Kelemen – Gerinc 2005

Útvonal: Ilva völgye- Rekettyés – Negoj-nyereg – Negoj csúcs – Pietrosz – Tihu-nyereg – Kisbeszterce – Zurzugó – Hosszúmező – Cigánka – Moldovánka – Sztézsa mező – Istenszéke – Dédabisztra

Menetidő: 5 nap
Résztvevők: 18 fős csapat Budapestről és jómagam túravezetőként
Szállás: sátorban.
Az általunk bejárt út hossza kb 65-68 km. (ebben nincs benne az Ilva – völgyén 23 km-nyi „kocsikázás” a Drágás patakig).

1 szakasz:
Ilva völgye /Drágás Patak (1200m) – Rekettyés tető (2000m)
Aránylag könnyű terepszakasz, szerpentinező úton nagyon ritkán még fellelhető kék kereszt jelzésen. Néha az elmosott úton vezet keresztül a jelzés, de leginkább erdőben kevéssé látványos terepen.

Átkelés a patakon-nem csak egyszer

A tető fele haladva már néha megmutatja magát a Magyar Negoj. Eltévedni nem nagyon lehet a hiányos jelzések ellenére sem, félrevezető viszont az Üllőkő tetőn az út betorkollása a Vatra Dornei-t Toplicával összekötő útba, ugyanis jóval a térképen jelzett út alatt építettek egy újabb utat amelyik nagyon hirtelen véget is ér a mező közepén és nincs feltüntetve a térképen sem. Ködben elég kellemetlen lehet felébredni a nagy mező közepén, de szép időben nagyon jól látható a Meteorológiai állomás épülete. Érdemes felmenni, elsősorban nagyon segítőkészek, rossz idő esetén pedig kitűnő szálláslehetőség is (egyetlen amúgy az egész Kelemenben) 15 új lejért lehet lakni.
Vizet is érdemes itt venni, mert a másnapi túra első részén nem nagyon van lehetőség „tankolni”.

Rekettyés csúcs

2 szakasz:
Rekettyés csúcs (2000 m) – Negoj nyereg (1750 m) – Pietrosz (2100 m) – Tihu nyereg (1530 m)
Ez az útszakasz vezet a hegység legszebb részén a Rekettyésről nyugat fele, piros sáv jelzésen. Észak fele be lehet látni a vulkán mély, középső mélyedéseibe. Első döbbenet a Negoj nyeregben ér, ahova a Román Negojon valaha létező kénbánya külszíni fejtését (meddőjét) barbár módon „lepakolták” s ott is hagyták. Sivár, holdbéli tájat hoztak így létre.

A kénbánya maradványai

A gerincút mellett végig, hosszan cikkcakkban futnak a II. világháborús lövészárkok nagyon jól felismerhető védelmi vonalai, géppuskaállások, parancsnoki állás is felismerhető.

Kilátás a Magyar Negojról

Meredek, törpefenyővel sűrűn benőtt ösvény visz fel a Magyar Negojra, innen széles, lankás hegyháton vezet az út tovább a Pietroszra.

Háttérben a Kis-Pietrosz

Ragyogó időben (amihez nekünk is szerencsénk volt) messzire lehet látni: ÉNy-on a Radnai gerince, ÉK – en a Csalhó és Nagyhagymás, D-en a Görgényi gerinc uralja a hátteret.

Meredek ösvény vezet le a Pietroszról, éles gerincen folytatódik a az út, majd kígyófenyő-rengetegben kell csörtetni jó ideig amíg végre az általunk követett piros sáv beletorkollik a kék sávval jelzett Mária Terézia útba. (Vigyázz!!! A Mária Terézia Negoj nyereg és Pietrosz nyereg közti szakasza járhatatlan! Tizenvalahány éve nem járt arra emberfia semmiféle fejszével, vagy fűrésszel. Még van ilyen szakasz a Kelemenben, de azt járhatónak mondják. Mi is átvergődtünk rajta a Kisbeszterce előtti szakaszon, de nem fehér embernek való.
Épp sötétedésre érkeztünk a Tihu nyeregbe. Vizet itt sem könnyű találni. Déli irányba kék kereszt jelzésen 100—150 méterre a tisztástól van két bővizű forrás.

3 szakasz:
Tihu nyereg (1700 m) – Kisbeszterce (1990 m) Hosszú mező (1400 m) – kb 12 km.
Erről a szakaszról vagy jót vagy semmit. Én keveset fogok írni. Aki eddig meg is szerette a Kelemen vadságát, érintetlenségét itt ezen a szakaszon el fog gondolkodni mélyebben rajta. Ádáz közelharcot kell vívni miden egyes kúszófenyővel, hogy egyet is lépni lehessen. Majd az egész összezáródik újra mögötted. Tizenvalahány kilós zsákkal, sátorral, izolírral, fotóstáskával, túrabottal felszerelve nem épp a kirándulók álma az ilyen terep. Mire végre kivergődünk innen ott áll előttünk a Kisbeszterce sarkának a sziklás, törmelékes meredek lejtője. A csúcsról viszont újra gyönyörű a táj. Északon, a Kolibicai vízgyűjtőtó, a Borgói havasok, háttérben a Radnai, Besztercei havasok, Nyugatra pedig az út hátralevő része, egészen az Istenszékéig.

A messzeségben a Colibiţa vízgyűjtőtó

Itt térünk le a piros sáv jelzésről, a nem nagyon létező sárga sávra. Innen az Istenszékéig a legbiztosabb, ha a saját jó megérzésünk alapján tájékozódunk. Néha feltűnik egy –egy fantom jelzés is, pl. sárga pont, ami nem tudni honnan hova vezet.
Ismét alkonyatkor kerülünk a táborhelyre a Hosszúmezőre (víz itt sincs, legalábbis mi nem találtunk, bár a mező tele van mindenféle esztenával), az úton vissza kell menni 100-150 métert, ott van egy vérszegényen csordogáló improvizált forrás-féle.

4 szakasz:
Hosszú mező (1400 m) – Sztézsa – mező (1400m) De senki ne gondolja, hogy nincs útközben pár száz méternyi szintkülönbség. – kb. 10-12 km.

A meredek oldalon kikapaszkodva a Cigányka – mező tetejére érkezünk. A nagy fűben, ha szerencsénk van meg is találjuk a kék sáv jelzés maradványait, majd a Szék patakához ereszkedünk, ahonnan patakmederben folytatódik az út a Moldovánka mezejére, ami nem is mező, hanem egy hatalmas áfonyaliget, ritkás fenyvesben és persze jelzés nélkül. Ha valahogy mégis több kevesebb keresgélés után rátalálunk az útra, sok öröm nem lesz benne, a madár sem jár arra (csak a medve) és hatalmas fák vannak keresztbedőlve rajta.
Végül valóban kiérünk egy kisebb mezőre, aminek a legdélibb csücskén vezet be az ösvény az erdőbe, ahol viszont rejtélyes módon eltűnik az út, csak a kék sáv jelzés vezet tovább az erdőben fától – fáig, árkon bokron át fel egy névtelen tetőre (térképen jól beazonosítható) Innen nyílt terepen egyenesen a Sztézsa mezőre érkezünk, bővizű forrás mellett, esztenamentes területen lehet sátorozni.

5 szakasz:
Sztézsa mező (1400m) – Istenszéke (1380m) – Dédabisztra (540 m)

A Sztézsa mezőről D-Ny-i irányba haladva elérkezünk a Nagy - Galonya forrásához. Innen egészen sok út vezet az Istenszéke fele, ha megtaláljuk azt amelyik jelezve van (továbbra is kék sáv) érdemes végig követni, a többi ugyanis erdőkitermelő út és össze-vissza kanyarog a gerinc két oldalán lefutó völgyekbe.
A kék sáv. ill. később beletorkolló kék pont jelzés elvezet a Nyugati sziklák mellett levő forráshoz. Itt érdemes hosszabb pihenőt tartani.

Istenszéke, Keleti sziklák

A keleti sziklákra nem vezet ki jelzett ösvény de könnyen meg lehet találni őket, ha a székről levezető úton a forrástól olyan 100 méternyire balra kanyarodunk a ligetes erdőrészen keresztül kiérünk arra a helyre, ahol szép idő esetén végig lehet látni a megtett gerincet a rekettyési meteorológiai állomás épületétől a Pietroszon át a Kisbesztercéig.
Innen Dédabisztrára már végig ereszkedik az út (840 m szintkülönbség) , könnyen járható, jelzett gerincen, jórészt bükkerdőben.

Istenszéke jól ismert trapéz alakja a Maros völgye felől

Végezetül egy idézet a túrán résztvevő „szenvedő alanytól”: „Ha egy mondatban kellene jellemeznem a túrát, azt mondanám: több napos akadályverseny, teljes menetfelszereléssel. Törpefenyő-barlang, sziklalépcső, csúszós-morzsalékos lejtő, széldöntött fák keresztben, süppedékes-buckás erdőtalaj, egyenetlen, köves-fűcsomós legelő, patakmeder.”

Ez persze nem kell elriasszon senkit.
Csupán az volt a célom, hogy különféle internetes olvasmányélmények alapján összeállított túraterv ne okozzon kellemetlen meglepetést azoknak akik nem ilyen túrára vágynak.

Szöveg: Évicsek
Fotó: Büttner György