www.ekeMVH.ro - Erdélyország az Én hazám (Szilágyi Eszter)

Erdélyország az Én hazám 0kt. 10-11 között az EKE Marosvásárhelyi Osztálya honismereti túrát szervezett a Székelyföldre a következő útvonalon: Marosvásárhely - Székelyudvarhely - Csíkszereda - Csíkszépvíz - Lóvész (Karakkói völgyhíd) - Gyimesbükk - Székelyderzs - Székelykeresztúr és Marosvásárhely. 24-en indultunk: EKE-sek és azok barátai, valamint Monyka (észt lány) a Pro Europa Ligától. Utunka Maros terétől a Nyárád mentét átszelve a Kis-Küküllő völgyén át halad, majd rátérünk a székely Sóvidék területére. Ellenállva a korondi kirakodóvásárnak a Nyikó mentén folytatjuk utunkat, majd Udvarhely vidékére érkezve meglátogatjuk Orbán Balázs sírját és emlékművét, egyben tisztelgünk a "legnagyobb székely" előtt. Innen már csak egy kőhajításnyira van Udvarhely, Hargita megye második legnépesebb városa, mely a Nagy-Küküllő folyó felső szakaszán fekszik. Természetesen itt is megállunk és végigsétálunk a főtéren útba ejtve a város főbb nevezetességeit: Ferences templom és kolostor vagy Barátok temploma, vele átellenben a 2004. május 22-én felavatott Emlékezés parkja, amely 13 bronz mellszoborból áll: Kós Károly, Bethlen István, Weselényi Miklós, Bethlen Gábor, Fráter György, Szent László király, Csaba királyfi, Hunyadi János, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Bem apó, Nyírő József és a Vándor székely hazatér. A Márton Áron tér 1. szám alatt található a Református Kollégium (Ó Kollégium) amelyet Bethlen János alapított 1670-ben, a 2-es szám alatt pedig az új épület,amely a Benedek Elek Tanítóképző nevet viseli, előtte a nagy író szobra. A főtér következő ékessége a református templom, amelynek építtetője Baczkamadarasi Kis Gergely (1737-1787), a ref. kollégium rektorprofesszora. A Szent Miklós hegyen található a római katolikus plébániatemplom a 18. századvégi erdélyi templomépítészet egyik műremeke. Mondhatnánk azt is, hogy Udvarhely a szobrok városa is, hiszen a főtéren a már említett szobrok mellett még megtalálható Orbán Balázs és Márton Áron római katolikus püspök bronzszobra, valamint a "Vas-székely" szobor és hősök emlékműve. Utoljára említem a Vármegyeházát, a mai Városházát, amely 1895-96-ban épült eklektikus stílusban. Főtéri sétánk utolsó mozzanataként a csoport egy részének sikerült bejutnia az épület zárt udvarába és onnan a díszterembe, amely 2003. október 28-án Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke jelenlétében felvette a Szent István nevet. Ugyanezen a napon a díszteremben leleplezték a Szent István szobrot. A terem látványa minden elképzelést fölülmúlt, ezt látni kell. fotó: Papp Klára Vissza az autobuszba, elhagyjuk Udvarhelyt, Fenyéd és Máréfalva után a Cekend-tető következik, ahonnan a Központi-Hargita panorámája látszik. Következik a Homoródok vidéke, amely tulajdonképpen a Kis- és Nagy-Homoród folyók völgyében meghúzódó falvak összességét jelenti. Mindkét folyó a Központi-Hargitából ered, Homoród községnél egyesülnek, és együtt ömlenek az Oltba Szászugra határában. Megállás nélkül folytatjuk utunkat, csodálva az őszi színpompás erdőt, lassan megérkezünk a Tolvajos-tetőre (979 m). Ezt a területet egykor erdő borította, itt történt meg, hogy 1567-ben a gyergyóalfalui István pap vezetésével pünkösd szombatján a székelyek szétverték Zsigmond János seregét, és megvédték katolikus egyházukat a Csíki- és Gyergyói-medencében. Csíkszeredát kikerülve haladunk tovább, Csíkszépvíz a következő megálló. Gyergyó után ide is örmények telepednek le 1668-ban, Apafi fejedelemsége idején. Az örmény jelenlétnek köszönhette fejlett kereskedelmét és iparát. Ma is városias hangulata van. Az örményeknek külön templomuk és pajuk volt, a templom 1781-ben épült és minden tekintetben hasonlít a gyergyói örmény templomhoz. fotó: Péterffy Anna A római katolikus templom 1890-92 között épült. A padok a csíksomlyói kegytemplomiak mintájára készültek. A harangokat Pozsonyból, a szobrokat Tirolból vásárolták. Az ortodox templom 1879-ben épült. Csíkszépvíz után Csíkszentmihály következik, a hozzá tartozó kis falvak: Csíkvacsárcsi, Ajnád és Lóvész. Római katolikus temploma "megállásra kényszerít". "1448-ban épült", de Orbán Balázs szerint még korábbi. A templomot alacsony fal veszi körül, nyolc bástyával és lőrésekkel ellátva. Sajnos nem tudunk bemenni, mert zárva van. fotó: Péterffy Anna Ajnád után Lóvész következik, neve olyan erdőírtást jelent, ahol lovakat legeltettek; szorvány település, Moldvából betelepített családok lakják. Innen kezdődik utunk kalandosabbik része, mert a "két út áll előttem, melyiken induljak?" kérdésre a rossz utat választjuk és a nagy busz meg kell forduljon, ami nem kis teljesítmény, hisz a keskeny döcögős út próbára teszi az amúgy nyugodt, kiegyensúlyozott sofőrünk türelmét. Végre megvan a Karakó híd, a látvány lenyűgöző, ipari remekmű, a szépségéhez természetesen az őszi táj is hozzájárul a maga színeivel. Gyorsan felkapaszkodunk a tetejére (lépcső vezet fel), 61 m magasan van, teljes hossza 264 m, központi boltozatnyílása 100 m. fotó: Papp Klára Egy kis előzmény: a Csíkszereda - Gyimesbükk vasútvonal 50 km-es szakaszát 1895 őszén kezdték el építeni. Rengeteg földmunka, sok völgyhíd és az alagút építése nehezítette a vasút kivitelezését. A híd terhelési próbáját 1897 szeptemberében végezték. 1916-ig állt, amikor bajor tűzszerészek felrobbantották a központi részét, amely a völgybe zuhant, és használhatatlanná vált. 1917-ben újjáépítik, és elnevezik Károly hídnak IV. Károly magyar királyról. 1944-ben a németek újból felrobbantják, majd 1945-ben újra készítik, de csak ideiglesen, majd egy bukaresti építkezési vállalat 14 hónapot dolgozva a ma is látható formában adja át. fotó: Kiss Zoltán Visszakanyarodunk autóbuszunkkal a főútra, és erdőkoszorúzta szerpentineken a Fügés-tetőre érkezünk (1159 m). Itt van a Tatros vize és a Szépvíz patakának a vízválasztója, innen kezdődik a Gyimes vidéke. Sajátos „Patakország”, amelyet három nagyközség lakói népesítettek be: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Lakói a római katolikus gyimesi csángók, akik a székelység egyik jellegzetes etnikai csoportja. Gyimesfelsőlokon található a Gyimesek legelső középiskolája, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium. 1993-ban kezdték el építeni, saját bentlakással is rendelkezik (itt volt a száláshelyünk). fotó: Dósa László Gyimesközéplok szinte teljesen összenőtt Felsőlokkal, Hargita megye utolsó településével, hiszen Gyimesbükk már Bákó megyéhez tartozik (1968-tól). A falu a történelmi Erdély egyik legkeletibb települése, a Tatros felső szakaszán a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. Első utunk a faluban az őrházhoz vezetett, amely néhány méterre a hajdani román-magyar határtól áll, és amely a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. fotó: Péterffy Anna Az őrház 1897-ben épült, 1920 után már a CFR használta, 1940-44 között ismét a MÁV használta, ekkor az épület pincéjében lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. 1960-tól megszűnt az őrházi szolgálat, az épület állaga romlani kezdett. 2007-ben a Budakeszi Kultúra Alapítvány gyűjtést indított Erdélyben és Magyarországon az őrház felújítására. Az átadásra (2008 pünkösdje) különvonat érkezett Budapestről a helyszínre. A felújított őrházban vasúttörténetikiállítás látható. Az őrházat Bilibók Ágoston gondjaira bízták, aki készségesen elmagyarázza a kiállított tárgyak történetét, még könyvet is írt: A Csíkszereda – Gyimesbükkvasútvonal története címmel, amely már második kiadását érte meg. fotó: Dósa László Miután végighallgattuk Bilibók Ágoston érdekes előadását, lementünk a bunkerbe, ahol II. világháborús tárgyak vannak kiállítva, majd felkapaszkodtunk a várba, amelyhez hosszú lépcsősor vezet. fotó: Dósa László A várat Bethlen Gábor építtette 1626-ban. A 18. században II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta a mai nevét. A vár ma már szinte nem is létezik, még romjai is alig vannak, mégis ami arra késztetett, hogy felmenjünk rá, az a három darab Monarchia-beli határkő, amiből az egyiket mi is láthattuk, még napvilágnál. Amit még megnézhettünk a sötétedés beállta előtt, az a Liviu Rebreanu sírja és a szovjet katonák temetője. Másnap a Csíki Székely Múzeum "vándorkiállítását" tekintjük meg, amely az egyiptomi fáráók világába kalauzol, eredeti múmiákat, hieroglifákat lehet látni, és elsősorban az Egyiptomiak halotti kultuszára összpontosít. Miután végignéztük a kiállítást, jóleső érzés volt látni a rendbe tett vár előtti sétányt, hiszen eddig csak bukdácsolva lehetett eljutni a várig. Vissza a buszba, vissza Udvarhelyre, hisz a következő megállónk Székelyderzs lenne, de előtte még egyszer megállunk Udvarhelyen, hiszen a déli bejáratnál található a Jézus-kápolna: 13. századi építmény, a környék legrégebbi egyházi jellegű emléke. Eredeti kazettáit egy javítás alkalmával múzeumba vitték, helyükbe másolatok kerültek. A kápolnát kőfal veszi körül. Felsőboldogfalvát elhagyva Keresztúr vidékére érkezünk, és Székelyderzset Kányádon keresztül érjük el. A dimbes-dombos, elég nehezen megközelíthető falu Udvarhely vidékének egyik legjelentősebb műemléktemplomát rejtegeti. Sokat írnak, mesélnek róla, de maga a látvány mindent fölülmúl. Ezért nem is részletezem a leírását, hisz az Erdélyi Gyopár 4-es számában ez már megtörtént. fotó: Kémenes Árpád Visszafordulva a főutra az agyagfalvi emlékműnél állunk meg, amelyet a hirtelen elhunyt Kulcsár Béla tervei szerint Hunyadi László és Kiss Levente szobrászművészek fejeztek be. Itt fogadták el 1506-ban a Székely Önkormányzat Szabályzatát, majd 1848-ban az erdélyi románokhoz és szászokhoz intézett kiáltványt. Hivatalos leleplezése 1990-ben volt. fotó: Nagy Lajos Székelykeresztúr - utunk utolsó állomása - a Nagy-Küküllő jobb partján fekszik. Főbb látnivalói: Petőfi Sándor szobra, a római katolikus templom (1458), az unitárius templom (1781-1792), Orbán Balázs és Berde Mózes szobra, ref. templom (1822-1834), végül a Gyárfás-kúria. Egyes források szerint a Wesselényi család valamelyik tagja építette, mások szerint a Bethlen és Kemény családok tulajdona lehetett. Mivel a Gyárfás család vásárolta meg, innen a Gyárfás-kúria név. Itt töltötte utolso estéjét Petőfi Sándor 1849. július 30-án, itt a kertben levő körtefánál szavalta el az "Egy gondolat bánt engemet" című versét. A kertben levő körtefa Petőfi körtefája néven ismeretes, vaspántokkal fogták össze a fát, hogy ne dőljön ki, majd az egészet kerítés védi, így tisztelegnek az utódok a nagy költő emléke előtt. Hát nagyjából ennyi fért bele a kétnapos kiruccanásunkba, és remélhetőleg jövőre más tájakra menve csodálhatjuk Erdélyország szép tájait. Szilágyi Eszter