Elfelejtett ösvényeken, avagy túra az Öreg-tetőre (Görgényi-havasok) Vasárnap reggel találkozunk Gálfi Péterrel, az egyezségünk szerint, a maroshévízi vasútállomáson. A túratrervünk a Kőgombák – Öreg-tető – Bérces – Fancsal lett volna, onnan pedig a legrövidebb úton vissza a vasúthoz. Utunk első része, vagyis a hévízi termál-vízesés megtekintésétől, a kék sáv jelzéses gerincúton, a Kőgombákig, mondhatni különösebb esemény nélkül zajlott. Hacsak azt nem számítjuk, hogy ki kellett kerülnünk néhány juhászkutyát ezen szakaszon. A Kőgombáknál Péter geoládát rejtett el, majd onnan megtekintettük a tájat. A további utunkat kémleltem. Megdöbbentő volt számomra, hogy a Magyarós-patak völgye felső részétől egészen az Öreg-tetőtől keletre levő főgerinc magasságáig csóré a hegy. A kő marad, 2008. május 8. Kivágtak egy hatalmas erdőrészt teljesen. Morbid látványt nyújtott. Vajon mi következik még ezután? Végül fák csak parkokban maradnak? Érintetlen természet, 2006. augusztus 20. Majd továbbindultunk a fennebb már említett kék sáv jelzésen. Ha eddig kifogástalan volt a jelzések állapota, innen már kopottabbak voltak és egyre hiányosabbak. Hamarosan elértük a Magyarós-patak völgyét épp a lepusztított rész szélénél. Itt lépten-nyomon ágakon tapostunk. Nem követtük a gerinc fele vezető utat, a völgyön felfele, mivel jelzést csak egy meredeken a völgyből jobbra kifele vezető ösvényen fedeztünk fel. Így a völgyet épp csak kereszteztük. Ezt nem is bántam, mert borzalmas látvány a csupasz hegyoldal. Itt erdőben haladtunk és kilátásunk nem sok volt. A jelzések eleinte nagyon régiek, de követhetőek voltak. Viszont valahonnan a kék sáv mellé bejött egy kék kereszt (valószínű Galócásról), majd egy kék pont is. Jelzés volt valamikor bővebben Ezek szintén nagyon régi jelzések lehetnek. Több helyen már csak a nyomukat fedeztük fel a fatörzseken. Az ösvény egyre meredekebb lett, s ráadásul egyre több széldöntéses szakaszon kellett átvergődnünk, a többnyire száraz erdőben. Vad idők lehettek... A fenyőknek zöldje csak valahol nagyon magasan a fejünk felett volt. Néha kikerültük a kidőlt fatörzseket, másokon átmásztunk, vagy éppen alattuk bújtam át. Az ösvény elágazásainal a legtöbbszőr semmi jelzés nem látszott, így néha elég sok időbe telt az jelzett út folytatását felkutatni. De ez egyelőre még sikerült. Az út egy, nagyobb balra kanyarulatánál egy kunyhót találtunk, ahonnan szép kilátásunk nyílt a Kelemen főgerincére. Egy balkanyarban szép kilátásunk volt... Fennebb az út egyre szűkült, a széldöntéses torlaszok között lassan ösvényként folytatódott, majd ezen is alig lehetett haladni az átnyúló ágak között. Már közel jártunk az Öreg-tetőhöz, mikor a fák egyre alacsonyabbak lettek s az aljnövényzet egyre gazdagabb. Itt az ösvény keskeny csapássá szűkült, majd teljesen eltünt az aljnövényzetben. A jelzések már rég nem voltak követhetőek, így innen egy rövid bolyongás következett. Ahol könnyebb volt átjutni a fenyők között arra haladtunk, nagyjából a csúcs felé. Majd csak a GPSvezetett a közelben levő csúcshoz. Azt eléggé furcsálltam, hogy majdnem déli irányba volt tőlünk a csúcs, de utólag, a túránkról hazafele menet, BBBnek az új térképét látva megértettem miért. Az én régi térképem viszont semmilyen ösvényt sem jelzett északról az Öreg-tetőre. A csúcs előtt még az ösvényen volt egy kissebb kilátási lehetőségünk a Kelemenre s a Maros völgyére. Az Öreg-tető csúcsára felérve sűrű erdő fogadott. Oszlop a csúcs közelében Előbb egy földkupac közepében álló hegyes faoszlop, vagy minek is nevezzem, tünt fel, majd egy rozsdás táblát találtunk az egyik fán. Olvashatatlan tábla a csúcson A tábla feirata már alig olvasható. Vizsgálódásaink alapján azt is feltételeztük, hogy valaki forditva tette fel, vagy tehette vissza. Később ettől nem messze még egy, kétirányba mutató, hasonlóan rozsdás táblát találtunk. Öregtetőt jelző kétirányú tábla Ennek a felirata is csak részben kivehető, a felirat komolysága pedig egyszerűen megmosolyogtatónak tünt. Ez utóbbi tábla jelzi az Öreg-tető csúcsát (1634 m), és kiolvasható szövegrésze az innen Galonyára (?!) való menetidőt közli (utólag megtudtam, hogy mégis helyesen), másik fele olvashatatlan. Azt hiszem nem sokkal lettünk volna tájékozottabbak, ha azt is ki tudjuk silabizálni. A csúcson körülnéztünk, majd a további utat kerestük. Majdnem teljesen lekopott, nagyon hiányos jelzéseket találtunk. Igaz ezekből néhol ugyanazon fán 4 félét is: kék sáv, kék kereszt, kék pont és piros sáv. Ez utóbbi sejtésem szerint a főgerincet kellett volna jelezze. Ebben a dzsungelben, ösvény nélkül viszont ilyen hiányosan sehova sem vezetett minket. Az Öreg-tető csúcsrégiója egyszerűen dzsungel. Ráadásul egy jó térképünk (csak nagyon régi, hibás) és egy valamilyen túraleírásunk sem volt a vidékről. Így inkább a GPS szerint visszaindultunk az idáig megtett utunkon. További bolyongás a követhetetlen főgerincen igen veszélyes lett volna. Visszautunk a Kőgombákig ugyanaz az útvonal volt, onnan pedig a Magyarósi-patak völgyébe ereszkedtünk le. Hévízere beérve épp hogy elértük a vonatjainkat. Péter, a szó szoros értelmében, a már mozgó vonatot érte el, én pedig vagy 20 percet kellett várnom. Az állomáson is alig volt időm bekapni a maradék szendvicsemet a vonat érkezése előtt. Térkép az útvonallal, pirossal jelölve a megtett út Minden összegezve egy szép túra volt. Kár ezért a hegyért. Nem kéne ennyire elhanyagolni, mert szép az Öreg-tető és a Bércest (1645m), meg a Fancsali-tetőt (1690 m) is be lehetne iktatni a turistacélpontok közé. Talán megérné. Végül álljon itt néhány adat. A megtett távolság 32 km, a szintkülönbség 1170 m. A túra időtartama 8 óra volt. A Maroshévíz – Kőgombák között megtett távolság 10 km, légvonalban 8,1 km. A Kőgombák – Öregtető között megtett távolságról egész pontos adat nem áll rendelkezésemre (5,5 – 6 km között), légvonalban 2,65 km. GPS által mért tengerszint fölötti magasságok: Kőgombák 1173 m, Öregtető 1639 m. GPS Pontok: Leírás Lat. [N] Long. [E] Magasság Termál vizesés Maroshévíz 46.917790 25.350800 667 m Forrás a Bánffy strand mellett 46.914680 25.346980 697 m A kisebb görgényi kőgomba 46.853940 25.298170 1169 m A nagy görgényi kőgomba 46.854500 25.297950 1173 m Öreg-tető 46.838350 25.272490 1639 m Szöveg, fotó: Kocsis András, EKE Marosvásárhely GPS adatok: Gálfi Péter, Csíkszereda
Csukás Nem tartozom a kirándulgatók azon csapatához akik egyszer már voltak valahol, azt kipipálják s többet arrafele sem mennek. Mindig érhet meglepetés, mindig tud valami újat érdekeset mutatni a hegy, vagy más a társaság, más a hangulat – s igazából ez a maradandó élmény – egy barátokkal tett kirándulás hangulata. Színek - Égető András Ha választhatok több ajánlat közül, akkor természetesen azt választom, ahol még eddig nem voltam. De egy jó társaság kedvéért szívesen visszatérek kedves és már ismert hegyek közé is. A csapat - Önkioldó Így történt ez június végén is amikor egy szombat hajnalban három autóval elindultunk a Csukásba. Már voltam ott egyszer, de akkor a szó szoros értelmében lemosott az eső a hegyről. A barátaim régebben készült fotóin láttam csak, hogy hol is jártunk. Ehhez képest most reggel is szakadó esőben indultunk, oda is értünk épp időben 11 körül a Muntele Rosu vendéglőhöz ami a túrák kiindulópontja volt. Találtunk egy barátságos, otthonos kis menedékházat (Cabana Silva) mert valahogy nem éreztük jól magunkat a nagyon elegáns csillogó poharakkal terített, hófehér abrosz mellett. Silva menedékház - Józsa Botond Délig még mind esett szakadatlanul, így kénytelenek voltunk komoly foglalkozással elütni az időt: magoztunk, kockáztunk, söröztünk, barkohbáztunk, sőt három házikót is lefoglaltunk, mert azt már sejtettük, hogy nehezen lesz ebből sátorozás. De nem adtuk fel, s jól jártunk, mert egy hirtelen támadt szél lefújta a felhőtakarót a hegyről s ott szikráztak előttünk a Vörös havas sziklái a napsütésben. Tüneményes gyorsasággal összepakoltunk s már indultunk is neki a hegynek a piros háromszög jelzésen fel a Vörös havason át a Zăganu gerincre. Zăganului gerinc - Péterffy Anna E. Látványos, szép út, nem is nagyon nehéz, másfél-két óra alatt a Gropsóra tetőn voltunk, magunk alá gyűrtünk 500 méternyi szintkülönbséget. Innen vezetett tovább a piros kereszt a Zăganu csúcs fele. Virágok - Péterffy Anna E. Az irány az jó is volt, csak az idő kezdett újra barátságtalan lenni, így a társaság egy része visszavonulót fújt. Eső után gomolygás - Péterffy Anna E. Azok jártak jól akik folytatták még egy órányit az utat, mert az idő nem lett rosszabb, viszont egy olyan gyönyörű sziklás tetőre értek amelyiken kaszálni lehetett a havasi gyopárt. Látszik, hogy olyan útvonalat választottunk amerre nem sokan járnak. Havasi gyopár - Péterffy Anna E. A következő nap barátságosnak tűnő időben indultunk útnak. Ugyanis köd volt és mi abban reménykedtünk, hogy csak felszáll, vagy elfújja a szél. De nem. Szerencsére nem. Így lehetett részünk olyan élményben mint még soha. Az ugyanis gyakori élmény, hogy reggel ha épp egy magas hegyen ébredsz: Rekettyésen, Csalhóban, Fogarasban stb. A völgyekben az éjszaka folyamán kialakult köd amolyan alpin - tengerként látszik, de ez az élmény a Csukás csúcson egyedülálló volt. Felhők fölött fotózva - Józsa Botond Ragyogó napsütés volt azon a pár négyzetméternyi területen, az 1945 méteres csúcson és körben semmit sem lehetett látni, csak a dunyhaszerű ködtengert. Pedig szép időben az egész Baiului hgs. vonulata, a Nagykőhavas sziklatornyai és Bodzaforduló fele levő hegyek is gyönyörűen látszanak. Csukásbeli kilátások - Péterffy Anna E. De mi akkor semmi más kilátási lehetőségre nem cseréltük volna el azt az élményt, hogy a lábunktól 3-4 méternyire gomolygó köd-tenger partján álltunk és az a ragyogó fehérség töltötte be a teret amíg a szem ellátott. Egészen testközelből éltük meg, hogy a felhők fölött mindig kék az ég és süt a nap, bár nem is sütött, inkább szikrázott, mert a fehéren gomolygó pára is visszaverte. Persze a lényeget, a „hasznos információkat” nem írtam meg: sárga sáv jelzés vezet a Cabana Muntele Rosu – tól (1300 méter) a régi Csukás menedékházig, innen piros sáv a csúcsra. Lehangoló látvány az a régi menedékház. Valaha jobb időket is megélt. Remek túrós –tejfölös puliszkát lehetett vacsorázni nagy bögre friss tejjel (én még kipróbáltam), sőt kényelmesen lehetett lakni is az egyszerű priccseken. Tisztaság volt és meleg. Látszott, hogy van gazdája, most kifosztottan, félig romba dőlve néz bele vakon a világba. A jobb sorsra érdemes régi Csukás menedékház - Péterffy Anna E. Így viszont a fentebb említett menüt +1 finom csorbát a szálláshelyünkön (Cabana Silva) tettük magunkévá. Ismét csak hálás tudok lenni azért, hogy maradt még bőven felfedeznivaló, hogy nem mutatta meg magát egészen a hegy, hogy tudott olyan sejtelmes ködfátyolba öltözni, mint egy titokzatos hölgy, aki szántszándékkal kacérkodik veled, hogy újra és újra meghódítsd :). Évicsek