Hunyad megye nagyon gazdag természeti kincsekben és épített örökségben. Ezek egy része közismert és sokat látogatott, sok történelmi és természeti érték felkereséséhez viszont elég kevés forrás áll rendelkezésünkre. Lelkes kis csapatunk ilyen kevésbé ismert természeti és épített értékek újbóli megkeresésére gyűlt össze. Szászvárosi (Orastie) szállásunkról az Erdőfalvi (Ardeu) Glodi-szoros irányába indultunk az Algyógyot (Geoagiu) is érintő aszfaltúton. Az Algyógytól befelé vezető völgy számos ismert látnivalót rejt, az Algyógyon található legrégebbi erdélyi körtemplomtól kezdve, a feredőgyógyi (Geoagiu Bai) római romokon és gyógyvízforrásokon, a Mádai-szoroson (Cheile Madei) és barlangváron át az Erdőfalváról megközelíthető Glodi- (Cheile Glodului) és Csöbi-szorosokig (Cheile Cibului). Az Erdőfalva fölé magasodó Glodi-szorost alkotó bal oldali sziklacsoport rejti a barlangvár üregét, mely feltehetően a XVI-XVII. században létesült. Több barlangvár is fellelhető Hunyad megye területén melyet a lakosság főleg védelem, rejtőzködés céljára használt. Felmérésükben Téglás Gábor és munkatársai munkássága figyelemreméltó (1889). Turistajelzés hiányában a fellelhető csekély leírás alapján - mely szerint a templom után 100 méterre balra forduló műútról kell indulni – a helyszínen, megtaláltuk az aszfaltútról jobbra leágazó föld, illetve szekérutat, mely a barlangvárhoz visz minket. A szekérút az Erdőfalváról az Almás völgye irányába továbbmenő aszfaltútról, a hágó tetejéről, jóval több mint 100 méterre a templom után indul. Ezen a szekérúton emelkedve először balról egy lakóházat majd jobb oldalt egy tehenészetet hagyunk magunk mögött, aztán a legelők és régi gyümölcsfák fölött a hátunk mögött megjelennek az Almás völgyének hegyei és a gyönyörű Mádai-szoros sziklái. Előttünk az úton a Glodi-szoros szikláinak látványa csalogat, egyre jobban kibontakoznak a bal oldali sziklacsoport üregei, melyeket a helyiek, ,,Rai”-nak azaz Mennyországnak hívnak. Bő 25 perc emelkedő után az út bal oldalán levő forrás csillapítja szomjunkat, majd újabb 700 méter után a földút végéhez érünk, ahol egy 4 éve épülő ortodox kolostort találunk. Áthaladva az építkezésen, a ,,Mennyország” (Rai) sziklacsoport aljában vagyunk. Innen ösvény híján vadcsapáson emelkedünk 20 percen át egy omlékony kőfolyáson, majd sziklás, bokros, csúszós meredek oldalban a sziklák aljáig, ahol több, kisebb-nagyobb barlang van. A barlangvár bejáratához a sziklákba és a borostyán ágaiba kapaszkodva jutunk fel. Innen megcsodálhatjuk Erdőfalva házait, a Mádai-szoros szikláit és a környező hegyeket. A barlang belseje 3,5 méter mély és 30 méter széles üreg, a várfal mostanra elpusztult. A barlangvárnak okleveles említése nem maradt fenn. Visszafelé ugyanott ereszkedünk le a csapáson, majd a szekérutat követve a Mádai-szoros és az Erdélyi Érchegység gyönyörűen szabdalt csúcsainak látványában gyönyőrködve érünk vissza az aszfaltúton hagyott autóhoz bő egy óra alatt. Következő úticélunknak a Bábolnai mészkőtufa képződmények (tufele calcaroase de la Bobalna) megkeresését tűztünk ki. Ezek a képződmények egy Hunyad megyei természetvédelmi területhez tartoznak, mely 12,5 hektáron terül el és a sziklákon kívül mezotermál forrásokat és vízeséseket is tartalmaz. Ezekről az értékekről nagyon kevés adatot találtunk a világhálón, sőt a faluban is hiába érdeklődtem már tavaly is, semmilyen vízesésről, sziklákról, sőt természetvédelmi területről sem tudnak. Bábolna faluból indultunk az aszfaltúton be a völgybe, a „Feredeu” nevű fürdőhelyhez, ahol most is látható pár betonmedence, melyeket forrásvíz táplál, illetve gyógyiszap gödör is fellelhető. Itt csordogálnak a mezotermál források a falutól 3 kilométerre domboktól körülvéve, elhagyatottan, mivel a vízhozam növelése nem volt sikeres, ráadásul a közkedvelt Feredőgyógy magához vonzotta a fürdőzőket. Így is láttunk pár gyógyiszapért érkező autóst. A falusi házakat elhagyva, a fürdőhelyhez vivő úton pillantunk meg mintegy véletlenül bal oldalt egy csoport mésztufaképződményt és egy kis vízesést is. A látványos, változatos mintákat, formákat és barlangokat alkotó mésztufaképződmények mintegy negyven méter hosszúságban és körülbelül 5 méter magasságban terülnek el, a jobb oldali sziklaképződményekről a patak egy kb. 8 méteres vízesést alkotva zuhan alá. Ezeket a képződményeket az útról legtöbbször fák, bokrok lombja takarja, nehéz észrevenni őket. Tájékoztatótábla, turistajelzés sem segíti megtalálásukban. Bábolnától az Algyógyra visszavezető aszfaltúton pillantjuk meg a Csigmói római várromokat (Castrul roman Germisara) ismertető, szórófestékkel lefújt román nyelvű információs táblát. A tábla mögött indul a turistajelzés nélküli ösvény, melyen 5 perces emelkedő után megpillantjuk a római kori épületmaradványokat a domb tetején. A római katonai várrom 320x170 méter nagyságú. A romoktól kitűnő kilátás nyílik a Marosra, Szászvárosra és a város mögött elterülő Kudzsiri-havasokra. Aznapra még a régi római útszakaszt kerestük meg, mely a Csigmói római várromokat kötötte össze a feredőgyógyi római településsel. Információs tábla, turistajelzés híján, Algyógyon többszöri megkérdezés után sikerült útbaigazítást kapnunk, mely szerint a faluból a Feredői utcán végig, majd földúton tovább egész a balra térő Poienari faluba irányító útjelző táblánál kell jobbra térni a kövezett római úthoz. A Poienari falut jelző tábla után gyalogosan keressük és találjuk meg a Feredőgyógy irányába tartó földúttal párhuzamosan futó 165 méter hosszú kikövezett, rómaiak idejéből származtatott útszakaszt. Ennek mindkét végét piramis alakú betonöntvény, felső végét információs tábla jelzi és szinte végig hosszában háztartási szeméthulladék szegélyezi. Az egész így együtt különös látványt nyújt. Szászváros mögött a Kudzsiri havasok hegyei több ismertebb és látványosabb dák várat, illetve pár elfeledett 13. századi várromot is rejtenek. A felfedeznivalók listájáról az Ósebeshelyi (Sibisel) várromot indultunk megkeresni Ósebeshely faluból. A helyszínen kérdezősködve találtuk meg a falu végénél, a patakon átfektetett betonoszlopot és a várhoz vezető fakitermelő utat. Ezen sok keresgélés után találjuk meg a várhoz vezető letérőt. Sehol nincs sem információs tábla, sem turistajelzés. Az 523 méteres hegyen álló 13. században épült várrom jelenleg alig észrevehető és szinte megközelíthetetlen a fiatal akácsarjak és szederindák sűrű erdejében. A vár belsejét is visszafoglalta az erdő, a világhálón látható régebbi képek segítenek a hely szellemét felidézni. A kilátás természetesen pótolja fáradalmakat, a szemközti hegyek és a távolabbi települések látványával. A bemutatott látnivalók megismerésében, megtalálásában világhálós oldalak, főleg a várak.hu oldal, Radnóti Dezső Erdélyi Kalauz című könyve (1901, újra kiadva 2016), sok helyszíni érdeklődés és nemegyszer szerencsénk segített minket. Írta és a fotókat készítette: Kovács Enikő Éva
Mont Blanc 2004 élménybeszámoló részletek Borbély Zoltán tollából ...Itt újból a szikla fogadott, a hágóvasak lekerültek. Még le sem vettük őket, erős kiáltásokra lettünk figyelmesek. Ezúttal egy hatalmas kő pattogott lefele, valósággal lehetett hallani, ahogy süvít a levegőben, aztán kisodródott a folyosó szélére, és velünk egymagasságban a túloldalon csapódott neki a falnak olyan erővel, hogy a nagy kő szilánkokra tört. Mi csak egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit, tudtuk, hogy szerencsénk volt. Alattunk majdnem 3000 méterrel lennebb Chamonix völgye volt látható csodálatosan, tisztán. Minden város–falu külön csillogott. Felfele nézve a csillagos ég felé nyúló hosszú kígyózó fénycsíkot láttunk. Talán 100-nál is több hegymászó csillogó fejlámpája volt, ahogy lassan felfele meneteltek a hosszú kitartó emelkedőn, amelynek tetején a Gouter csúcs volt (Dome du Gouter) 4304 méterével. Olyan volt mintha szentjánosbogarakat láttunk volna menetelni a csúcs irányába. Fényeiktol a hó kékes-fehéren csillogott. Hogy ettől a látványtól-e vagy a hidegtől nem tudom, de már nem éreztem rosszullétet, mintha valami kis gépezet indult volna meg bennem, csak a mászásra gondoltam, amikor beálltunk mi is ennek a kígyózó fénycsíknak a végére. Előttünk is felelevenedett a táj. Az addig fehérben úszó kihalt világból egy színes ruhákban öltözött hegymászókkal teli gerinc, a meredeken felfelé ívelő les Bossons gerinc volt az. Lenyűgöző látvány volt, egyből előkerültek az addig melegben tartogatott fényképezőgépek. Mintha mondta volna a hegy, hogy most nézzetek-fotózzatok, mert ez a legszebb arcom és szerencsések vagytok, hogy láthatjátok. Lépésben haladtunk előre, az egyre meredekebb ösvényen hol a gerincen, hol annak valamelyik oldalán. Újból csak arra tudtam figyelni, hogy egyik lábamat a másik elé tegyem. Számomra minden más megszűnt létezni, csak a saját lélegzetvételem hallottam, és a hágóvasak harapását a keményre megfagyott hóban. Nem tudtam a többiekre figyelni, ezért volt olyan is, hogy egyszerűen nekimentem az előttem levőnek, aki megállt pihenni. A kétnapos út, a kevés alvás, a koránkelés, az oxigénszegény levegő erősen ránknyomta bélyegét. Energiatartalékaimat erősen igénybe véve tettem egyik lábamat a másik elé, amikor eszembe jutottak azok a sorok, amelyeket 8 ezres csúcsok megmászásairól olvastam, ahol a hegymászók a végén már számolták lépéseiket a pihenők között, és átlagban 3-4 lépés után mindenki pihenésre szorult. Hát itt még távol álltam attól a magasságtól, de akklimatizálás hiányában ez a szint is megviseli a szervezetet, így én is számolni kezdtem lépéseimet. Mély lélegzetvételek mellett nem tudtam 25-30 lépésnél többet megtenni, ezt mindig egy 2 perces pihenő követte, utána újból jött a számolás. Pont egy pihenő alatt miközben épp a fejemet lógattam a két síbot között és próbáltam minél több levegőt magamba préselni, kiáltást hallottam magam fölött. Felnéztem, és elottem vagy 50 méterrel, egy emelkedő végén, az éles gerincen Luci-t láttam, ahogy nekem integet, és azt kiáltotta, hogy „...gyere Zoli mert már nincs sok, itt van mögöttem!” Résztvettek: Kovács Róbert, Stoica Lucian, Sabin Mureşan és Borbély Zoltán Részletek: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.