Barangolj Velünk!

Nekünk Szent – gondolatok a Bekecsről (írta: Kocsis András)

Van Székelyföldön, az egykori Marosszék területén egy úgynevezett „szent" hegy, amelynek neve mai napig magyar. Ezt a több évszázados itteni jelenlétünkről tanúskodó nevet vette át tőlünk az Erdély többségi lakosságát adó társnemzet, átírva fonetikusan saját olvasata szerint és ez az utóbbi átírt forma került fel a legtöbb nemzetközi térképre is. Nem akartam azt írni, hogy ezen a névén ismerte meg a nagyvilág, nehogy az legyen a vád, hogy túlzásokba ragadtatom magam, esetleg rosszul essen valakinek a felismerés, hogy másoknak mennyit jelent... Azazhogy nem jelent... Mert igaz, hogy számunkra szent, de sokaknak semmit sem mond. Legfeljebb egy barna folt a térképen. Ezt a hegyet, bár 1080 méter magas, vannak akik csak dombnak minősítik, mivel a Sóvidéki-dombvonulat részét képezi. Meglehetősen sokan, egy tudományosnak indult, de elfuserált honlap alapján „a Görgényi-havasok déli vonulata”-t emlegettük vele kapcsolatban. Eszerint vajon hány vonulata lenne a Görgényi-havasoknak? Mert földrajzilag a vulkáni vonulat ezen hegységét fel szokták osztani északi, középső és déli részre, de egyazon vonulathoz tartozik az egész.

A Bekecs mindenkor egyféle kultikus helynek számított a környék lakossága számára, már a történelem ködébe vesző időktől fogva. Ezt az itt látható „írott", vagyis rovásírásos kövek is igazolják, melyek közül egyik az 1080 méteres Bekecs-tető és a hegy másik magaslatának számító Körtvélyes-tető közötti nyeregben található, korhadó léckerítéssel övezve. Nemrég még tájékoztató tábla is állt mellette, de eltüntették és nem úgy néz ki, mintha az idő vasfoga lett volna a tettes. Így egyelőre kérdés marad a kíváncsi erre járóknak, hogy vajon miért kell a lassan széteső kerítés a hatalmas kőszikla köré. A másik, a Mosdó-kő néven is ismert, szintén rovásírásos kő az Iszulyka völgye, valamint a Szováta (Restád-tető) felé vezető utak elágazása közelében található. Ennek tetején horpadás látható, melybe összegyűl a csapadék, s amelyből az égi áldásként nyert tiszta vizet merítve, anélkül, hogy az aljára ülepedett földi port felkavarnák, megmosdhattak és megtisztulhattak eleink. Ez a kereszténység felvétele előtti időkben, az egykori hiedelemvilág szerint egyfajta szent helynek számíthatott a természettel harmóniában élő, viszont mai szóhasználattal egyesek által pogánynak tartott, lovasnomádok számára.

B mosdoko

A ránk maradt, de lassan feledésbe menő legendák szerint, a középkor folyamán menedékhelyeket, azaz úgynevezett várakat, valamint a környező tájakra jó rálátást biztosító pontokon őrhelyeket épített a Bekecsre a keresztény hitre tért székelység. Eleink az egykori szokásrendünk szerint élő és korábbi harcmodorunkat alkalmazó tatárok elől voltak kénytelenek rejtőzködni annak idején. Ezt tették is évszázadokon keresztül kisebb-nagyobb szerencsével. Erről vall, többek közt, a bekecsi Vész-mező néveredete is.

Ahogy Orbán Balázs is írja, a hegyek, a jó kilátással bíró magaslatok egyfajta szent helyeknek számítottak a középkor embere számára, így a Bekecsre, Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnát épített a katolikus székelység. Idővel azonban egyre kevésbé járt ide fel a nép, s a kápolna egyre elhanyagoltabb, majd romos állapotba került. Voltak azonban gondos hívek, akik a szent hegyen éktelenkedő romok között hányódó kőkeresztet nem hagyták veszendőbe menni, s a nyárádselyei katolikus templomba menekítették. Mai napig is ott látható, a bejárat mellett, jobb oldalt. A XIX. század második felében, a „legnagyobb székely" Bekecsen jártakor az egykori kápolnának már csak alapjait fedezhette fel. Emléke viszont tovább élt a nép emlékezetében és annak ellenére, hogy sokan voltak és vannak, akik bármi módon keresztbe igyekeztek tenni, az utóbbi évtizedekben egy új, Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnát sikerült építeni az egykori helyére. A közelmúltban a kápolna előtti hegyoldalon keresztutat, úgynevezett kálváriát is kialakítottak. Ezt alól sorompóval elzárták, nehogy valami elvetemült vad motoros is igénybe vehesse. Remélhetőleg megmarad a zarándokoknak és más gyalogosan közlekedőknek. Ezt csak remélni merjük, mert a fiatalok többsége motorizált járművel jár fel a Bekecsre manapság az új kápolna mögé, a tetőre piknikezni, tüzet vagy egyenesen máglyát rakni. Nem, ezek nem afféle őrtüzek, vagy lármafák, mint hajdanán. Ezek egyszerűen a szabadságérzet megnyilvánulásai, időnkénti rövid tombolásai a hétköznapok gondterhelt taposómalma után... és előtt. Igen, a Bekecs egy olyan hely, ahol még ma is szabadnak érezzük, érezhetjük magunkat e modern, de rengeteg kötöttséggel, korlátozással, tiltással és hazugsággal terhelt világunkban. Annak ellenére, hogy itt még szabadnak érzik magukat a hétköznapok elől menekülők és többségük nem, vagy nem föltétlen a kápolnát keresi, baj, hogy templomaink lassan kiürülnek, fokozatosan elvilágiasodó társadalmunkban egyre kevesebben, egyre ritkábban látogatjuk őket. Legtöbben csak mikor valami tragédia következik be életükben, fordulnak Istenhez. Remélhetően templomaink nem jutnak azon nyugat-európaiak sorsára, ahol több egykori Istenháza raktár, jobb esetben koncertterem lett, vagy csak egyszerűen üresen áll, s már van olyan is amelyet más kontinensről érkező, idegen rítusú népek fiai és leányai használnak saját igényeik és szokásaik szerint.

B kapolna

Mindezek mellett jó látni azt, hogy az utóbbi időben érdeklődés mutatkozott a Közép-Európát átszelő Mária-zarándokúton közlekedők körében, a Bekecsen álló kápolna, valamint az itteni emlékhelyek felkeresése iránt. Igen, a vérzivataros XX. század folyamán emlékhelyekkel gazdagodott – ha így mondhatnánk – a Bekecs turisztikai kínálata. Az első világháború, vagy ahogy annak idején nevezték „nagy háború" során véres harcok színhelye volt ez a szent hegy. Történt, hogy 1916 augusztus 27-én, vasárnap este 8-kor a hegyen túli szövetséges állam hadüzenetet akart átadni az egykori monarchia illetékeseinek, Bécsben. Jó balkáni szokás szerint azonban az átadással késtek mintegy fél órát. Sebaj, gondolhatták magukban, majd megpróbáltak pontosabbak lenni, s a Kárpátok hágóin való támadással igyekeztek egy jó fél órával korábban meglepni az aznap délután hivatalosan még barátinak számító szomszédot. A monarchia hatósági szerveit sikerült is, a lakosság jelentős részét már kevésbé. Az idő a rémhírek terjesztése miatti vádlottakat igazolta ismét. Egyik hely, ahol ezt a támadást sikerült feltartóztatni, hogy aztán a hegyeken át visszaszorítsák a betolakodókat, az a Bekecs volt. Maradtak azonban az elesett honvédek sírjai a selyei Faluerdeje fölött, a Körtvélyes-mezőn és a Farkas-tető alatt. Szinte csodával határos, hogy az elesett hősök emlékére állított kőoszlopok és nyírfakeresztek átvészelték a háborút követő rendszerek üldöztetéseit. Tennünk kell hát azért, hogy ismerjük és megismertessük a közelmúlt történéseit az utánunk jövőkkel is.

B alsoemlekmu

A Mária-út Egyesület igyekszik egy alternatív útvonal segítségével bekapcsolni a bekecsi kápolnát, s az emlékhelyeket a Csíksomlyóra vezető, lila „M" betűs főútvonalba. Lelkes önkénteseknek köszönhetően Erdélyben évről-évre épül a Mária-zarándokút és egyre többen indulnak el rajta gyalog, kerékpárral, vagy lóháton. A pünkösdi búcsújárás tömegjelleget öltött és megtartó erővé válik, ezért fontos bekapcsolni az útvonalba és megismertetni az itt áthaladókkal a jelentősebb történelmi és kulturális értékeinket és zarándokhelyeinket, hogy a jövőben ne csak tüzet rakni és piknikezni járjanak fel a Bekecsre, hanem ismerjék meg ennek történetét és jelentőségét is. 

B alkony 

Fényképezte Kocsis András