Csúcsmámor és szafari

(Folytatás az április 26-i lapszámunkból)

Amint már jeleztük, az Erdélyi Kárpát Egyesület afrikai expedíciót szervezett a Kilimandzsáró meghódítására. Az expedíció tagjai: Szekeres Gerô, Kolozsvári Ádám, Kolozsvári Tibor, Fazakas Árpád, Fazakas Emôke, Szikszai Brúnó, Csizmadia Erzsébet, Pápai Levente, Dósa László, Fülöp Péter és Kovács Róbert.

- Amikor elmennek egy ilyen túrára, van-e olyan pillanat, amikor azt kérdezik maguktól: mit keresek én itt?

- Van akinek eszébe jut, hallottuk is a hegyen. A romániaiak edzettebbek, de láttunk angolokat meg japánokat, akiken látszott, nem tudják, mit keresnek ott. Például úgy 4700 méteren egy angol lány halat követelt a fekete szakácstól. Holott ebben a magasságban elég nehéz lenne halászni.

- Mit éreztek, amikor felértek a csúcsra?

- Olyankor az ember euforikus állapotba kerül. A Kilimandzsárón a világon az egyik legszebb napfelkeltét láthattuk. A szemben levô hegy mögül bukkan fel a nap kb. 5700 méter magasságban. Gyönyörû volt. Ez például, meg a táj szépsége kielégíti a hegymászókat. Kárpótolja az embert a fáradságért meg a fájdalmakért. Persze vannak, akik nem érzik át ezt a csúcsmámort, ezek szétnéznek, fényképeznek, lemennek, s lehet, többé soha nem mennek fel egy hegyre. A mi csapatunk elénekelte a székely és a magyar himnuszt, csoportképet készítettünk, s utána indultunk vissza.

A visszaúton voltak, akik 3-4 órával késôbb értek le. A 4700 méteres táborban vártuk be ôket, csomagoltunk, s lementünk 3700 méterre. Ott töltöttünk egy éjszakát, s másnap 1800 méterig, a nemzeti park bejáratáig kellett lemennünk. Ez is komoly túra volt, fôleg a csúcsmászás után. Az út lefelé nagyon szép volt, esôerdôn vezetett keresztül, mindenféle állattal találkoztunk: majmokkal, kaméleonnal, kafferbivalyokkal...

- Kafferbivalyokkal a hegyoldalban?

- Igen, mert a Kilimandzsáró lábánál van az Ambozeli nemzeti park, tele vadállatokkal, s mivel a Kilimandzsárón van egy-két patak, feljönnek inni.

Láttunk majmokat is. Mondták, hogy az oroszlánok is fel- feljárnak 3500 méterig. Érdekesség, hogy az egyik gleccserbôl, 5600 méteren olvadt ki egy leopárd. A globális felmelegedés itt is látszik, hónak nyoma sincs a Kilimandzsárón, csak évrôl évre zsugorodó gleccserek.

A nemzeti parkban érkezésünk napján volt egy ünnepi vacsora, másnap ötnapos szafarira indultunk. Érdekes volt, mert a csapatból eddig csupán ketten voltak Afrikában. Nagy távolságokat kellett menni a nemzeti parkok között, az út poros út volt, úgyhogy egyesek panaszkodtak.

- A szafari olyan, mint a filmeken?

- A filmen érdekesebb. Az volt nehéz, hogy sokat kellett ülni az autóban. Beültünk reggel 6-7 órakor, s este 6-7 óráig zötykölôdtünk. Kiszállni nem volt szabad, de érdekes dolgokat láttunk: vadászatot, az állatok vándorlását...

- Ezek, például a vadászat, megrendezett, a turistáknak szóló dolgok?

- Nem igazi vadászatról van szó, hanem az állatok vadásztak egymásra. Az az érdekes, hogy az állatok egyáltalán nem törôdnek az emberekkel. Ott fekszik az oroszlán az út közepén, mellett 5-6 dzsip, mindenki fényképezi, nézi, meg se mozdul. Amikor mi ott voltunk, épp párzási idôszakban voltak az oroszlánok: az út közepén párosodtak, nem törôdtek a turistákkal. Megnéztük a Szerengeti, a Ngorongoro és a Tarangiri nemzeti parkot Tanzániában.

- Melyik volt a legérdekesebb?

- Nekem a Ngorongoro tetszett a legjobban. Ez egy kráter. Egy, a Kilimandzsárónál magasabb hegy omlott össze, és annak a helyén maradt egy hatalmas kráter, ahol Afrikának majdnem minden élôlénye megtalálható; kafferbivalytól oroszlánig, vízilótól orrszarvúig minden van: krokodil, gnú, minden. Az az érdekes, hogy ezek az állatok nem vándorolnak el ebbôl a kráterbôl.

(Folytatjuk)

Szerző: Mózes Edith                                               megjelent: http://www.hhrf.org/nepujsag/