Retyezát Úgy nőttem fel, hogy otthon mindegyre azt hallottam ha kirándulásra, hegyekre terelődött a szó, hogy a Retyezát a legszebb. Ma is ott van az előszoba falán a fotó két zergéről, ami ott készült. Kicsit talán emiatt is úgy voltam vele, hogy előbb akkor körbejárom a többit és ezt tartogatom ínyencfalatnak, desszertnek a felfedezések végére. S valóban nagyon - nagyon szép. Ettől függetlenül, úgy tartom, hogy minden hegy nagyon szép és a maga nemében egyedülálló más - más dolgok miatt. Most már elmondhatom, hogy elég sok hegyet bejártam és mindegyiket szeretem. Nincs külön kedvencem. Lolaia vízesés De vissza ehhez az ínyencfalathoz. Ősszel voltunk, 2004 szeptember közepén. Az első hó a lábunk elé hullt s reggelre betakarta az ösvényt meg a mellette virágzó rododendronokat. Szép hosszú ősz volt, úgy gondolták, hogy még virágba borulnak egyszer. Kevesen voltak a hegyen, volt hely bőven a Gentiana menedékházban. Gentiana menedékház Másnap reggel szikrázó napsütésben indultunk el, hamar olvadt is az éjjel lehullt hó. Első utunk a Pietrele tó mellett a Bucura - nyeregbe vezetett. Pietrele völgy, előttünk a Bukura nyereg A Peleága agyaraira jég - tüskék voltak fagyva. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz. Fotózgattunk, gyönyörködtünk, tetszett nagyon, hogy nem volt tömeg a hegyen, ugyanis csak ketten mászkáltunk. A nyeregből tisztán látszott a Bucura tó és vagy 3-4 sátor a partján. Bukura tó, háttérben a Salvamont házzal Itt értettük meg, hogy miért is nincs mozgás a hegyen: hát olyan szél süvített a nyeregben, dél felől, hogy majd’ lesodort. Így értettük azt is, hogy miért vannak még a jégszilánkok az Agyarakon, mikor a szélvédett napsütötte helyeken csak úgy pompáztak a rododendronok. Kilátás a Peleaga csúcsról Gyorsan felöltöztünk (szerencsére volt mibe) s folytattuk az utat a Peleágára. Minden lépésnél tud újat mutatni a hegy. Vagy egy kis tengerszem, ami addig takarásban volt, vagy valami sziklaalakzat, vagy a távolban lefutó gerinc. Lépten - nyomon ámulatba ejt valami. A Peleágáról gyönyörű a kilátás. Körbe - körbe a lefutó gerincek közt, a lábunk alatt rengeteg kisebb – nagyobb tengerszem, a látóhatárt meg látványos, pompás hegycsúcsok uralják. Számomra leginkább vonzó a Kis Retyezát (Jorgovánkő) tömbje volt, messze délen. Azt hiszem legközelebb olyan útvonalat találunk ki, hogy pár napot ott is eltöltsünk. Hófehér mészkőtömb 2000 méter fölötti csúcsokkal, szakadékok, zsombolyok, barlangok, rengeteg gyopár, és nem utolsó sorban gyönyörű rálátás a Godeanu-ra, a Nagy Retyezátra és a Vulkán hegységre. Elkapott az álmodozás most is, de minket akkor ott a Papusáról a köd és lassan szemerkélni kezdő eső lezavart a Valea Rea tavakhoz, majd onnan a Zenoaga nyergen át a Gales tó mellett vezetett le az ösvény egyenesen a Pietrele menedékházig. Innen a már jól ismert úton visszakaptattunk a Gentiana menedékházhoz. Kellemes meleg fogadott, forró tea a jó társaság. A Valea Rea - Rossz völgy, újabban nincs jelezve Következő napi utunk a Pietrele háztól indult, hirtelen kaptatóval a Lolaja gerincre. Itt mutatta igazán meg a kőrakásos arcát a hegy. Szinte végig hatalmas egymásra „dobált” kőtömbökön vezet az út, elég éles gerincen. Jobbra – balra letekintve több száz méter mélyen vannak alattunk a völgyek a csillogó vizű tavakkal, gyorsvizű patakokkal. Az ösvény elvezet a rezerváció határán. Bepillanthattunk a magasból a nagyközönség elől elzárt részbe is. Kegyes volt hozzánk a hegy, ezúttal is szétnézhettünk s beleláthattunk a legszebb részeibe mielőtt ránk zúdította volna a lassan mindennapossá vált esőt. Életkép a Retyezátból Utolsó nap visszatértünk a Gales tóhoz. Első nap épp csak legyalogoltunk mellette a zuhogó esőben, gondoltuk, hogy jobban megnézzük magunknak. Há’ nem jött össze. A Fenyők közti tóhoz (Tau dintre brazi) még csak eljutottunk az eső előtt. Körbefotóztuk, különlegesnek tűnt a sok sziklakatlanba zárt tengerszem mellett az a fenyőerdő közepébe rejtett tőzeges, áfonyás partjával mintha a Kelemen havasokból idemásolták volna a Tündérek tavát. Mire felértünk a Gales tó partjára megint csak a leit - motívvá vált eső zavart le. Még egy éjszakát eltöltöttünk a Gentiana házban. Ennyit hagyott felfedezni magából a hegy, maradt hát bőven felfedezni való máskorra is. Zerge Sok minden elmaradt, nem is lehet ilyen rövid idő alatt bejárni egy ekkora és ilyen látványos hegyet. Közlekedni egy kis szerencsével elég jól lehet, minket betonkeverő kocsi vitt-hozott, szimbolikus összegért, a szállás a Gentianaban 5 vagy 10 lej (manzárd vagy a nagy háló). Egyéb hasznos információkat a Dimap térkép útleírásában, valamint bátran kérdezzetek a túrázás listán :) . Bizonyára egyből 20-an is válaszolnak :) . Jó túrázást, Évicsek Szöveg: Velicsek Éva, Fotó: Dr. Péterffy Anna-Erzsébet Megjegyzés: a fotók nem a leírt túra alatt készültek (!) .
Hargitai tél Idén februárban a tél már visszaszorulóban volt és úgy nézett ki, hamarabb megadja magát, mint az előbbi esztendőkben. Hargitafürdőn azonban – ahova kirándulni készültünk – amint a hegyekben általában, ilyenkor még ő volt az úr és odaérkezésünkkor még semmilyen jel sem utalt arra, hogy átadná helyét a kikeletnek. Sűrű havazás és vastag, friss hótakaró fogadott, olyannyira, hogy éjszakai túrára indulva a Borhegyesére a telepről kiszűrődő villanyfény a mindent beborító fehérséggel párosulva lámpáink nélkül is szinte nappali világosságot biztosított. A Kossuth-szikla felé vezető ösvényről feltértünk a Miklós sípályára, majd ennek tetejéről csodálhattuk Hargitafürdő fényeit és a hamisítatlan téli tájat. Az Ózon szálló szemből világító fényei el-eltűntek az alacsonyan gomolygó felhőkben. Néhol derékig süllyedtünk a puha hóba, de leevickéltünk a fenyvessel övezett ösvényen a főgerinc kéksávos jelzéséig, majd visszasétáltunk szállásainkra. Másnap a Csicsói-Hargita volt túracélpontunk, de a nagy mennyiségű frissen hullt hó az egész nap felhőkbe burkolt hegyen nem túl sok jóval kecsegtetett. A meredeken emelkedő kék háromszögjelzés útvonalát követve társaságunk nagy része felért a tévétornyok alá. Innen a leszűkült látótávolság és nehézkés, szinte minden lépésnél többé-kevésbé hóba merüléses haladás következtében lemondtunk a Bagolykőhöz való eljutásról és inkább a csúcsplatón folytattuk túránkat. A Bagolykő felé vezető ösvény kisebb fenyvesen halad át, ahol a fák között még mélyebben merülhettünk volna a hóba, ráadásul a hegyoldal meredek pereme is kivehetetlen ilyenkor. Fenn a tetőn ritkás fenyves fogad, majd a bekerített épületet és tévétornyot megkerülve kis magaslat (1737 méter) volt sejthető a ködben, melynek sziklái néhol kiálltak a mindent elborító fehérségből. Nyugaton hirtelen keskeny rés nyílt meg a hegyen ülő felhők közt, melyen egy pillanatig leláthattunk Szentegyháza felé, de amilyen gyorsan elénk tárult a mélyen alattunk látszó táj, épp oly hamar borított fátylat mindenre ismét a köd. Felejthetetlenül szép volt a lehavazott fenyők látványa, az igazi havasi téli táj szépsége, de a fárasztó előrehaladás miatt nem mentünk el a plató északi részén levő csúcshoz (1759 méter) hanem inkább megkerestük a lefele vezető szerpentines utat és visszaindultunk. Kilátásunk ezúttal mindössze Hargitafürdőre és környezetére korlátozódott, míg szép időben akár több megyényi területet is beláthatnánk fentről. Részben pótolta a kilátás hiányát vasárnapi túránk, amikor a Kossuth-szikláról időszakos napsütés mellett nem csupán a Csíki-medencére és környékére, de távolabbi vidékekre is elláthattunk a gomolygó felhők közt, mint például a Déli-Kárpátok gerincére, a Kárpát-kanyar vidékére, vagy a Keleti-Kárpátok Gyergyói-havasoktól északra emelkedő magaslataira. Sajnálni tudtuk csak, hogy nem aznapra terveztük előbbi napi túránkat, miközben a délelőtti Nap egyre bátrabban sütötte a Hargita fenyves gerincét, csupán a csúcsok környéke bújkált felhőkben, melyek azért látni engedték útvonalunkat s a tőle nem messze napfürdöző Bagolykőt. Aznap egyébként Mátyás napja volt, s annak ellenére, hogy még borús reggelre virradt, madárdal tette kellemesebbé túránkat és később, ahogy kisütött a Nap, összeroskadni látszott a hatalmas mennyiségű hó, az utakon pedig patakokban folyt a hólé... Vajon beválik, amit a közmondás állít Jégtörő Mátyásról? Ha talál jeget visz, ha nem talál, hoz... Kocsis András