Barangolj Velünk!

Pietrosz

Vannak helyek, amelyek – bizonyos okból kifolyólag – valósággal vonzzák, motiválják a turistát. Ilyen több hegységünk legmagasabb csúcsa, pontja, esetleg olyan nevezetes magaslata, melyet eleink szent helyként tiszteltek, vagy amelyekhez múltbeli történelmi események kapcsolódnak. A Kelemen-havasoknak, amely a Keleti Kárpátok belső, vulkáni vonulatának legmagasabb, meglehetősen nagy kiterjedésű hegysége, egyik ilyen hangzatos, viszonylag népszerű célpontja a legnagyobb tengerszint fölötti magassággal rendelkező csúcsa, a Pietrosz. Lehet, nem kevesen vannak, akik az idegenül hangzó név hallatán magyar megfelelőt keresnek, esetleg megkísérlik lefordítani, de – bár volt már próbálkozás magyarítására (Nagyköves) és elnevezték magyar történelmi személyiségről is (Teleki-csúcs) – a történelmi múltat, az egykori írásokban szereplő említéseit figyelembe véve, ez, a többek közt Wass Albert által is használt névalak, tűnik leghitelesebbnek.

P csucs

A Pietroszt nem föltétlen a 2100 méteres magassága és nem csupán a környező oldalak meredeksége teszi nehezen elérhetővé, hanem a Kelemen-havasok hosszan elnyúló hegylábait szabdaló patakvölgyek mentén kialakított kövezett fakitermelő utak szinte folyamatosan változó állapota is. Az Ilva völgyi fakitermelő út, ahogy a hegység déli oldalának patakvölgyeit követő erdei utak szinte mindenike, közel húsz kilométer hosszú, ami motorizált jármű nélkül csak több napos túra keretén belül teszi megközelíthetővé a Kelemen-havasok gerincvonulatának célpontjait. Az út pillanatnyi állapotáról ajánlott a Maros megyei hegyimentőszolgálat illetékeseinél érdeklődni (0365430940 vagy 0728289442, esetleg This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.).

P Negoj fele

Járműveinket a Negoj- és Nagyköves (Pietrosz)-patakok torkolatánál – vagyis a Nagy-Ilva kialakulásának pontjánál – a Kelemen-havasok Nemzeti Park határánál hagyva a Negoj völgyének kék kereszttel jelzett, rendesen karbantartott turistaútján kezdjük túránkat. A mindvégig fenyvesben vezető út északkelet felé kanyarog, többízben keresztezve a patakot, miközben különös hangulatot kölcsönöz a tájnak a reggeli napfény beszűrődése a fák zöldje között. Felfelé egyre alacsonyabb fák között kapaszkodunk s a Negoj-nyereg előtti nyíltabb terepre érve bal kéz felől feltűnnek a Magyar-Negoj hegyvállának sziklái. A sziklák alatti tisztáson egy néhány éve átadott védkunyhót találunk. Ezen a szakaszon ösvényünk havasi virágok között, egyre meredekebb oldalon vezet, fokozatosan távolodva a pataktól. Még néhány erdősávot keresztezünk, több helyen források csörgedeznek a füves talaj kövei között, majd a pásztorösvényre emlékeztető turistaúton kijutunk a pihenőhellyel ellátott Negoj-nyeregbe (1705 méter).

P nyereg

Innen a Pietrosz felé balra, északnyugatra kell folytatnunk túránkat a piros sáv jelzések mentén, a törpefenyők közt kanyargó keskeny ösvényen. Érdemes azonban legalább egy szusszanás erejéig körülnézni innen, megcsodálni a hegység hatalmas kalderáját a környező gerincekkel, a Dornavátra felé lefutó mély völgyekkel. Közvetlenül előttünk az egykori Román-Negoj helyén a múlt század 60-as éveiben létesült kénbánya maradványa és ennek meddőhányói éktelenkednek. Jó látni azonban, hogy a mindvégig veszteségesen működő, 1997-ben végleg bezárt bánya körül a természet lassan, de biztosan visszahódítja a tőle annak idején elrabolt területet.

A Negoj-nyeregből, ugyancsak a piros sávval jelzett gerincúton, egy másik lehetséges túracélpont a tőlünk délkeletre magasló Kis-Köves megkerülésével a szintén kitűnő kilátással bíró Rekettyés-tető lenne. Odáig a táv nagyjából ugyanakkora, mint a Pietroszig előttünk álló szakasz hossza, de szintkülönbségben mintegy száz méterrel kevesebb.

A Negoj-nyeregben halad át a Mária Terézia-útja nevű, XVIII. századi védelmi célokat szolgáló határőrútból kialakított turistaösvény is. Ez nagyjából a hegység gerincét követi, de innen a hegység legmagasabb tömbjét (Pietrosz és Magyar-Negoj térsége) az északkeleti-északi (moldvai) oldalon kikerülve vezet tovább, nagyjából 1650 méteres szintet tartva, hogy a Gruja-tető előtt visszacsatlakozzon a gerincet követő piros sávos ösvénybe. Ezt, a Moldva felé jó kilátást biztosító utat eredetileg Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején, 1762-ben építették ki, az akkor Habsburg Birodalom részét képező Erdély, valamint a török uralom alatt álló Moldva között.

P MN

A Negoj-nyeregből túránk legmeredekebb szakasza következik, ahol az ösvény eleinte törpefenyők közt kanyarog, majd felfelé haladva egyre sziklásabb részeken kapaszkodunk. Kétezer méter környékén rövid a nyár, júniusban, de van úgy hogy még júliusban is lehet hó, és ahogy az idő felmelegszik a természet siet, mintha igyekezne kihasználni a rendelkezésére álló néhány hetet, hónapot. Ilyenkor a vegetáció gyors fejlődésnek indul és számos virág pompázik, elterelve figyelmünket a mászás fáradalmairól. Amint egyre fennebb jutunk, egyre szélesebb kilátás bontakozik ki körülöttünk, egyre inkább felülről csodálhatjuk a nyeregből látott vidéket is. Ezért érdemes időnként megállni szemlélődni, míg kifújjuk magunkat. A meredek kaptató tetejére érve, az ott álló kereszttől szinte teljesnek tűnik a mélységben körös-körül elénk táruló táj látványa, de ahogy az első pillanatok elragadtatásából magunkhoz térve figyelmesebben körülpillantunk, észrevesszük északnyugaton a gerinc folytatását, végében egy kövekkel borított kúpszerű magaslattal, amely még mindig takarja a mögötte lévő térséget. Igen, a Keleti-Kárpátok számos közelebbi és távolabbi magaslatáról, kilátópontjáról szembetűnő, úgynevezett „nagy trapéz” fölött tekintünk át, melynek túlsó végében a Pietrosz csúcsa magaslik.

P csucsfele

Sokan a „trapéz” délkeleti, kereszttel ékített magaslatát nevezik Magyar-Negojnak, de régebbi térképek tanúsága szerint a trapézszerű magaslat közepe tájának sziklás bérce lenne a 2081 méter tengerszint fölötti magassággal rendelkező tető.

Miután fellélegeztünk a meredeken való mászást követően, folytathatjuk túránkat a térképen jelölt Magyar-Negoj sziklás magaslatán át az immár közelinek tűnő Pietrosz felé. A nehezen járható, egyenletlen terep figyelemre int. Az odáig előttünk álló távolság pedig van még pár kilométer, aminek leküzdése erőnlétet igényel. Ráadásul ahogy egyre közelebb jutunk a hatalmas kőrakásnak tetsző kúphoz, melyet mintha valami óriások raktak volna játékos kedvükben, tapasztalhatjuk, hogy mennyire figyelmes léptekkel – nehogy valamelyik kő kimozduljon lábunk alól – mászható az a néhány tíz méternyi szintkülönbség, amellyel a Pietrosz kimagaslik környezetéből. Végül kőről-kőre lépegetve az alig látható ösvényen felkanyarodunk a csúcson álló kereszthez, amely a Kelemen-havasok legmagasabb pontján dacol a széllel s az időjárás viszontagságaival. Az innen elénk táruló látvány kiegészül az északnyugati irányban elterülő vidékkel, végignézhetünk a Kelemen-havasok hegyei és völgyei, Nemzeti Parkjának hatalmas erdőrengetegei fölött, melyeken túl – különösen tiszta, páramentes időben, amilyenhez főleg hűvös szeptemberi és októberi napokon lehet szerencsénk – a Kárpátok vonulatának hegyeit fedezhetjük fel, az északon feltűnő Radnai-havasoktól a Dél-Erdélyt övező Fogarasi-havasok jellegzetes, fűrészfogszerű gerincéig.

P gerinc

Amennyiben több napot terveztünk a hegyen tölteni, folytathatjuk túránkat a gerincen a Ruszka-sziklák alatti védkunyhó felé. Ha pedig autóbusszal terveztünk egy napos, de nagyobb túrát, átirányítva buszunkat az Ilvai-Tiha torkolatához, jó menetritmussal a Pietrosz-sarkán keresztül, a már említett Ruszka- és Tiha-tető sziklái mentén lejuthatunk az Ilvai-Tiha-patak menti útra. Egy ilyen túrához azonban ajánlott kora hajnalban indulni és fejlámpákkal felszerelkezni, mert – a túratáv hosszúsága miatt – főleg nyár vége felé és ősszel, amikor a nappalok rövidülnek, fennáll az elsötétedés veszélye.

Egy napra tervezett túra esetén, ha az autókat a nemzeti park határánál hagytuk, a felfelé már megismert úton ereszkedünk vissza. Ez lényegesen kevesebb időt vesz igénybe a feljutásnál, de a nehéz terep odafigyelést és állóképességet igényel.

P volgy

 

A fényképeket Kakucs Zsolt és Kocsis András készítették.