lehetőségre nem cseréltük volna el azt az élményt, hogy a lábunktól 3-4 méternyire gomolygó köd-tenger partján álltunk és az a ragyogó fehérség töltötte be a teret amíg a szem ellátott. Egészen testközelből éltük meg, hogy a felhők fölött mindig kék az ég és süt a nap, bár nem is sütött, inkább szikrázott, mert a fehéren gomolygó pára is visszaverte. Persze a lényeget, a „hasznos információkat” nem írtam meg: sárga sáv jelzés vezet a Cabana Muntele Rosu – tól (1300 méter) a régi Csukás menedékházig, innen piros sáv a csúcsra. Lehangoló látvány az a régi menedékház. Valaha jobb időket is megélt. Remek túrós –tejfölös puliszkát lehetett vacsorázni nagy bögre friss tejjel (én még kipróbáltam), sőt kényelmesen lehetett lakni is az egyszerű priccseken. Tisztaság volt és meleg. Látszott, hogy van gazdája, most kifosztottan, félig romba dőlve néz bele vakon a világba. A jobb sorsra érdemes régi Csukás menedékház - Péterffy Anna E. Így viszont a fentebb említett menüt +1 finom csorbát a szálláshelyünkön (Cabana Silva) tettük magunkévá. Ismét csak hálás tudok lenni azért, hogy maradt még bőven felfedeznivaló, hogy nem mutatta meg magát egészen a hegy, hogy tudott olyan sejtelmes ködfátyolba öltözni, mint egy titokzatos hölgy, aki szántszándékkal kacérkodik veled, hogy újra és újra meghódítsd :). Évicsek