Számomra a kirándulás, Márai szavaival élve: „a világ érzéki megérintése”. Amikor a karantén elkezdődött, végig gondoltam, hogy a szeretteimmel való találkozás után ez hiányozna a legjobban. Úgy is, mint a szabadság megélésének lehetősége. S mivel külföldre nem lehetett még menni, így, hogy megvigasztalódjam, gyorsan keresgélni kezdtem azokat a helyeket, melyekre még feltétlenül el kell mennem, hogy amint lehet, készen álljak az indulásra. Már akkor megtaláltam az egymáshoz közeli két helyet, melyek mindig is vonzottak: a zsilvásárhelyi Brancusi művek, és szülőfaluja, Hobita, valamint Horezu, a híres fazekasközpont.

Horezu kolostor.

Keveset, nagyon keveset tudunk egymásól, magunkról! Nem értjük, hogy miért hangsúlyozza ki a tismanai hölgy, hogy, bár számunkra Horezu csak 100 km, számára, azok már a „valceni”-iek. „Noi suntem gorjeni”- mondja meggyőzően. Így indul aztán mindig az utólagos felfedező-kutató munka, mely által mindig rengeteget tanulok, mely után mindig feldereng egy kis fény, egyszersmind újabb helyekre is vezet.

Itt hallhatod az egyszerű múlt időt (perfect simplu: „fusei afara”- épp az előbb kinn voltam), amiről csak az iskolában hallottál, s amit már csak ezen a területen használnak.

Oda mész, és megérzed a helyet. Bemész egy templomba, és nem sötét és félelmetes, hanem otthonos. Úgy érzed, mintha az erdélyi protestáns templomaink berendezési tárgyai díszítéseinek távoli rokonai lennének. S aztán olvasol Ungro-Vlah egyházmegyéről (Curtea de Arges) valahol a távoli múltban.

Litovoi (Lytuoy) vajdaságát először IV. Béla királyunk említi 1247-ben, a Johannitáknak adott kiváltságlevelében. Önálló egységet képez ez a terület Olténián belül is, más a lakóinak eredete is. Innen indul a híres 1821-es Tudor Vladimirescu féle felkelés, melynek emlékhelyei mindenhol megtalálhatók. A többrendbeli osztrák megszállás a Havasföldön legelőször ezt a területet érintette. Különleges ez a hely!

Gorji viselet a Tismana-i múzeumban.

Bár általában egyedül vagy a családommal kirándulok, ezúttal két útitársat választottam, Szilágyi Esztert, akivel már az EKE Honismereti Kör több kirándulásán is voltam és Vulkán Zita barátnőmet, akivel hasonló az érdeklődésünk és a ritmusunk.

Úgy gondoltuk, hogy, bár e cikk keretei nem teszik lehetővé a látnivalók részletes ismertetését, de az utunkba eső látnivalók puszta felsorolása segítséget jelenthet mások számára. Még akkor is, ha csak azt tudatjuk, hogy ezek a megnézésre érdemesek, illetve, segíthet a tervezésben az, hogy mennyi látnivaló fért bele egy napunkba.

Június 10-én, szerda délután indultunk Marosvásárhelyről. A szállásunk a szászvárosi ferences kolostorban volt. Az úton, mivel nem volt nagy forgalom, és a vihar sem csapott még le ránk, beugrottunk a marosújvári Mikó kastélyt megnézni. Szívfacsaró látvány fogadott. Itt még mindig meg lehetne állítani a pusztulást!

Már esőben néztük meg az útvonalból mindig kieső enyedi szecessziós volt megyeházát kívülről. Az estébe még egy szászvárosi séta is belefért.

11-én délelőtt három dák várat látogattunk meg. Sarmisegetuza Regia fele menet egy kis medvebocs volt a fogadónk. Második a Cetatea Costesti (Cetatuie)/Várhegy  vára volt. Innen egy gyönyörű hágón mentünk át Ludesti de Jos majd  Ocolisu Mic-on át  a 668 A útra  Piatra Rosie/ Bosoród-Vereskő várhoz. Ehhez Bosorod falut érintve Luncani falu végétől 2 km-re kell  eltérni balra. Az út jól ki van jelölve, és a nagyon gödrös földutat, hirtelen tökéletes, frissen öntött egysávos aszfaltút váltja fel, mely a vár lábáig vezet. A gödrös úton továbbmenve elérhetjük a Cioclovina barlangot is. Az Eszter által megtalált kilátótól gyönyörű látvány nyílt a völgyre, melyről épp felszállt a finom felhőfátyol az eső után.

A környéken több ősrégi vár is található, melyek egy következő felfedező út tárgyai lesznek. (https://www.cetati-dacice.ro/hu/lel%C5%91helyek/banita/r%C3%A9g%C3%A9szeti-l%C3%A1tnival%C3%B3k, Karczag Ákos-Szabó Tibor: A Kudzsiri–havasok dák várai) Mindenik csodálatos és egyedi hangulatú volt a maga nemében. A szerencsés időpont különleges ajándéka volt a magány, az intimitás, a csend, a látogatók hiánya, melyet az utunk során mindvégig élveztünk.

A nap során Targu Jiuban foglaltunk szállást. A nagy záporban sajnos csak az autóból csodáltuk meg a XVI században Perényi Péter által épített Krivádiai őrtornyot, melynek célja az volt, hogy a Havasalföldről a Vulkán-szorosán át Erdélybe illetve a Hátszegi-medencébe igyekvő kereskedőket megvámolhassa. Az őrtornyot Puj, Nagybár helyiségeket elhagyva egy völgyhíd előtt láthatjuk az út bal oldalán. (https://varak.hu/latnivalo/index/2765-Krivadia-Var/) Az Zsil-szoros túlsó bejáratát őrző Lainici-i kolostort is nyitva találtuk még. A gyönyörű olténiai kolostorokat általában Costantin Brancoveanu építtette akár egy régebbi kolostor alapjain, akár azokat renováltatta. Díszítési stílusuk, a Brancoveanu stílus a velencei reneszánsz elemeit használja a bizánci stílusú épületeken. Meglepő hasonlóságokat, hangulatokat fedezhettünk fel olasz reneszánsz díszítmények, erdélyi protestáns templomaink díszítményei, és ezek között. Ezek a templomok világosabbak, mint általában az ortodoxok. Freskóik gyönyörűek, alakjaik élők, színeik csodálatosan harmonikusak. A templomot körülvevő kolostorépületek tornácain és a kertecskékben rengeteg színes virág pompázik.

C.Brancusi - A csók kapuja.

12.-én csodáltuk meg Brancusinak A csend asztalát, A csók kapuját, másnap este pedig A végtelen oszlopot (1938). A kompozíció kihagyhatatlan élmény!

Targu Jiu-tól nyugatra vettük az irányt. A táj mindvégig csodálatos a hegyek lábánál a 67D úton Tismanaig. A 32 km-es út állomásait sorolom: kis ortodox fatemplom Frincesti-Pestisani (1823), Pestisani (1856). Hobita – Brancusi emlékház – kedves, nagy tudású muzelógus hölgy mesél! Tismana-i turisztikai információs központ – a jól tájékozott munkatárs megmutatta a helyi kis népviseleti múzeumot. Az oltean szőttesre (scoarta) az egyedi, helyi kézműves műhelyben csodálkozunk rá. Gyönyörű, de elérhetetlen árú szőtteseket, szőnyegeket, illetve ezek készítési folyamatát is láttuk. (http://povestidecalatorie.ro/covorul-oltenesc-valoroasa-traditie-romaneasca/) Tismana kolostor – barlangjában rejtették el a második világháborúban Románia, mintegy 200 tonna aranyát, és egyéb nemzeti kincseit. Az 50 évig titkos akciót a 2016-ban megnyitott Román Nemzeti Bank múzeuma mutatja be. Igazi kuriózum.

Ortodox fatemplom Frincesti-Pestisani-ban.

Sajnos ebből a napból kimaradt a „Ponoarele” nemzeti park! Helyette inkább a szépséges Sohodol szorost választottuk Targu Jiu-ba visszafele.

13.-át a Curtisoara-i falumúzeumban kezdtük. Majd a Crasna-i kolostor (1636) és a pávás Icoana kolostor után a Baia de Fier fölötti Pestera Muierii, 30.000 éves koponyát és számos megkövesedett barlangi medvét rejtegető cseppkőbarlangot csodáltuk meg. Ez után az Oltet szoros, és a kevéssé látogatott Polovragi barlang, valamint az 1505-ben alapított Polovragi kolostor következett.

Nagy vihar után érkeztünk Horezuba. Popa Costel fazekas és felesége munkáit csodáltuk meg, és beszélgettünk az ősi tudás őrőzivel. A Fazekasok utcája felvisz egy tágas kilátást nyújtó hágóra. Az elvonuló felhők, a madárdalos friss levegő békességében zártuk a napot.

14.-én a viharos idő miatt lemondtunk a Transalpináról, inkább a biztonságos Olt völgyét választottuk. Így még belefért a híres Hurezi kolostor, valamint a „Culele de la Maldaresti”, (16. század) építészeti kuriózumok meglátogatása.(cule=udvarház)

Culele de la Maldaresti.

Sajnos kimaradt a napunkból a leghíresebb romániai szabadtéri homokkő-múzeum (Muzeul Trovantilor din Costesti), és Arnota, a hegyi kolostor. Sebaj, majd legközelebb!

Csak egy kicsit nyitottuk fel a kincsesládát, és máris áradt belőle a sok csoda. Erre a környékre még föltétlen vissza kell térni!

A fotók a szerző felvételei.