Királykői csillagtúrák Ha figyelembe vesszük a Királykő szépségét, nem túl nagy kiterjedését, vadságát, vonzerejét és a Fogarasi-havasokhoz viszonyított földrajzi helyét, joggal nevezhetjük Erdély hegyei királynőjének. A 2000m fölé emelkedő éles mészkőszikla gerince, szakadékos völgyei, sziklatűinek rengetege, nagy kőfolyásai és érdekes sziklaalakzatai, de nem utolsósorban ritka növényei teszik Erdélyben egyedülállóvá. Erdélyben itt találhatók a turisták fizikai és lelki képességeit talán a leginkább igénybe vevő jelzett túraösvények, de ezeken kívül megfelelő tapasztalattal és ügyességgel számos jelzetlen ösvényen járhatjuk be és ismerhetjük meg e hegység felejthetetlen szépségeit. Ezzel magyarázható, hogy szeptember 16-17–én egymástól függetlenül három EKE osztály is túrát szervezett e hegységbe (EKEMarosvásárhely, EKE Kolozsvár, EKE Háromszék). Csapat a Hegyes csúcson - Fotó: Kis Zoltán Az EKE Marosvásárhelyi Osztályának 14 tagja szombaton hajnalban indult Marosvásárhelyről a Plaiul Foii turistaház környékére, majd a meteorológiai előrejelzéseket figyelembe véve módosította a jó előre kitervelt 2 túra sorrendjét. Ígyhát szombaton d.e. 11 óra körül miután megcsodáltuk a Királykő elénk táruló csodálatos gerincét, a Călineţ-völgy alsó szakaszán indultunk fel a sziklafalak irányába, a Plaiul Foii turistaház előtt hagyott autóktól. Egy óra gyaloglás után jutottunk el a nap folyamán érintett egyetlen forráshoz, az Orlowski csorgóhoz, majd kissé fölötte a Sárga-falhoz, mely mellett máris alkalmunk volt kipróbálni sziklamászási képességeinket. Először egy meredek sziklás párkányon kapaszkodtunk fel, majd egy lefutó gerincélen másztunk át rögzített drótkötél segítségével, végül pedig egy vékony párkányon oldalaztunk végig egy 100 m mély szakadék fölött ahhoz, hogy legyőzzük a mai túránk első akadályait. Ezek után gond nélkül jutottunk el a Zerge-itatónak nevezett kis cementvályúhoz és a mellette levő hatalmas boltívhez – amelyet a víz jelenleg is alakít – , majd a Ciorânga-övre, 50 m-re a Vaslétra-nyeregtől. A Cioranga övön - Fotó: Velicsek Éva A Ciorânga-övön észak-kelet irányába haladtunk tovább és 150 m után értük el a Reménység menedékkunyhót. Innen kilátás nyílt a Barca-patak völgyére, a Plaiul Foii turistaházra és a Călineţ-völgy alsó erdős, valamint a felső, sziklatűkkel teletűzdelt szakaszára. Rövid pihenés után még 50 m-t folytattuk útunkat az övön, míg az Ablakos-völgyecske bejáratához nem értünk. A völgyecske egy 10 m magas áthajlásos akadállyal kezdődött melyet enyhén jobbra tartva másztunk meg, végül egy fenyő lenyúló gyökereit is segítségül használva. Csapatunk előrehaladása innen nagyon lelassult, mert a további hasonló mászós szakaszok végén, ahol bisztonságosan lehetett, bevártuk egymást, és csak akkor indultunk tovább, ha már nem fértünk a csoportulási helyen, vagy ha már mindenki felmászott az izgalmas szakaszon. Ezután következett egy kb. 5 m-es csaknem függőleges akadály, majd két kisebb kéményt másztunk meg sikeresen úgy, hogy a bisztosító kötelet végül nem kellett elővenni a hátizsákból. Szabadmászás - Fotó: Velicsek Éva Ezen akadályok leküzdése után nagy sikerélménnyel érkezett csapatunk az Ablakhoz, melyen átmentünk az Ablakos-völgyecskéből a Havasszépe-völgyecskébe. Innen az ösvényünk jellege megváltozott, a völgy lankásabb lett, füvesebb és kissé kiszélesedett. Gond nélkül kapaszkodtunk tovább helyenként füves, máshol kőomlásos szakaszokon a gerinc irányába a Szószéknek nevezett magányos sziklatűig, ahol az érdekesség kedvéért rátértünk a Felső-övre. Sziklafalak alatt oldalaztunk, majd még egy könnyebb mászás következett és ismét oldalazás, míg meg nem pillantottuk az Hegyes-csúcson a védkunyhót. Áfonya és havasszépe bokrok között haladtunk tovább és alig 150 m-re a csúcs alatt értük el a piros ponttal jelzett főgerincet. Az Hegyes-csúcsról (2150 m) ebédszünet közben megfigyeltük az É-D irányba húzódó Királykő-gerincet, az Erdélyi-medence közelebbi településeit, a Kis-Királykőt, a Keresztény-havast, a Nagykő-havast, a Bucsecset, a Jézert és a Fogarasi-havasokat stb. Kinéztünk egy jó táborhelyet a Barca-patak völgyében a Plaiul Foii menedékház fölött, majd közvetlen a csúcsról É irányba haladva letértünk a Ciorânga-övre, melynek ösvénye kezdetben áfonya és havasszépe bokrok között vezetett, majd sziklák közé kanyarodott, végül pedig égigérő sziklafalak alatt és az erdőhatár fölött hullámzott. Sziklamászási ügyességünket csupán 1-2 szakaszon kellett gyakoroljuk, inkább a sziklafalak alatti törmelék lassította az előrehaladásunkat. Zergecsapattal találkoztunk. A Ciorânga-öv hullámos, völgyecskék és gerincek által felszabdalt ösvénye végül keresztezte az Ablakos-völgyecskét és a Reménység védkunyhóhoz vezetett vissza. Sokat nem időzhettünk itt, mert a Vaslétra-nyerget is meg akartuk nézni és még egy órányi járásra voltunk a Sárga-fal melletti mászós szakasztól, ahol még napvilág ajánlatos volt lejönnünk. A Sárga falnál - Fotó: Velicsek Éva Sajnos arra, hogy a Közép-övön folytassuk utunkat és a Hidak-völgyének alsó szakaszán ereszkedjünk le, a késői indulás miatt már nem volt lehetőség. Ígyhát miután a vaslétra tetejéről megcsodáltuk a Călineţ-völgy felső szakaszának mesébe illő sziklarengetegét, visszaindultunk a Sárga-falhoz azon az ösvényen amelyiken a délben a Ciorânga-övre jöttünk. A Călineţ völgy felső szakasza - Fotó: Velicsek Éva Szerencsénkre még világosságban ereszkedtünk le a 2-3 rázósabb szakaszon és csak akkor sötétedett be, amikor a törmeléklejtő aljánál bevártuk a csapat hátulmaradt tagjait is. Innen már sötétben, fejlámpák fényénél, boldogan tettük meg a hátralévő utat a Plaiul Foii turistaházig. A kiérdemelt üdítő után az autók fényszóróinak a fényénél húztuk fel a sátrainkat, és miután a tűzifagyűjtés időben kissé elhúzódott, végül lemondtunk a tábortűzről. Az Ablakos völgyecskében - Fotó: Kis Zoltán Vasárnapra egy könnyebb, de nagyon szép túrát választottunk, mely nem okozhat tájékozódási gondokat rosz idő esetén sem és melyről könnyen vissza lehet fordulni, vagy melyet le lehet rövidídetni rossz idő esetén. Diana körútnak is nevezhetnénk. A Plaiul Foii turistaház körüli sátorhelyekről is jól látható kelet irányba egy impozáns sziklafal a főgerinc alatt, a Pap-völgyi sziklafal. Ezt fogjuk megkerülni a mai túránk folyamán, miközben érinteni fogjuk a Pap-völgyi 1970 m magas csúcsot. Ösvényünk a turistaház alatt 1 km-re kezdődik, sárga háromszöggel van jelezve és a Medvék-völgyén vezet fel 1510 m magasra a Diana menedékkunyhóhoz. Kezdetben nagy kaszálókon vezet át, majd lankás erdőben, végül pedig nagyon meredek erdei terepen, sziklák között egész a Diana menedékkunyhóig. Indulásunktól számítva 2 óra múlva nagyon erős szélben érkeztünk a kunyhóhoz. A 4-es elágazásnál a kék sávval jelzett Zergék-párkányán folytattuk utunkat, kezdetben erdőben, majd hatalmas sziklafalak párkányán, melyről időnként csodálatos kilátás nyílt a Barca-patak völgyére és a Forrás-szakadékvölgy impozáns sziklafalaira, melyek közül a legközismertebb a Nagy-Orgona-sziklafal. Meredek törmeléklejtők következtek melyeken leginkább arra kellett ügyelnünk, hogy ne gurítsunk követ társainkra. Kilátás az Ablakból - Fotó: Velicsek Éva Az utolsó hosszú törmeléklejtő tetején, a Zerge-forrásnál vártuk be lemaradt társainkat, miközben a két legszomjasabb túratárs vizet próbált venni a nagyon csekély vizű kőteknőből (La Găvan). Ezután ösvényünk jellege megváltozott és nagyrészt törpefenyvesben haladtunk tovább a Forrás-völgyi-nyeregig. Köszönhetően az erős szélnek is, a kilátás a gerincről jobb volt mint a tegnap. Zernyest akár egy makett feküdt a lábunk alatt, de jól láthatók voltak Rozsnyó és Brassó épületei is. A piros pont gerincjelzésen folytattuk ismét az utunkat az 1970 m magas Pap-völgyi-csúcsig, melyen nagy meglepetésünkre észrevettük, hogy pár év alatt 48 m-t nőtt e csúcs, ugyanis 2018 m-t jelzett az új csúcsjelző tábla, ellentétben az eddig kiadott térképekkel. :) Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban és a fantasztikus formákat öltő széltépte felhőket is megcsodáltuk, a kék háromszöggel jelzett Pap-völgyi ösvényen ereszkedtünk le, kezdetben törpefenyvesben, majd sziklatörmeléken, impozáns, sima sziklafalak alatt. Diana lélegzetelállító tornyai alatt megcsodáltunk néhány felvezető 6+ nehézségű mászóutat, majd folytattuk az ösvényen való ereszkedést. Könnyedén átmásztunk két drótköteles szakaszon, majd visszaérkeztünk a Diana menedékkunyhóhoz. Innen a már ismert útvonalon ereszkedtünk tovább a Barca-patak felé. Az erdő alatti kaszálóról visszanézve elénk tárult a Királykő csodálatos gerince, a lenyugvó nap által pirosan megvilágítva. Fájó szívvel váltunk el ismét a hegytől, miközben szemünkel azokat a helyeket kerestük rajta, melyeken áthaladtunk e utóbbi 2 nap alatt. Út közben haza felé az autóban terveket szőttünk elkövetkezendő Királykői túráinkról, melyek a csapat létszámától függően érinteni fogják a Vaslétra-nyerget és a Közép-övet, a Călineţi és a Hidak szakadékvölgyek felső szakaszait, Anghelide-útját és a Királylány kastélyát, a Lándzsa-völgyecskét és a Zárt-tisztást, a Forrás-szakadékvölgyet és a többi jelzetlen és jelzett ösvényeken megközelíthető díszeit e csodás hegységnek. Dósa László