Újévköszöntő túra
Újévköszöntő túránkat január másodikán tartottuk.
Személyautókkal mentünk, tizenheten. Úticélunk a Jobbágytelkétől keletre elterülő magas dombság.
A reggeli induláskor köd lepte be a várost, de Székelykál határában már ragyogó napsütés fogadott. A gyalogutat pezsgőbontással és újévi koccintással kezdtük, majd nekiindultunk a 600 m-es domb megmászásának, ahonnan remek kilátás nyílt a környező falvakra. Innen visszaereszkedve áthaladtunk egy erdősávon, ahol világháborús lövészárkokat tekintettünk meg. Észak fele folytatva utunkat egy hosszú és széles réten keltünk át. Ezután megmásztuk utunk legmagasabb pontját a 627 m magas Lapostetőt, majd keletre fordulva az erdőben folytattuk utunkat, a gerincen haladva Görgénynádas határáig. Innen, egy nagy kört leírva bozótoson, patakon átkelve, még egy-két dombot megmászva érkeztünk vissza az autókhoz.
A nem sofőrok a visszatalálás örömére elfogyasztották a megmaradt pezsgőt.
(Frink György)
Évnyitó túra a Cinege-tetőre
A marosvásárhelyi EKE január 5-én tartotta a már hagyományossá vált Évadnyitó túráját.
A szép, de hó nélküli idő több mint 140 természetkedvelőt vonzott ki a környék kedvenc kiránduló helyére a Somostetőre. Innen indulva, a Németkalap - Terebics tető - Cinege tető - szentgyörgyi poligon útvonalat követve érkeztünk vissza a Somostetőre. A Terebics-tetőn egy sütögetéssel, koccintgatással egybekötött nagyobb pihenőt tartottunk. A közel 14 km-es távot 7 óra alatt tettük meg.
Bízunk benne, hogy a 2025-ös év következő túrái is nagy érdeklődésnek örvendenek!
(Pánczél Tibor)
Marosszéki barangolás I.
Idei első barangolásunk január 11-én a Szászok földjére vezetett.
Segesvár külvárosából indultunk harmincketten, az Aurel Vlaicu-Haufan-Bencenc-Bendorf korábbi önálló településen található kolostortól.
Angofa-Ungefug, Sárpatak-Șapartok-Scharpendorf, Volkány-Vulcan-Wolkendorf, Szászdálya-Daia-Denndorf közötti dombokon haladva jutottunk el a szászkézdi parasztvárhoz és onnan az erődtemplomhoz (Unesco világörökség), amelyet helyi idegenvezetővel látogattunk meg.
A túra többnyire a Via Transilvanica útvonalát követte, hossza 21 km volt, szintkülönbség 400 m.
(Kiss Zoltán)
Honismereti túra Kolozsváron és környékén I.
A tavalyi budapesti látogatásunk sikerén felbuzdulva, január 19-én, Erdély "fővárosába", Kolozsvárra látogattunk, hisz a kincses város igazi kincsekkel rukkolt elő a Történeti Múzeumban.
A legértékesebbeket, a szilágysomlyói kincseket, Budapest és Bécs őrzi, és egy rövid időre "kölcsönadta", így mi is megcsodálhattuk azokat. Természetesen a Dali kiállítást sem hagytuk ki, valamint a gyógyszerészeti múzeumba is ellátogattunk. Délután egy rendhagyó, tematikus városnézésre került sor Sipos Dávid és Szilágyi Adrien idegenvezetőkkel, akik Karácsony Benő szomorú sorsú írónk kolozsvári életútját mutatták be, idézve a műveiből is. Kis kávészünet után a Román Operában Puccini Bohémélet című operáját tekintettük meg. Mindezt egy 50 fős csapattal sikerült véghez vinni.
(Szilágyi Eszter)
Téli-túra a Báj-havasra
Január 24-én 22 túrázó vett részt a Báj havas túrán.
Hogy több időt tudjanak tölteni a széljárta, fagyos gerincen, Azugán kihasználták a sífelvonó adta lehetőséget. Az első két kilométert ködben tették meg, majd egy szélfuvallat eloszlatta a ködöt és sziporkázó napsütésben mentek végig a gerincen érintve a hegység magasabb csúcsait. A Nagy Báj csúcson pezsgővel ünnepelték meg egyik túratársuk születésnapját. A túra végéhez közeledve besötétedett, fejlámpák fényénél ereszkedtünk be Sinajára.
(Német Levente)
Mesék a világ másik végéről, Buenos Aries-i kalandozások: Demeter Irén előadása
Január 29-én, Demeter Irén: Mesék a világ másik végéről, Buenos-Aires-i kalandozások, című előadásával örvendeztette meg székházunkban az erre kíváncsi hallgatóságot.
Elsősorban a tánc iránti szeretete repítette a tangó őshazájába Argentínába, de közben felfedezte a környék szépségeit, a legapróbb vízcseppektől kezdve a gigantikus méretű fákon és felhőkön át mindent. Ezekről az élményekről beszélt a tőle megszokott érdekes, lenyűgöző módon.
(Szilágyi Eszter)
Nyomkereső túra
Február 2-án 72-en gyűltünk össze a Nyomkereső túránkra.
A 13 -14 km-es körtúra a város Kishegyszőlőnek nevezett részéről indult: Csere-erdő - Vácmány-tető - Hagymásbodon, a Nyárádmente felőli mellék gerinc - Kishegyszőlő fölött lévő kilátó nyomvonalat követte. Ez az útvonal a Somostető után a marosvásárhelyiek kedvenc helyszínei közé tartozik. A Vácmány-tető szomszédságában egy nagyobb pihenőt tartottunk, itt sütögetésre is sor került. Sajnos az időjárás nem kedvezett a nyomkeresésnek, hó egyáltalán nem volt de ennek ellenére jó hangulatú túrát tudhatunk magunk mögött.
(Pánczél Tibor)
Marosszéki barangolás II.
Második barangolásunk február 8-án volt, amelyet kezdő kirándulóknak is ajánlottunk.
Szovátáról indultunk a Szováta-vize mentén, majd Kopac és Szakadát határában haladva értünk el Vármezőre, a Kis-Nyárád völgyébe.
A túra a “Via Transilvanica” útvonalát követte, hossza 12 km volt, szintkülönbség 350 m és 84-en teljesítettük.
(Kiss Zoltán)
Gyalogtúra a Keresztény-havasra
Február 12-én a Kárpátkanyar egyik legszebb kilátópontjára, a Keresztényhavasra kapaszkodott fel, többször keresztezve a Brassó Pojánai sípályákat a 20 tagból álló lelkes csapat.
Szép, fehér, jeges táj kísért a csúcsig. Az 1799 m magas csúcsról szép volt a kilátás a környező hegyekre.
A csoportkép elkészítése után elkezdődött a hosszú ereszkedés Brassó felé. A Ruja mezőt elhagyva eltűnt a hó, de a fagyos, jeges talaj nehezítette az ereszkedést. Mire a csapat megérkezett a Cenkre már besötétedett és fejlámpák fényénél ereszkedtünk le a Gábonyi lépcsőkön Brassóba. A túra hossza 22 km volt.
(Német Levente)
Turistabál
Február 15-én tartottuk EKE tagoknak, barátaiknak és ismerőseiknek a farsangi bált.
Az idén új helyszínt próbáltunk ki, 96 felnőtt és gyerek vett részt a mulatságon.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is sokan öltöttek magukra jelmezt, ötletekben nem volt hiány. A felnőttek díjazásán túl, a jelmezbe öltözött gyerekek oklevelet, édességet kaptak.
A tombolázást követően éjszakába nyúló buli vette kezdetét.
(András Erika)
Örmények nyomában Kelet-Anatóliában - dr. Ábrám Zoltán előadása
A mai Törökország területén található örmény történelmi emlékekről tartott előadást dr. Ábrám Zoltán Örmények nyomában Kelet-Anatóliában címmel.
A történelmi Örményországhoz tartozó területeken mára nagyon kevés fennmaradt örmény emlék található, az évszázadokon itt élő örmények többsége az 1915-ös Örmény Genocídium áldozata lett. Az erdélyi örmények számára a terület azért jelentős, mert az itt található egykori főváros, Ani pusztulása késztette őseiket elvándorlásra a 11. században. A vetített képes előadás ebbe a titokzatos világba nyújtott betekintést, amelynek jelen valósága csak árnyéka egy virágzó múltnak.
(Ábrám Zoltán)
Sízés Szebenjuharoson és gyalogtúra a Szebeni-havasokban
Február 22-én Szebenjuharosra szerveztünk síző-túrázó hétvégét.
Az egynapos rendezvényen 34 személy vett részt, ebből 19-en a sízés örömeinek, 15-en pedig a téli túrázás szenvedélyének hódoltak. A pár nappal korábban lehullott friss hó, a tiszta, napos idő, a környező hegyek látványa már az érkezéskor elvarázsolt bennünket. A sízők két, az újabb "Arena platos" és a régebbi "Oncsesti" pályarendszer közül választhattak, tudásszintjüknek megfelelően. A túrázók a Rozdesti csúcs felé indultak el, gyakran volt térdig érő hó. Végig pazar panorámában volt részük, a Rozdesti csúcsról lehetőségük volt a Páreng hegységet is megcsodálni. A visszafelé vezető úton a csapat felkapaszkodott a Batrana csúcsra is, innen visszaereszkedtek Szebenjuharosra, ahol találkoztak a síző csapattal. A 16 km távot 8 óra alatt tették meg. Hazafele elégedetten nyugtáztuk, hogy 1890-ben az akkori Szász Kárpát Egyesület javaslatára kijelölt "Hohe Rinne", románul Paltinis még sok szép látnivalót tartogat számunkra.
(Német Levente, Pánczél Tibor)
Marosszéki barangolás III.
Harmadik barangolásunk február 22-én volt, amelyet az épített örökségünk iránt érdeklődőknek is ajánlottunk.
Nagyteremiben kezdtünk az egykori Bethlen-kastély romjainál, majd felgyalogoltunk a Kripta-hegyen található temetőig, ahol a Bethlen család több tagjának a síremlékét néztük meg. Itt Virág Sándor túratársunk vezetett kiváló helyismerettel. Innen elbarangolunk Héderfájára, ahol süteménnyel és forró teával várta 45 fős csapatunkat Majoros Zoltán református lelkész és Szabó József gondnok, akik bemutatták az újjáépített haranglábat és a műemlék templom kriptájában a Bethlen család nemrég restaurált síremlékét. Innen átmentünk a közelben található Barabási-kúriához, ahol Simon Kálmán gondnok vezetésével meglátogattuk a műemlék épületet, majd Dénes Mihály helyi borász tartott borkóstolót zsíros kenyér kisérettel. A 13 km hosszú túra és a kóstoló után kellő jókedvvel ültünk fel autóbuszunkra és indultunk haza.
(Kiss Zoltán)
Mária Út Konferencia
A Mária Út Konferencia Máriapócson került megrendezésre, február 28 – március 2 között.
Fő témája a zarándokút fejlesztése és fenntarthatósága volt.
Péterfi Attila beszámolt az Erdély Mária Út Egyesület elmúlt évi tevékenységéről. A cél, hogy a Mária Út 2026-ig teljesen kiépüljön és átadásra kerüljön Európa számára. A zarándoklat elérhetővé tétele érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani az útvonal kijelölésére, a szálláshelyek listájára, valamint az információs szolgáltatások (pl. miseidőpontok, boltok, éttermek) biztosítására.
A jelzésfestések és útvonalak fejlesztése kapcsán a résztvevők egyetértettek abban, hogy a főútvonalakat lila színnel kell jelölni, a további színek még egyeztetés előtt állnak, viszont arra mindenképp oda kell figyelni, hogy ezek a színek egységesek legyenek minden országban.
Az élménybeszámolók során a 2024-es zarándoklatok kerültek bemutatásra, beleértve a pünkösdi zarándoklatokat, a Moldvából induló 100 km-es zarándoklatot, a Szent Jobb zarándoklatot és a IX. Szakrális Maratont.
A 2024-es pályázati lehetőségek kapcsán a Via Partium és az Erdélyi Mária Út Egyesület korábbi sikereiről és jövőbeli terveiről esett szó, kiemelve a hosszú távú fejlesztési stratégiát.
Zarándok-kézfogás a határkő felett
Amikor péntek este értesítést kaptam, hogy vasárnap, 2025. március 2-án, Mezőfény határából indulva és a román-magyar határig gyalogolva lehetőség van részt venni egy Mária-utas „páneurópai pikniken”, felidéztem magamban azt a néhány útfestési akciót amelyben részt vettem: elindulni, valahol a kijelölt útvonal-szakasz környékén otthagyni a gépkocsit; finoman de határozottan működtetni a kézi fakéreg hántolót, azért, hogy csupán minimális sérülést okozva a fatörzs külső kérgén ki lehessen képezni a Mária-út jelzés alapját; ezt megtisztítani, felvinni rá a fehér alapot, majd Mária-út különleges védjegyének számító lila M betűt felfesteni a fehér alapra. Ne legyen sem vastag, sem vékony, pont annyi festéket felhasználva, hogy jól látszon, a vonal legyen vonal és ne legyen művészien végigcsorgatva; arra gondolva, hogy majd alkalomadtán, egy fáradt, talán az erdő homályában utat kereső zarándoknak biztonságot ad, ha újra és újra felfedezi a jelet és megnyugszik, hogy jó úton van. Na de mi volt ennek a programnak a háttere, mi benne a „páneurópai” és miért piknik?
Havas Tamás, a program szervezője és a partiumi tájakon a Mária-út két lábon járó „jelzőoszlopának” elmondása szerint, tizenhárom éve, 2012-ben sikerült Mezőfény határában, a román-magyar határig kivinni a Mária-út jelzett szakaszát és összekapcsolni a Máriapócs-Piricse felől induló jelzett szakasszal. Az akkor még csak pislákoló remény, hogy ezen az útvonalon a Vállaj-Csanálos határátkelő okozta kerülő megtétele nélkül „egyenesbe” hozható a Máriapócs-Nagykároly szakasz, 2025. január 1-jétől kezdődően, Románia schengeni övezethez való teljes jogú csatlakozása révén testet öltött. Mivel az elmúlt hétvégén Mária-út konferencia zajlott Máriapócson, erre épült az ötlet, hogy a konferencia résztvevőiből verbuválódott zarándokcsoport és a szatmári EKE által szervezett zarándokok (az 1989. augusztus 19-i soproni határnyitás és osztrák-magyar baráti találkozót takaró páneurópai piknik gondolatát kölcsönözve), a határon találkozva, ünnepeljék meg ezt a momentumot. Szatmárról és Tasnádról indulva 9 zarándok (közöttük 2 kisbakancsos gyermek) vállalkozott erre, a mezőfényi homokdűnék között, Ponyváspusztáról (Viisoara) indulva, 11 óra magasságában összetalálkozzon a Mária-utas zarándokok népesebb csoportjával. Akik nemcsak jöttek, hanem hoztak is: két jelzőoszlopot, amelyek a K52-es határkő után, a Mária-út romániai-partiumi szakaszának kezdetét jelölve és mutatva, azon melegében felállításra is kerültek.... sok-sok kézfogás és egymást bátorító szavak kíséretében. A zarándokok egymás kezét megfogva kört alkottak a lila M betűs oszlopot körbevéve és elénekelték a régi székely himnusz aktuális helyszínre alkalmazott változatát („hazajöttünk, megáldott a Máriapócs-i Szűz Mária”) és a Boldogasszony anyánk népéneket, majd a magyar himnuszt is. Hogy páneurópai volt-e, azt nem tudom, de hogy szívet-lelket melengető találkozó volt székely, partiumi és anyaországi magyar testvérek és zarándokok között, az számomra bizonyos. Mivel a két kisbakancsos zarándoknak, Eszternek és Andrásnak szülei megígérték, hogy valóban lesz „piknik”, így hát előkerült a pléd is, az elemózsia is, így a programnak ez a pontja is megvalósult.
Jó volt hallani Péterfi Attila, az erdélyi Mária Út Egyesület elnöke által a körbe bekiáltott, a szívünknek oly kedves és a zarándok lelkületet és hozzáállást röviden és velősen kifejező rigmust: A zarándok mit tehet? Örül, hogy itt lehet.
Válaszként a rigmusban feltett kérdésre, hozzátehetjük azt is: örül, hogy mehet. A Mária-úton, Máriazelltől Csíksomlyóig, egész úton vagy részben, vagy akár Partiumból indulva akármilyen irányba, figyelve a sok-sok önkéntes által festett és gondozott jelet a Mária-úton, rátalálva azokra belső, szívbéli jelzésekre is, amelyeket az Isten a zarándoknak ajándékként készít.
(Mares Sándor)