Elfelejtett ösvényeken, avagy túra az Öreg-tetőre (Görgényi-havasok)

Vasárnap reggel találkozunk Gálfi Péterrel, az egyezségünk szerint, a maroshévízi vasútállomáson. A túratrervünk a Kőgombák – Öreg-tető – Bérces – Fancsal lett volna, onnan pedig a legrövidebb úton vissza a vasúthoz.
Utunk első része, vagyis a hévízi termál-vízesés megtekintésétől, a kék sáv jelzéses gerincúton, a Kőgombákig, mondhatni különösebb esemény nélkül zajlott. Hacsak azt nem számítjuk, hogy ki kellett kerülnünk néhány juhászkutyát ezen szakaszon. A Kőgombáknál Péter geoládát rejtett el, majd onnan megtekintettük a tájat. A további utunkat kémleltem. Megdöbbentő volt számomra, hogy a Magyarós-patak völgye felső részétől egészen az Öreg-tetőtől keletre levő főgerinc magasságáig csóré a hegy.

A kő marad, 2008. május 8.

Kivágtak egy hatalmas erdőrészt teljesen. Morbid látványt nyújtott. Vajon mi következik még ezután? Végül fák csak parkokban maradnak?

Érintetlen természet, 2006. augusztus 20.

Majd továbbindultunk a fennebb már említett kék sáv jelzésen. Ha eddig kifogástalan volt a jelzések állapota, innen már kopottabbak voltak és egyre hiányosabbak. Hamarosan elértük a Magyarós-patak völgyét épp a lepusztított rész szélénél. Itt lépten-nyomon ágakon tapostunk. Nem követtük a gerinc fele vezető utat, a völgyön felfele, mivel jelzést csak egy meredeken a völgyből jobbra kifele vezető ösvényen fedeztünk fel. Így a völgyet épp csak kereszteztük. Ezt nem is bántam, mert borzalmas látvány a csupasz hegyoldal.
Itt erdőben haladtunk és kilátásunk nem sok volt. A jelzések eleinte nagyon régiek, de követhetőek voltak. Viszont valahonnan a kék sáv mellé bejött egy kék kereszt (valószínű Galócásról), majd egy kék pont is.

Jelzés volt valamikor bővebben

Ezek szintén nagyon régi jelzések lehetnek. Több helyen már csak a nyomukat fedeztük fel a fatörzseken. Az ösvény egyre meredekebb lett, s ráadásul egyre több széldöntéses szakaszon kellett átvergődnünk, a többnyire száraz erdőben.

Vad idők lehettek...

A fenyőknek zöldje csak valahol nagyon magasan a fejünk felett volt. Néha kikerültük a kidőlt fatörzseket, másokon átmásztunk, vagy éppen alattuk bújtam át. Az ösvény elágazásainal a legtöbbszőr semmi jelzés nem látszott, így néha elég sok időbe telt az jelzett út folytatását felkutatni. De ez egyelőre még sikerült.
Az út egy, nagyobb balra kanyarulatánál egy kunyhót találtunk, ahonnan szép kilátásunk nyílt a Kelemen főgerincére.

Egy balkanyarban szép kilátásunk volt...

Fennebb az út egyre szűkült, a széldöntéses torlaszok között lassan ösvényként folytatódott, majd ezen is alig lehetett haladni az átnyúló ágak között. Már közel jártunk az Öreg-tetőhöz, mikor a fák egyre alacsonyabbak lettek s az aljnövényzet egyre gazdagabb. Itt az ösvény keskeny csapássá szűkült, majd teljesen eltünt az aljnövényzetben. A jelzések már rég nem voltak követhetőek, így innen egy rövid bolyongás következett. Ahol könnyebb volt átjutni a fenyők között arra haladtunk, nagyjából a csúcs felé. Majd csak a GPSvezetett a közelben levő csúcshoz. Azt eléggé furcsálltam, hogy majdnem déli irányba volt tőlünk a csúcs, de utólag, a túránkról hazafele menet, BBBnek az új térképét látva megértettem miért. Az én régi térképem viszont semmilyen ösvényt sem jelzett északról az Öreg-tetőre. A csúcs előtt még az ösvényen volt egy kissebb kilátási lehetőségünk a Kelemenre s a Maros völgyére.
Az Öreg-tető csúcsára felérve sűrű erdő fogadott.

Oszlop a csúcs közelében

Előbb egy földkupac közepében álló hegyes faoszlop, vagy minek is nevezzem, tünt fel, majd egy rozsdás táblát találtunk az egyik fán.

Olvashatatlan tábla a csúcson

A tábla feirata már alig olvasható. Vizsgálódásaink alapján azt is feltételeztük, hogy valaki forditva tette fel, vagy tehette vissza. Később ettől nem messze még egy, kétirányba mutató, hasonlóan rozsdás táblát találtunk.

Öregtetőt jelző kétirányú tábla

Ennek a felirata is csak részben kivehető, a felirat komolysága pedig egyszerűen megmosolyogtatónak tünt. Ez utóbbi tábla jelzi az Öreg-tető csúcsát (1634 m), és kiolvasható szövegrésze az innen Galonyára (?!) való menetidőt közli (utólag megtudtam, hogy mégis helyesen), másik fele olvashatatlan. Azt hiszem nem sokkal lettünk volna tájékozottabbak, ha azt is ki tudjuk silabizálni.
A csúcson körülnéztünk, majd a további utat kerestük. Majdnem teljesen lekopott, nagyon hiányos jelzéseket találtunk. Igaz ezekből néhol ugyanazon fán 4 félét is: kék sáv, kék kereszt, kék pont és piros sáv. Ez utóbbi sejtésem szerint a főgerincet kellett volna jelezze. Ebben a dzsungelben, ösvény nélkül viszont ilyen hiányosan sehova sem vezetett minket. Az Öreg-tető csúcsrégiója egyszerűen dzsungel. Ráadásul egy jó térképünk (csak nagyon régi, hibás) és egy valamilyen túraleírásunk sem volt a vidékről. Így inkább a GPS szerint visszaindultunk az idáig megtett utunkon. További bolyongás a követhetetlen főgerincen igen veszélyes lett volna.
Visszautunk a Kőgombákig ugyanaz az útvonal volt, onnan pedig a Magyarósi-patak völgyébe ereszkedtünk le. Hévízere beérve épp hogy elértük a vonatjainkat. Péter, a szó szoros értelmében, a már mozgó vonatot érte el, én pedig vagy 20 percet kellett várnom. Az állomáson is alig volt időm bekapni a maradék szendvicsemet a vonat érkezése előtt.

Térkép az útvonallal, pirossal jelölve a megtett út

Minden összegezve egy szép túra volt. Kár ezért a hegyért. Nem kéne ennyire elhanyagolni, mert szép az Öreg-tető és a Bércest (1645m), meg a Fancsali-tetőt (1690 m) is be lehetne iktatni a turistacélpontok közé. Talán megérné.
Végül álljon itt néhány adat. A megtett távolság 32 km, a szintkülönbség 1170 m. A túra időtartama 8 óra volt. A Maroshévíz – Kőgombák között megtett távolság 10 km, légvonalban 8,1 km. A Kőgombák – Öregtető között megtett távolságról egész pontos adat nem áll rendelkezésemre (5,5 – 6 km között), légvonalban 2,65 km. GPS által mért tengerszint fölötti magasságok: Kőgombák 1173 m, Öregtető 1639 m.

GPS Pontok:

Szöveg, fotó: Kocsis András, EKE Marosvásárhely

GPS adatok: Gálfi Péter, Csíkszereda