Barangolj Velünk!

2020 november-december

Úgy nézett ki, az évről-évre megszervezett túra a Görgényi Kőgombákhoz elmarad, aztán hirtelen ötlettől hajtva Szilágyi Eszter elvállalta megszervezését. Csupán november 5.-én délután hirdette ki és vasárnapra, november 8.-ra tizennégy autó gyűlt össze 50 emberrel. Ködös reggel volt Marosvásárhelyen, aztán a Maros völgyében Dédától felfele még sűrűbb, tejfehér köd fogadott. Maroshévízre érve megtekintettük a 26-27 fokos Bánffy-vízesést, majd az autókat leparkoltuk a sípálya fölötti parkolóban. Köd lepte a gerincet is, melyen sokáig csak a szekérutat követhettük, ugyanis a kék sáv jelzések az útvonal alsó szakaszán a fakitermelés következtében teljesen hiányoznak. Néhány kilométer után azonban az útmenti fenyőkön feltűnt néhány jelzés és időközben a ködből is kijutottunk. Élvezhettük tehát a késő őszi napsütés melegítő és hangulatjavító hatását, valamint a kibontakozó táj látványában is gyönyörködhettünk. Előttünk az Öreg-tető mintegy irányjelző, szinte vezette lépteinket, jobbkéz felől, északnyugaton a Kelemen-havasok gerincének csucsait azonosíthattuk, baloldalt, délkeleten pedig a Gyergyői-havasok és a Hagymás-hegység magaslatai sorakoztak a rendkívül feltűnő Vit-havastól az Öcsém-tető fehér mészkőszirtjéig. A szelektív erózió által felszínre került Kőgombák sziklaalakzatait kisebb csoportokban néztük meg, majd a fiatal fenyők közt egy napsütötte füves helyen elfogyasztottuk szendvicseinket. Visszafele ugyanazt az utat követtük a rövid délutáni napsütésben, viszont utunk utolsó, mintegy ötszáz méterét ismét ködben kellett megtegyük. Elégedettek lehetünk túránkkal, ugyanis ahhoz képest, hogy a Gyergyói-medence és a Maros-szorosa egész nap ködben maradt, a Görgényi-havasok magasabb régióját a déli órákban különös hangulatú napsütés uralta. (Kocsis András)

KA kogombak csop

Népes csapat volt kíváncsi a Görgényi-Kőgombákra - Kocsis András fotója.

A Barangolás a marosszéki erdőkben sorozat idéni negyedik útjára november 14.-én került sor. A Kis- és Nagy-Küküllők között fekvő, megyénk határához közeli Jövedics (Idiciu) nevű falucska körüli erdőket felfedezte fel 28 fős csapatunk. A Nyárádtő - Cserged - Héderfája - Szászbonyha - Leppend - Dányán - Jövedics 46 km-es utat személygépkocsikkal tettük meg, majd következett 12 km-es gyalogtúratúránk gazdag gombaterméssel és szép kilátással Maros és Szeben megye dimbes-dombos határára. Visszafele elbúsultuk magunkat a jövedicsi evangélikus templom romjait látva, de kedvünk helyrejött amikor megláttuk Szászbonyhán, hogy az Erdélyi Református Püspökség elkezdte a Bethlen-kastély helyreállítási munkálatait. (Kiss Zoltán Ernő)

KZE Jovedics evang

Az evangélikus templom tornya Jövedicsen - Kiss Zoltán Ernő fotója.

November 17.-én, 79 éves korában elhunyt Nemes Mária túratársunk, nyugalmazott zongoratanárnő. Egyike volt azon keveseknek, akik a forradalom előtti Szakszervezeti-kör turista csapatában és a már újraalakult EKÉ-ben is túráztak. Közkatona volt, nem viselt semmiféle tisztséget, de a zongoratanítás után talán a természetet kedvelte a legjobban. Több EKE-vándortáborban vett részt 1992-és 2010 között, amelyeken komolyabb hegyi túrákat is végigjárt.  Az általunk szervezett ratosnyai táborban (2003) a konyhai munkálatokban segített nagy odaadással. Az utóbbi években többnyire honismereti kirándulásokon vett részt. Egyik ilyen külföldi út után hazatérve a gyalogátjárón ütötte el egy autó, komoly sérüléseket okozva, de szerencsésen kilábalt belőle. Így folytathatta heti rendszerességgel kis túráit a Marosvásárhely-környéki erdőkben. Kedvence volt a Csererdő de a többit is látogatta annak függvényében, hogy hol melyik virág nyílik: hunyor, kakasmandikó, gyöngyvirág, kék meténg, kockás liliom stb. Természetesen a gombák sem maradtak ki a látóköréből. Sajnos őt is elkapta a 2020-as évet meghatározó szörnyű, láthatatlan ellenség, ennek „karmai” közül nem lábalt ki. Ezt már nem tudta túlélni... Drága Marika emlékedet szívünkben megőrizve búcsúzunk tőled. (Szilágyi Eszter)

00WassNM

Wass Albert-túra 2001 - Fotó az EKEmvh arhívumából.

00NM

Nemes Mária - Fotó az EKEmvh arhívumából.

A november 21.-re tervezett Torockói-hegységi túrát módosítottuk Görgényi-havasokbeli célpontra, mégpedig a keleti részén elhelyezkedő 1481 méteres Kecske-kőre. Megközelítését a Görgény völgyén, Laposnyán keresztül a Bakta-nyeregig, majd onnan az Eszenyő-patak völgyén, az Eszenyő-mezőn át terveztük. Laposnya és Bakta-nyereg közötti út állapotáról nem volt friss információnk, de tudtuk, hogy elég elhanyagolt útszakasz, ráadásul ott azelőtt havazott is. Mindennek ellenére három autóval tizenkét személy és Müzli kutya vállalkozott a túrára. Ködben indultunk el, de a magasabb régióban gyönyörű napsütéses időben volt részünk, majd a Kecske-kőről nagyon szép kilátásunk nyílt a Gyergyói-medencere. (Frink György)

BBB Kecskeko

Csoportkép a Kecske-kőnél - Böjthe-Beyer Barna fotója.

November 22-én az első hónak örültünk kilencen, akik a Tordai-hasadékot választottuk célpontul. Új, sejtelmes arcát ismertük meg, ködfátylon keresztül izzottak a napsütötte sziklaszirtek, jégcsapok sorakoztak a vízszivárgás moháin. Visszafele kanyarodva a Hesdát-patak jobb partja fölötti gerincen már szikrázó napsütésben csodáltuk az ezüsterdőt, a zúzmarás csipkebogyót és a ködsáv fölé magasodó mészkő bérceket. (A szomszéd faluból egy magányosan arra túrázó szívélyesen kínált bennünket saját főzésű szilvapálinkájával.) Mire felülről is betekinthettünk volna a hasadékba, a köd újból teljesen megülte, csak ennyi tisztánlátást engedett. Így igazi elvarázsolt erdőben, félhomályban ereszkedtünk vissza a patak völgyébe a kiindulópontunkhoz, ahol a jellegzetes helyi madarakat, pillangókat, növényeket, kőzeteket ismertető táblákat újra megnéztük, ha már a természetben nem láthattuk eredetijüket. (Dézsi Eleonóra)

KZs Tordai

Patyolatfehérben a Tordai-hasadék - Kakucs Zsolt fotója.

November 28.-án, tizenhárom autóból álló konvoj kanyargott felfele Korond meglehetősen keskeny mellékutcáin, hogy a Tószeg utca végében parkolót keressen. A már-már esküvői menetét idéző autósor egy Kiss Zoltán-Ernő által szervezett újabb túrára gyűlt össze. A Firtos-tetőt terveztük megmászni és természetesen a Firtos Árpádkori menedékhelyként szolgáló várát meglátogatni. Tejszerű ködben indultunk el a patakmenti erdei úton, a táj – akár a tündérmessék ezüst erdeje – mintha fehér porcukorral lett volna beszórva. Az egykori várban az előttünk rövidítőn felsiető Mikó Istvánék jóvoltából tűz fogadott, melynél sütögethettünk, majd melegedhettünk evés közben. Ez kimondhatatlanul  jól esett a fagyos ködös időben. Visszafelé a Firtos-nyeregből vezető gerincúton ereszkedtünk, melyről más körülmények közt kitűnő kilátásunk lett volna, ezúttal azonban Korond házait is szinte csak akkor láthattuk, mikor már majdnem beléjûk botlottunk. Eltévedés veszélye egyetlen pillanatig sem állt fenn, ugyanis túrákon velünk tartott a helybéli Józsa László keramikus, akinek Korondra érkezésünk után meglátogattuk a mühelyét is. (Kocsis András)

Kétautónyi EKE-csapatunk december 1-jén Dósa Enikő buzdítására Torockóról a Felső utcát elhagyva a reggeli sűrű ködben előbb balra kanyarodott egy mezei úton, majd a piros sávot követve kapaszkodott fel a meredek lejtőn. Hétéves túratársunk is kiállta a próbát. Végül az Ordaskő gerincéről farkasszemet néztünk a Székelykő alvó óriásával, amikor az ki-kibukkant a gomolygó köd résein. Nem sokat dideregtünk ott, a hideg szél lejjebb kergetett, ahol a napsütésben barátságosabb látvány volt a bükkfákra rakódott tenyérnyi hosszú zúzmara. Túránk zárásaként sokadszorra is megcsodáltuk a példásan rendben tartott Europa Nostra-díjas falu hagyományőrző főutcáján a fehérre meszelt hajdani bányászházakat. (Dézsi Eleonóra)

December 6.-án Ősz István-Béla szervezésében Mikulás-túrára került sor. Célpontunk ezúttal is az Istenszéke volt, ahová a Hidas-pataki úton másztuk fel. A tiszta, napsütéses időben kitűnő kilátásunk nyílt a környező tájra, valamint a Kelemen-havasok főgerincére. Ha már Mikulás napján került sor a túrára, elkészült az elmaradhatatlan csoportkép a hegymászó Mikulásokkal az Istenszéke keleti szikláin. Mivel a személygépkocsik a Bisztra völgyében maradtak, a felfele már megismert úton ereszkedtünk vissza. (Kocsis András)

KZS mikulasok

Mikulások jártak az Istenszékén - Kakucs Zsolt fotója.

KZS keletiszikl

Messzi elláttak a Mikulások az Istenszéke keleti-szikláitól - Kakucs Zsolt fotója.

Ismeritek a mondást, hogy ha "az élet citromot ad, készíts belőle limonádét"?! Igen, kicsit közhelyes már, mégis annyiszor találkozunk vele! Ez az év furára sikeredett, minden, ami megszokott, néha elcsépelt volt, más értelmet kapott. Legalábbis számomra. Mindig szerettem a hagyományokat, az örökölteket is, de azokat is, amelyeket mi magunk alkotunk és teszünk hagyományossá. Ilyen lett az EKE keretén belül az éves adományozás, amit a jobbágyfalvi gyerekek élveznek a karácsonyi csomagosztás alkalmával, s most már a betlehemi láng is, amit második alkalommal sikerült eljuttatni a hívekhez, felekezetre való tekintet nélkül. Idén nem vettünk részt a misén, hogy ne gyűjtsünk össze sok embert a járványra való tekintettel, de Csüdör Imre plébános úr, meghatódva vette át tőlünk péntek este a papi lakon. Titkon remélte, hogy idén is eljut a láng, aminek igazán örülnek az emberek és őrizgetik meg adják tovább szeretteiknek, ismerőseiknek; az adomány, amit ti olyan nagy szívvel adtatok teljesen meglepte, tudván hogy ilyen időkben nehezebb a találkozás. Számunkra is izgalmas volt a kijutás, mert akitől a lángot kellett átvennünk, covidos és újszülött is van a háznál, a láng pedig kialudt, egy órával az indulásunk előtt. Ezért elrobogtunk egy idegen családhoz, ahonnan átvettük a lángot, amiért valaki 1700 km-t autózott! Aztán éjjel fél 11-kor megosztottuk a Tudorban egy átjárónál egy másik idegennel, aki majd tovább viszi az ő ismerőseinek; ja és a kialudt lángot is pótoltuk. Tudjátok követni? Szóval, idén is maradandó élmény lett legalábbis négyünk számára (Szilágyi Eszter, Makkai Réka Rebeka, Ősz István és jómagam) az adomány és a láng átadása, ami nélkületek, a közösség nélkül nem jöhetett volna létre. (Török Zsuzsa)

Idei évzáró túránkat december 20-án a Kelemen-havasokba szerveztük, a Tiha- és a Ruszka-tetőkre. Tíz személyautóval harmincegyen autóztunk fel az Ilva-patak, majd az Ilvai Tiha-patak mentén az erdőkitermelői út végéhez, gyalogtúránk kiinduló pontjához, magunk mögött hagyva az Erdélyi-medencébe hetek óta beszorult felhős-ködös légkört. A Tiha-patak völgyének felső felében már ránk sütött a nap és 10-15 cm vastag hórétegben gyalogoltunk felfelé a kék pont turistajelzéseket követve. A Tiha-tetőn (1799 m) lélegzetelállító látványban volt részünk a nagyon tiszta légkörnek és az alacsony felhőplafonnak köszönhetően. A sziporkázó napsütésben minden látszott ami látszodhatott: a Cibles, a Radnai-havasok, a Szuhárd-hegység, a Kelemen-havasok, a Csalhó, a Hagymás-hegység, a Hargita, a Görgényi-havasok és a felhőtenger távoli déli részén még a Fogarasi-havasok csúcsai is. Túránk végső célpontja a Ruszka-tető (1913 m) és ennek sziklái voltak, ahol a hóréteg vastagsága elérte a 20-25 cm-t is. Szürkületre érkeztünk vissza autóinkhoz a felfele végigjárt útvonalon. Túránk adatai: hossz 14 km, szintkülönbség +870 m /-870 m, időtartam 7,5 óra.(Dósa László)

DL Tiha

A Pietrosz előterében, a Kelemenben - Dósa László fotója.

A 2020-as év utolsó napján a somos-tetői medveszobornál gyűltünk össze és egy könnyű kis sétát tettünk a Terebics-tetőig a Németkalap érüntésével. Csak a naptár árulkodott arról, hogy Szilveszter van, a természet tavaszias hangulatot árasztott, még pirosló hunyort is találtunk. A Terebics-tetőn falatozás következett, majd pezsgővel búcsúztattuk az óévet, végül egy boldogabb, túrákban gazdagabb új év reményében köszöntünk el egymástól. (Kocsis András)

KA oevbucsu

Mielőtt búcsút vettünk volna 2020-tól - Kocsis András fotója.

 

Összeállította és átdolgozta Kocsis András.