Barangolj Velünk!

2021 szeptember - október

Szeptember első hétvégéjén három napig a Csalhóban turáztunk. Durău üdülőtelepről indultunk a piros sávval jelzett ösvényen. Egy óra gyaloglás után felértünk a frissen felujitott Fântânele menedékházhoz, ahhol egy rövid pihenőt tartottunk. Innen útunk eleinte lankásan majd egyre meredekebben kaptat felfele egészen a Darabont Kucsmája-szikláig (Căciula Dorobanțului), ahonnan északkelet irányban a Békási-tó, nyugatra a Baciu-kővei (Pietrele lui Baciu) láthatók. Elhagyva a fenyvesek birodalmát a Panaghia-sziklatorony impozáns alakja tűnik elő a borokafenyők mögül. Onnan szintvonal mentén haladunk egészen a Tóka csúcs lábáig, ahol a meteóház találhatható, majd ösvényen megyünk fel az 1904 m magas csúcsra. Hideg szél süvit, felvesszük a kabátjainkat, fotózunk. A lépcsőkön megyünk le, lenyügöző a panoráma. Egy óra mulva már a Dochia menedékházban szürcsölgetjük teáinkat és a másnapi túráról beszélgetünk.

SS csalhocsop

Csoportkép a Csalhóban - Sükösd Sándor fotója

        Szombat reggel napfelkeltekor fotózás, aztán reggelizés, majd összegyül a csapat és indulunk a Detunata-sziklákhoz a kék sávos ösvényen. A sok havasi gyopár arról árulkodik, hogy kevés turista jár ide. Egy ritka fenyő örködik e táj felett, amit a moldvai emberek crin-nek neveznek, de nem rokon a liliommal, Larix decidua ssp. carpatica a hivatalos neve. Ősszel tűskéi besárgulnak és télen elhulnak majd tavasszal ujra kinőnek. Innen tovább ereszkedünk a Detunáta-kőveihez, ahonnan jelzettlen ösvényen megyünk fel a Camera Pătrată néven ismert üregig. Misztikus tályakon járunk, mindannyiunk szivébe belopta magát a hely varázsa. Délre a Dochia menedékháznál vagyunk, jut idő egy forró levesre és indulunk délutáni turánkra. Csapatunk kibővül, a Csalhó Nemzeti Park egyik felügyelőjével, Mihai Arsinte-vel, aki elkisér a Nyugati-övben levő Juhok-vályújába, ahova a Csalhó Nemzeti Park irásos engedélyével juthatunk be. Ismerve a tavaly elötti turánkon a Farkasok Vályúját, arra gondoltunk, hogy ez gyerekjáték lesz. Hát tévedni emberi dolog, kemény dió volt a javából. Kiérve a Nagy-Aklos 1907 m-es platójára, pihenés közben a tájban gyönyörködünk. A Tóka, a Piatra Sură és a Kis-Aklos sziklái, mind régi ismerősök.

       Vasárnap sürű ködre ébredtünk. Mivel a Dörgő-vízesés fele az ösvény egy részét elmosta egy korábbi eső, az útvonalat a hegyimentőszolgálat lezárta. Így ugyanazon az útvonalon mentünk le amelyen feljöttünk. Durăuból átmentünk Izvorul Muntelui-ba, a Nemzeti Park látogatási központjába, ahol egy 3D-s dokumentumfilmet nézhettünk a Csalhóról. Jó volt ujra látni a túránkon megismert helyeket. Köszönettel tartozom túratársaimnak, hogy együt járhattuk be e csodálatos tájat és bizakodom hogy jövőre is megismételhetjük. (Sükösd Sándor)

SS csalhoi taj

Csalhoi táj -- Sükösd Sándor fotója

 

Idén szeptember 11-12-én szerveztük meg hagyományos nyárvégi túránkat a Fogarasi-havasokba. Úticélunk ezúttal a Moldoveanu-csúcs volt, amelyet a Nagy-Vist patak völgyén közelítettünk meg. Szombat délután a Nagy-Vist patak forrásvídékén, 1650 méter tengerszint feletti magasságban, csodálatos helyen, közvetlenül a 2527 méter magas Nagy-Vist-csúcs alatt húztuk fel sátrainkat. Szombat délután mig a 13 fős csapatunknak egy része a táborhely feletti látványos vízesés mellett áfonyászott és a közeli 1956 méter magas csúcsocskáról csodálta a naplemente színeit, addig csapat másik része a tábori életet élvezte. A csúcstámadást vasárnap reggel 7 órakor kezdtük meg sátrainktól, ezért aznap csapatunk első volt a 2544 méter magas Moldoveanu-csúcson. Visszafelé a már megtett útvonalon ereszkedtünk le sátrainkoz, majd az autókhoz. A kétnapos gyalogtúra hossza 24,6 km, a megtett szintkülönbség pedig 2200 méter volt.(Dósa László)

DL Moldovan

A Moldoveanu-csúcson - Dósa László fotója

 

Az Erdélyen áthaladó Mária-zarándokút mintegy bő száz kilométere szeli át Maros megyét. Az útvonal Marosszentgyörgyről érkezik Jobbágyfalvára, hogy innen Sóváradon keresztül folytatódjon a magyarság legjelentősebb zarándokhelye, Csíksomlyó felé. Ennek egyik út- és irányjelző táblája került felavatásra Jobbágyfalván, október elsején, az itt keresztülhaladók tájékoztatása érdekében, hogy az ide érkezők ne csak átsiessenek a falun, céljuk felé, hanem könnyebben eljuthassanak elsősorban a helyi katolikus plébániára, valamint értesüljenek a környező nevezetesebb célpontok hollétéről is. Nem csak azért esett a választás Jobbágyfalvára, mert a faluban a Mária-zarándokútnak szálláshelye van, hanem mert itt egy olyan fogadtatásban részesül a pünkösdi zarándok a helyi közösség részéről, amely nem csupán kárpát-medencei, de székelyföldi viszonylatban is emlékezetes marad számára. Ekkor a katolikus gyülekezet tagjai Csüdör Imre plébános úr vezetésével dicsőitő énekeket énekelve kivonulnak a falu határába az érkezők fogadására és elkísérik őket a katolikus templomig. Itt egy olyan szellemi és spirituális töltettel gazdagodik a zarándok, ami aztán továbbsegíti nehéz és megpróbáltatásokkal teli útján Csíksomlyó felé. Szükség van ezekre a táblákra, annak ellenére is, hogy a helyiek végigkísérik a falun a zarándokokat, mivel – járványügyi és egyéb nehézségek meg akadályok ellenére – az évek teltével egyre többen indulnak útnak, egyénileg, vagy kisebb-nagyobb csoportokban, nem csak pünkösdkor és akiket előbb-utóbb nem lesz idő és lehetőség kísérgetni. Amit itt tapasztal a világ távoli pontjairól, az úgynevezett „civilizált" Európából, vagy a Kárpát-medence nyugatabbi vidékeiről érkező, az a helyi közösségi erő, az összetartás, az egymásra figyelés és törődés, ami napjaink globalizálódó világában egyre inkább kiveszőben van. Ekkor döbbennek rá az érkezők, hogy ahhoz képest, hogy sokan közülük még közvetlen szomszédaikat sem ismerik, itt még egy igazi közösség él, amely fogadni képes őket, s ez egy olyan érték, amire vigyáznunk kell, amit mindenképp meg kell őriznünk. Ehhez képest a „nyugati világ" elegyéniesedő társadalmában, „tömegben egyedül" az emberek sokkal sérülékenyebbekké vállnak.

A táblaavatáson beszédet mondott Csüdör Imre, jobbágyfalvi plébános, aki felszentelte a táblát, majd Csíkfalva község polgármestere, Balogh István, kiemelte, hogy bár az idők folyamán sokféle rendeltetése volt ennek az utcasaroknak, talán ez a mostani a leg szentebb, a leg hasznosabb, mivel a turizmust, az idegenforgalmat szolgálja, hasznot hajtva a helyi közösségnek. Végül az EKE Marosvásárhely elnöke, Kiss Zoltán-Ernő megköszönte a polgármesteri hivatal, a községi tanács és a helyi közösség segítségét és hozzájárulását a tábla felállításához. Köszönet illeti ezen kívül egyesületünk minden önkéntesét, akik elősegítették a tábla létrehozását és kihelyezését. (Kocsis András)

KA Jobbagyfalva tablaav

Táblaavató Jobbágyfalván - Kocsis András fotója

 

Október 2-án Kiss Zoltán-Ernő szervezésében huszonegy résztvevővel hadtörténeti túrára került a Kis-Küküllő menti dombságon a Balavásári-tető és Teremiújfalu között. A Nyárád és Kis-Küküllő közötti vízválasztó ezen a szakaszon 1940 augusztusától 1944 szeptemberéig országhatár volt. Itt 1943 május 13-án Székelycsóka határában, a magyar oldalon 10 román határőr rátámadt a 23-as magyar Határvadász Zászlóalj három honvédjére. Ketten el tudtak menekülni, de a nyárádszentbenedeki László Istvánt elfogták, átvonszolták a határ román oldalára és agyonverték. A szövetséges államok közötti incidensnek fegyveres konfliktus lett a következménye, de kiszélesedését egy összehívott nemzetközi bizottság megakadályozta. A gyilkosság helyszínén emlékkövet állított a Honvédség, az áldozatot pedig szülőfalujában katonai tiszteletadás kíséretében temették el. Az áldozat leszármazottai mai napig évente feljárnak megemlékezni. A második világháború itteni incidenseit Benkő József történész ismertette, majd sütögetésre került sor. (Kocsis András)

 

Október első hétvégéjén ötön indultunk a Kelemen-havasokba, Pietrosz megmászására. A kék pont jelzésen mintegy három óra alatt felértünk az 1799 méter magas Tiha csúcsra. Szálláshelyünk a Ruszka sziklái szomszédságában álló védkunyhó volt. A Ruszka szikláit aranysárgába boritották a lenyugvó nap sugarai. Vasárnap reggel kis csomagokkal felmentünk a Pietrosz 2100 méter magas csúcsára, majd visszafele ugyanezen az útvonalon ereszkedtünk vissza az Ilvai-Tiha letérőjénél várakozó autókig. (Sükösd Sándor)

SS kelemen gerinc

Gerinctúrán a Kelemen-havasokban - Sükösd Sándor fotója

 

2021. október 8–10 között zajlott a „Mária-Út jelene és jövője” című XI. Mária-Út Konferencia, Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Házban, valamint Szentegyházán és Kápolnásfaluban. Marosvásárhelyről négyen indultunk el késő délután, így a forgalom miatt a hivatalos megnyitót, köszöntő beszédeket lekéstük. Végighallgathattunk viszont néhány érdekes beszámolót, mint például Molnár Levente, Liszt Ferenc, Magyar Örökség és Kriterion-koszorú díjas világhírű operaénekes, a 2021–es csíksomlyói szalagos zarándoklat világi védnöke, Szederjesi Tamás, Udvarhelyszék koordinátora, „Carbun ART” Farkaslaka, valamint Bíró Rozália, székelyudvarhelyi zarándok élménybeszámolóját. Ez utóbbit emelném ki, hisz se térképet se Gps-t nem használt, hanem  a „Segíts magadon és az Isten is megsegít” mondást teljesen magáévá téve zarándokolt egyedül Máriapócstól Csíksomlyóig. Díjátadások következtek, ahol többek között Both János tagtársunk Mária-úton végzett kivételes munkájáért Nagy Kopecky Kálmán díjban részesült. Vacsora előtt még Márkos Tamás fotóművész kiállításának megnyitóját élvezhettük. Szombat délelőtt igazi workshopban volt részünk, Kápolnásfalun egy gyors utcafestést mutattak be házigazdáink, hisz főleg városokon, ahol nincs lehetőség semmilyen tereptárgyra festeni, az utászok által használt speciális festéket alkalmaznak. Ugyancsak Kápolnásfalu határában, a Mária-úton kihelyezett oszlopokat, jelzésfestést tekintettük meg. Innen Szentegyházára mentünk kiskocsikkal, ahol igazi meglepetésben volt részünk. Mit tesz egy világhírű karmester, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya, Haáz Sándor, amikor a járvány miatt nem szabad próbálni, énekelni? Menedéket, óvóhelyet épít a zarándokoknak, de nem akárhogy, megmenti a Kalibás-kő környékén századokon át nyári szállásoknak, szénaszárítónak, esztenának használt faházakat, új rendeltetést adva nekik. Délután a különböző megyék Mária-utas osztályainak beszámolói következtek, bemutatva évi tevékenységüket. Külön hangsúlyt kapott a Mária-út honlapjának modernizálása, egy új arculat kialakítása. Mivel a megbeszélés Szentegyházán volt, este átsétáltunk a Fili koncertre, hisz ezen a napon zajlott a XVI. Őszi Hagyományos Hadjárat. Szekerekkel, fúvószenekarral, húsz lovashuszárral felvonult a falu apraja-nagyja, megemlékezve Bem József altábornagy 1848–ban indított toborzásáról a székely falvakban. A legnagyobb meglepetés ezután következett, ugyanis a kb.100 gyerek mellett a huszárok a koncerten is felléptek, bizonyítva, hogy nem csak lovagolni, hanem énekelni is tudnak. Vasárnap reggelre a csíki ősz is bemutatkozott befagyott pocsolyákkal, színes erdőkkel köszöntve a Xantus-zarándoktúra résztvevőit. Utunk a Somlyói-nyeregből indult és kb.10 km-es volt. Még az erdőben a Libidári-dombon érintettünk egy emlékművet, mellette romok állnak, amely Xantus Keresztes háza lehetett a geológusok feltárásai alapján. Kiérve az erdőből, egy kis gyaloglást követően érkeztünk a Xantus kápolnához, amelyet a régi romos kápolna helyett 1990-ben újjáépítettek közadakozásból. A kápolna az 1694-es tatárok elleni harc hősének, Xantus Keresztes alcsíki királybírónak sírja, egyben a csata emlékműve. Zsigmond Enikő, miután mindezeket elmesélte, elmondta, hogy a Xanthusok a 15.században telepedtek át Görögországból Erdélybe és leszármazottaik közül számos ismert személyiség került ki. Zarándoktúránk után, felvértezve sok-sok újdonággal, most már négyen folytattuk utunkat, Csíkszépvízre ahol a Székely Határőr Emlékközpontot látogatjuk meg. Köszönetünket fejezzük ki Molnár Sándornak, Hargita megye Mária-utas koordinátorának és csapatának a jó szervezésért, a csodálatos élményekben gazdag három napért. (Szilágyi Eszter)

IMG 20211009 193353

Both János fotója

BJ Xantus kap

A Xantus kápolna - Both János fotója

 

Október 16-án sor került a már hagyományossá vált Zászpás-túrára. Reggel 8-kor kisautókkal indultunk Marosvásárhelyről. Gyalogtúránkat a schwartztelepi (Nyágra) vasútállomás mögül indítottuk és a Schwartz-patak menti kék pont jelzéseket követtük. A Schwartz-mezőn keresztül jutottunk fel a Zászpás 1278 méteres sziklacsúcsára. Visszafele menet sütögetésre került sor a Schwartz-mezőn, majd a Hét-mezők sárga pont jelzéseit követve ereszkedtünk vissza autóinkhoz. Különös élmény volt az őszi színekben, ezernyi színárnyalatban pompázó természet látványa.(Kocsia András)

 

Október 23-án ötvenegyen vettünk részt a Harangláb falu körüli túrán, Maros és Szeben megyék határán, melynek során a Kis-Küküllő vízválasztójáról kitűnő kilátásban volt részünk Szászbogács és Jövedics irányába. (Kocsis András)

 

Október 27-én, szerdán sikerült felállítanunk a Mária-zarándokút harmadik Maros megyei információs tábláját Sóváradon. A jól látható helyre került tábla kihelyezésében segítségünkre volt Bíró Csaba polgármester, valamint négy tagtársunk, Pápai Levente, Szilágyi Eszter, Ősz István-Béla és Kakucs Zsolt. A járványhelyzet miatt táblaavatásra ezúttal nem kerülhetett sor, de reméljük, utólag lesz alkalmunk megtartani.(Kocsis András)

SzE Sovarad

Táblaállítás Sóváradon - Szilágyi Eszter fotója

 

Természetvédelmi felügyelet Istenszékén 2021-ben

A hetedik év telt el melynek során a marosvásárhelyi EKE önkéntes természetvédelmi felügyeletet szervezett az Istenszéke természetvédelmi területen. A 2021-es év folyamán a természetvédelmi terület felügyeletében május végétől kezdődően október végéig 12 marosvásárhelyi EKE-tag vett részt. Istenszéke önkéntes védnökei a Maros-megyei Hegyimentő Szolgálat 8 tagjával közösen összesen 55 hétvégi szolgálati napot töltöttek fenn a természetvédelmi területen. Ezeken a hétvégi napokon 2740 személy látogatott Istenszékére. A látogatóknak 0,77%-át kellett figyelmeztetni, hogy a természetvédelmi törvények értelmében és Istenszéke természetvédelmi terület látogatási szabályzata szerint a védett területre nem szabad motoros járművel behajtani, nem lehet bárhol tüzet gyújtani és nem lehet áfonyabokrot kivágni. Az idei kihágások döntő többségét az ATV-vel való bejövetelek képezték.

A legtöbb kiránduló és túrázó a májusi, a szeptemberi és az októberi  hétvégeken látogatott Istenszékére. Májusban kb. 940, szeptemberben több mint 470, októberben pedig több mint 450 személy látogatott a védett területre. Májusban a sok látogató jelenléte többek közt az Istenszéke-maraton megszervezésének volt az eredménye.

            A legjelentősebb változás ami idén történt a természetvédelmi területen, az a tavaly februárban kidőlt rengeteg fenyő kitermelése és elszállítása volt. A környezetvédelmi hivatalok engedélyével történt fakitermelés mély nyomokat hagyott a természetvédelmi területen, de reméljük hogy a következő években a növényvilág regenerálódik és a további szigorú felügyeletek eredményeként ezen nyomok legnagyobb része idővel eltűnik. (Dósa László)

DL Istenszeke

Reggeli pára a Bisztra völgye fölött - Dósa László fotója

 

Rendezte és összeállította: Kocsis András