Őszies napsütés volt, elég hideg már, hogy nyárnak ne nevezhessük. Amúgy igazából ősz sem volt még, a havas a zöld különböző változataiban pompázott, a fenyők mélyzöldjétől a lombhullatók különböző árnyalatain át a fű szinte sárgás világoszöldjéig. Igazi kirándulóidőnek örülhettünk.

A Libán-tető közelében voltunk, ahol a Görgényi-havasok tömbje a Hargitában folytatódik, de a földrajzi felosztásból a békés kiránduló semmit sem érzékelhet. Ha délkeletre néz, a Fertő-tető (1589 méter) s a Madarasi- Hargita (1800 méter) erdős kúpjaiban gyönyörködhet, északnyugaton pedig a Cigány-kő oldalának fenyves – nyíres, ligetes erdeibe vész bele a tekintete.
Túránkat valamivel fennebbről, a Sikaszó-patakába jobbról beömlő Szobásza-patak menti út végén levő úgynevezett „Morcos-tanyától" indítottuk. Onnan gyakorlatilag a patakon vezető köves erdei ösvényen haladtunk felfele, míg kiértünk a Csudáló-kő mezejére, ahol fokozatosan megnyílt körülöttünk a láthatár.

Előbb a már említett Csudáló-kőre (1528 méter), aztán túránk célpontját képező Csomafalvi Dél-hegyre (1694 méter),

majd egyre távolabbi tájakra láthattunk rá, mint például a Hargita vonulatára, a vele szemben húzodó Csíki-havasokra, keleten a Hagymás-hegységre s a Gyergyói-havasokra, valamint délnyugaton Udvarhelyszék vidékére.
Ösvényünk egy esztena érintésével a kéksávos gerincútba csatlakozik, melyen északnyugat felé folytattuk utunkat a Csudáló-kő alól, két hajdani, Görgényi-havasokbeli ikerkráter közös peremén. Míg a Dél-hegy alá nem értünk, nagyjából szintet tartva, kényelmes erdős szakaszon haladunk, onnan viszont a mezőről meredeken emelkedni kezd az ösvény, majd szinte elvész egy fiatal fenyvesben, de végül kivezet a Bodó-tisztásra, ahol jobbról a Gyergyócsomafalváról feljövő kékpont jelzések csatlakoznak. Ez utóbbi jelzések felkísérnek a látványos sziklafalakkal teletűzdelt erdőn a Dél-hegy csúcsára.

Az érintetlen fenyves látványa, a havasi virágok, a rengeteg gomba, az erdei gyümölcsök – málna, áfonya, stb. – ízei bőven kárpótoltak a meredek sziklás, bozótos terep fáradalmaiért. A csúcs alatti kilátóhelyről elénk táruló látványban gyönyörködve pedig bátran kijelenthetjük: megérte.

Valóságos térképként szemlélhettük a Gyergyói-medencét és környezetének hegyeit – ráadásul mindez mintha csak a lábaink előtt heverne nyitott könyvként – de a távolban a Csalhóig és Csíki-havasokig is elláttunk.

Az élmény annyira lebilincselő volt, hogy szinte megfeledkeztünk, hogy még a csúcsra is fel szeretnénk menni. Onnan, fentről a sűrű erdő miatt kilátás nincs, de beírtuk magunkat a fémdobozban levő füzetbe, majd a megismert úton lesétáltunk autóinkhoz. A háborítatlan havasi táj látványa a délutáni napsütében, a mezőkön szabadon legelésző lovak békéje kellemessé, felejthetetlenné tette az ereszkedést.

                                                                                                   Andris