Március 6.-án, szép tavaszi napsütésben Nagyenyed közelébe, a Szabaderdő Védett Területre kirándultunk. Egy javítás alatt álló szerpentinúton felmentünk a Torockói-havasok gerincére, a Pilis hegye alatti Remete faluig. Autzóinkat otthagyva megmásztuk a Pilist (1250 méter), a Remetei-szoros környékének legmagasabb csúcsát. Felfele nyírfaerdőn, majd vegyes erdőn haladtunk keresztül, láttunk hóvirágot, szártalan kankalint, végül fentről megcsodáltuk az elénk táruló kilátást. Lefele a csapat egy része az ösvényt felcserélte egy sziklákon át vezető még síkos rövidítő úttal. Ereszkedés közben láthattunk, ma már egyre ritkábbnak számító, szalmával fedett faházat és istállót is. Túránkat borkóstoló követte egy nagyenyedi pincészetben. (Frink György)

Idei tavaszleső túránk célpontját az Erdélyi-érchegységben, a Torockói-hegység középső részét képező Bedellő-hegytömbje képezte. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a tavaszi napéjegyenlőségre tervezett eseményt kénytelenek voltunk egy hetet halasztani, s így végül 28.-án került rá sor. A több, mint félszáz jelentkező Alsószolcsván gyűlt össze, autóbusszal és személyautókkal téve meg az utat Vásárhelyről. A lengőhídon átkelve, a piros kereszt jelzést követve meglátogattuk a Sipote-vízesést, majd a Negyven Keringő szerpentinjét végigjárva, a Bedellői-kilátóról gyönyörködhettünk az Aranyos völgye és a Bihar-hegység szépségében. Leerszkedtünk a Sárkányok Kapujához, majd egy szűk résen át bemerészkedtünk a Bedellői-cseppkőbarlangba is, vigyázzva, hogy meg ne zavarjuk a még téli álmát alvó csekély létszámú denevért. A felszínre érve folytattuk utunkat a Bedellői-karsztfennsíkon, ahol még tél uralkodott, végül a fennsíkról a sárga jelzésen leereszkedtünk Alsószolcsvára. Virágok tették színesebbé utunkat, igazi koratavaszi jelleget kölcsönözve a tájnak, ám a tél még fitogtatta erejét, idén bizony nem adja fel egykönnyen. (Kakucs Zsolt)

Menetoszlop a Bedellőn. - Trombitás Ilona fotója

A Bihar-hegység látképe a Bedellői kilátóról. - Trombitás Ilona fotója

Április 4-én a Mezőség egyik kevésbé ismert részére, a Marosvásárhelytől 25 kilóméterre fekvő Mezősámsondra látogattunk el. Túránk fő célja a kora tavasszal nyíló, a Mezőségre igen jellemző, tavaszi hérics (Adonis Vernalis) virágzásának megcsodálása volt. A szép idő hatására több mint 80 személy gyűlt össze a mezősámsondi református templom kertjében. Sikó Domokos lelkipásztor köszöntötte a túrázókat, majd a falu történelmének rövid bemutatása után az érdeklődők a templomot is megtekinthették. Érdekességképpen megtudhattuk, hogy ífjabb Bethlen István, Magyarország egykori miniszterelnöke (1921-1931) is Sámsondot tekintette szülőfalujának. Szüleinek sírja szintén a templomkertben található. Innen indult a 13 kilométer hosszú túra, 300-400 méter színtkülömbséggel, amely félkörívben kerülte meg a völgyben fekvő települést. A környező dombokról szép kilátás nyílik a falura, de a távoli Kelemen- és Radnai-havasok körvonalait is felfedezhettük. A virágzó héricsek a falu határában, a Sóskút nevezetű helyen, egy meredek, déli fekvésű lejtőn vártak ránk és ejtettek ámulatba rikító sárga virágaikkal. Az ősi legenda szerint a nevet adó Adoniszt, a szép görög ifjút, Afrodité, a szépség és a szerelem hellén istennője virággá változtatta, miután egy vadkan halálosan megsebesítette. Azóta így, virág képében bűvöli el szépségével a természetjárókat minden év tavaszán. Utunkat folytatva a valamikori Észak-Erdély határvonalát is érintve jutottunk el a Pogányvárnak vagy Tündérvárnak elnevezett részre, ahol egy nagyobb pihenőt tartva sütögetésre került sor. A történelmi leírások szerint a domb egy Avarkori földvár helyét jelöli. A legenda szerint a domb belsejében tündérek laknak, akik az itt felhalmozott kincseket őrzik. A hosszabb pihenő és a délutáni napsütés megtette a hatását, kissé elcsigázva értünk vissza a faluba, ahol még megcsodáltunk egy matuzsálem kori fűzfát, amely több mint 100 éve őrködik az egykori Marosszék határfaluja felett.(Pánczél Tibor)

Tavasz héricsek. - Bélfenyéri Gábor fotója

Szintén április 10.-én került sor egyesületünk első kerékpáros túrájára is, melynek célja Búzaháza volt. A tizenöt résztvevő 64 kilómétert tekert a Marosvásárhely – Tófalva – Székes – Iszló – Nyárádszentmárton – Nyárádszereda – Jedd – Marosvásárhely útvonalon. A Szentmárton határában levő Lovasfogadónál sütögetésre került sor. (Gáspár András)

Pihenő. - Kulcsár Béla fotója

Április 17.-én, gyalogos és kerékpáros túrára került sor a Bekecsre. A már hagyományosnak számító túránkra jelentkező negyven személynek buszt foglaltunk. Ehhez tízen személygépkocsikkal csatlakoztak. A gyalogtúra Nyárádselyéből indult, meglátogattuk az Alsó Honvéd-emlékművet, a Faluerdeje fölött, majd folytattuk utunkat a Bekecs-tetőre, ahova a Szent Kereszt kápolnához vezető, nemrégiben kiépített Keresztúton jutottunk fel. A tetőn, ahol ezúttal napos idő és mintegy öt centiméternyi hó fogadott, a pihenőhelynél szalonnát és kolbászt sütöttünk, majd az autókkal érkezők és kerékpárosok visszafordultak Selye felé, a többi gyalogos pedig a Körtvélyes-mezőn álló Felső Honvéd-emlékmű érintésével ereszkedett a Farkas-tetőn várakozó buszhoz. Túránk hossza Selyéből a Farkas-tetőig 11 kilométer volt.

Vigyáztunk, hogy a kerékpáros Bekecs-túrák hagyománya se szakadjon meg, de ezúttal a résztvevők csupán nyolcan voltak, melyből ketten EKE tagok, a többiek a Pro Biciklo Urbo tagjai. Hazafele menet a kerékpáros csapat Kendőn és Székelyberén keresztül Nyárádszeredába jutott, ahol megpihentek a Csámborgó vendéglő teraszán, majd folytatták útjukat Marosvásárhelyre. Köszönet a túravezetőknek, Bod Attilának és Ősz István-Bélának. (Kocsis András)

Nyárádszentlászlón bemutatják az unitárius templomot. - Fábián Alpár fotója

Április 24.-én újabb kerékpártúrát szerveztünk, melynek során felkerestük Nyárádszentlászlón a Szent László-forrást, majd a műemlék unitárius templomnál ott találtuk a fiatal lelkipásztort, aki ismertette a templomot és történetét, majd megcsodálhattuk a kilátást a harangtoronyból. Ezután Kis- és Nagyadorjánon keresztül folytattuk utunkat Nyárádszentsimonba, ahol meglátogattunk egy hagyományőrző kézműves családi vállalkozást. Innen a Rigmányi-tetőn keresztül áttekertünk Nyárádszeredába, ahol megebédeltünk a Csámborgó vendéglőben, majd a Nyomáti tetőn és Kebelén keresztül jutottunk haza Marosvásárhelyre. (Gáspár András)

Tekerünk Nyárádszentsimon felé. - Fábián Alpár fotója

Ha tavasz, akkor folytatjuk a jelzésfestést a Mária-úton. Március és április folyamán, valamint május elsején négy alkalommal vettünk ecsetet kezünkbe. Március 14.-én, narancsszínű „M” betűket festettünk Remeteszegről, a Szent Család templomtól, a Maros gyalogoshídján keresztül, egészen a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplomig. Felújítottuk az útvonalat Sörpatika környékén, valamint eltűntettük a régi jelzéseket az útvonalból kiiktatott, rendkívül forgalmas egykori Kossuth Lajos utcában és környékén. Sajnos az eső beleszólt terveinkbe, így a besei erdőben nem tudtuk befejezni a megrongált jelzések újrafestését. Március 27.-én újból tizenheten gyűltünk össze, hogy a két héttel azelőtti munkát befejezzük. Még a Somostetőre is jutott egy csapat, amely egy alternatív utat kezdett festeni, bekapcsolva ezzel a Somos-tetőt is, mint a marosvásárhelyiek legnépszerűbb kirándulóhelyét a Mária-út vonalába. Április 24.-én és május 1-én történelmet írtunk és nemcsak résztvevőink számát illetően, amely 30-ra duzzadt, hanem a helyszínnel is, mivel sikerült bekapcsolnunk a Nyárádmenti Szentföld központjának számító Mikházát, valamint Marosszék Szent hegyét a Bekecset a Mária-zarándokút vonalába. Ennek, a narancssárgával jelzett útvonalnak a karbantartása olyan nagy kaliberű munka és kihívás, amely több évre elfoglaltságot jelent majd a festegetést vállaló EKE tagoknak.(Szilágyi Eszter, Kocsis András)

Mikháza rákerült a Mária-út vonalára. - Trombitás Ilona fotója

Jelzésfestők csapata a Bekecs alatt. - Trombitás Ilona fotója

Rendezte és összeállította Kocsis András.